I. BEVEZETÉS

1994 februárjától 1997 áprilisáig abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az ún. Overseas Doctors Training Scheme (Kül­földi Orvosok Képzési Programja) keretében az Egyesült Királyság néhány neves fül-orr-gégészeti intézetében dolgozhattam.
A Gloucestershire Royal Hospital-ban Mr. James Robinson mellett volt lehetőségem először megtapasztalni a KTP-lézer középfül-sebészeti alkalmazását. Miután a tőle tanult fülsebészeti módszert kadáver halántékcsontokon alaposan begyakoroltam, alkalmam volt a technikát élőben is kipróbálni.
Ezen tapasztalataim érdeklődésemet a KTP-lézer felé irányították, annál is inkább, mert 1997-ben történt hazaérkezésemet követően klinikánknak sikerült vásárolnia egy KTP Orion típusú lézerkészüléket. Klinikai munkámat a Pécsett, Gloucesterben Mr. Robinson laboratóriumában, valamint Mario Sanna professzor piacenzai magánklinikáján végzett kadáver disszekciós gyakorlataimra alapoztam. A műtéttechnikának kadávereken történő begyakorlását követően úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy Magyarországon is kipróbáljuk ezt az új lézer típust a fül-orr-gégészeti gyakorlatban. Kezdetben az otitis media suppurativa chronica, majd kellő tapasztalat esetén a stapessebészetben is. Phd értekezésemet (2002, Pécs) a KTP-lézer tympanoplasticak során történő alkalmazásáról írtam, jelen disszertáció egyik fontos aspektusa az elmúlt 12 év során a hazai stapessebészeti gyakorlatban kifejtett, klinikai téren és kísérletes körülmények között a PTE ÁOK, Fül-orr-gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján szerzett tapasztalataim és eredményeim összefoglalása.
A disszertáció klinikai és kísérletes anyagának másik alappillére a glas ionomer cement (GIC) középfülsebészeti alkalmazása, mely – a középfülben talált patológiás elváltozások függvényében – esetenként kombinálható a lézertechnika egyidejű alkalmazásával is. A GIC bázikus kalcium-alumínium-fluoroszilikát por és egy sav vizes oldatának összekeverésekor jön létre egy minimális hőtermeléssel kísért sav-bázis reakció során. A termelt hő a csekély mennyisége miatt nem okoz hőkárosodást a környező szövetekben. Az anorganikus fluoroszilikát partikulumok egy nem vízoldékony hidrogél matrixba kerülnek, amit ionos keresztkötések, hidrogén-hidak tartanak össze. A porból és a folyadékból a keveredés hatására egy fehér, pasztaszerű, néhány perc alatt megkeményedő, porcelánszerűen áttűnő, csonthoz és fémhez is jól kötődő anyagot nyerünk. A GIC szerencsére olcsó anyag, a középfülsebészeti műtéttechnika könnyen és gyorsan megtanulható, széles körben és nagy hatékonysággal alkalmazható.
 

Összefoglalás

Tympanoplasticai tevékenységünk során a hiányzó halló­csont­láncolat pótlása az egyik legkomolyabb kihívást jelenti. A hallócsontláncolat hiánya esetén az ép stapestalp és a dobhártya közötti távolságot többféle módon hidalhatjuk át (corticalis hosszú csontcolumella, TORP alloplasticus protézisek, malle­ust pótló protézis és TORP, talpra ragasztott rövid columella és egy második rövid columella, csuklós titán columella, Vibrant Soundbridge coupler-el). A rekonstrukció sikerét további számos tényező befolyásolja: haematoma képződés, az atmoszférikus nyomás változása, hegképződés, savóképződés, a dobhártya és a talp kedvezőtlen szöge, következményes limitált rálátás a stapes talpára. A végső halláseredmény szempontjából lényeges, hogy egy- vagy kétszakaszos-e a műtét, milyen a dobhártya akusztikus tulajdonsága, légtartó-e a dobüreg, azaz működik-e a fülkürt? Különösen kedvezőtlen a helyzet a rekonstrukció szempontjából, ha a láncolat teljes hiánya mellett a stapestalp sérült. Az ilyen esetek megoldására intézetünkben egy új módszert dolgoztunk ki. A műtét első szakaszában a stapes sérült talpát egy „porcpapuccsal” rekonstruáltuk, majd a műtét második szakaszában (6 hónappal később) a porc talpra helyezett omega konnektor és a dobhártya közé TTP Variac hosszú titán protézist (Kurz, Ger­many) helyeztünk. Az omega konnektor gömbszerű feje, valamint a dobhártya alá illesztett vékony porcszelet a protézis biztonságos illesztését segítették elő. Két betegünk kapcsán ezzel a műtéti megoldással jelentős hallásjavulást értünk el rövid távon. Egyik betegünknél a csont-légköz a műtét előtti átlagos (0,5 kHZ-4 kHz) 41,25 dB-ről 10 dB-re csökkent. Másik betegünkben ugyancsak jelentős hallásjavulást tapasztaltunk: a csont-légköz 43,75 dB-ről 12,5 dB-re csökkent. A légvezetés javulása az első esetben 26,25 dB, a második esetben 37,5 dB volt. A csontvezetés romlását egyik esetben sem észleltük. Közleményünkben a sebészi módszerünk részletes ismertetésén túlmenően áttekintést adunk a „csak sta­pestalp” szituáció további megoldási lehetőségeiről.

Summary

Reconstruction of an absent ossicular chain is a serious challenge during tympanoplasty. The distance between an intact stapes footplate and the tympanic membrane in this situation may be bridged with various materials (a long autogenous cortical bone columella, TORP alloplastic prostheses, a malleus replacement prosthesis and a TORP, short columella glued to the stapes footplate and another short columella, an articulated titanium columella, or a Vibrant Sounbridge with a coupler). The success of the reconstruction is influenced by factors, such as hematoma formation, alteration of the atmospheric pressure, scarring, serous fluid formation, or an unfavorable angle of the tympanic membrane and the footplate, resulting in a limited view of the stapes footplate. The final hearing result is essentially influenced by the acoustic features of the tympanic membrane, whether or not a one- or a two-stage operation is performed, and whether the eustachian tube is functioning or not, leading to an air-filled middle ear.A particularly unfavorable situation for the reconstruction is a missing ossicular chain with a damaged stapes footplate. We have elaborated a novel method to manage these cases. During the first stage of the operation, the injured stapes footplate is reconstructed with a “cartilage shoe”; then, during the second stage (6 months later), we place a long TTP Variac titanium prosthesis (Kurz, Germany) between the tympanic membrane and the omega connector situated on the “cartilage shoe”. The safe fitting of the prosthesis is facilitated by the spherical-shaped head of the omega connector and a thin cartilage slice inserted under the tympanic membrane.
We attained a significant hearing improvement in 2 cases. The mean preoperative air-bone gaps of 41.25 dB (0.5-4 kHz) and 43.75 dB, improved to 12.5 dB and 10 dB respectively, postoperatively. The air-conduction improved 26.25 dB and 37.5 dB, respectively. Deterioration of the bone-conduction values was not observed.
The further management options for the “only stapes footplate” situation are discussed, and the novel surgical method is presented in detail.
 

Összefoglalás

Az elmúlt 4 évtizedben a csontvezetéses hallókészülékek megjelenése és elterjedése számos hallássérült részére jelentett rehabilitációs megoldást. A csontvezetéses hallókészülékek a méretük, a kinézetük és a programozásuk nehézkessége miatt sosem váltak igazán népszerű eszközökké. A csontba horgonyzott illetve osseointegrációs folyamattal rögzülő implantátumoknak a 70-es években való megjelenése lényegesen jobb hangminőséget biztosított a beállítás körüli nehézségek kiküszöbölésével. Sajnos az „abutment” körüli sebgyógyu­lási zavarok viszonylag gyakoriak maradtak. A Bonebridge implantátum az első aktív csontvezetéses eszköz az implantátumok terén, amely a percutan eszközök kapcsán a bőrproblémákra megoldást jelent.
Célunk az volt, hogy az első 4 hazánkban operált eset kapcsán megvizsgáljuk az eszköz biztonságosságát és hatékonyságát, 3 hónapos követési idő mellett. Két betegünknél bilaterális vezetéses halláscsökkenés miatt került sor a műtétre, ezekben az esetekben a csontvezetés átlaga az 500 Hz-4 kHz frekvenciák átlagában 45 dB-nél jobb volt. Két esetben egyoldali siketség miatt került sor a műtétre, esetükben kritérium volt, hogy a halló fül csontvezetéses átlaga (500 Hz-4 kHz) nem lehetett rosszabb mint 20 dB. Az implantáció eredményességét meghatározó paraméterek közül figyelembe vettük a küszöbértékeket (csontvezetéses küszöb, légvezetéses küszöb, szabad hangteres vizsgálat), valamint a beszéd­audio­metriai paraméterek (számteszt és szóteszt) változását az implantáció előtt és a műtéteket követően, 1 és 3 hónap elteltével. A Bonebridge bekapcsolása után a küszöbértékek az összes frekvencián javulást mutattak az 1 hónapos értékekhez képest, két beteg esetében a 3 hónapos vizsgálatkor további hallásküszöb javulást tapasztalatunk. A lég- és a csontvezetéses küszöbértékekben szignifikáns változást nem tapasztaltunk a műtéteket követően, a reziduális hallás változatlan mértéke megerősíteni látszik az implantáció biztonságos voltát. Három hónappal a műtéteket követően a számteszt és a szóteszt vonatkozásában a bilaterális halláscsökkenésben szenvedők estében átlagosan 25 dB küszöb-, illetve 40% szóértés javulást tapasztatunk. Ugyanezek a paraméterek az egyoldali siket betegek esetében 3 hónap után átlagosan 70 dB és 90% voltak.
Az első 4 magyarországi eset kapcsán az új aktív trascutan csontvezetéses implantátum megbízható és effektív eszköznek bizonyult 3 hónapos követés után.

Summary

For over four decades, bone conduction hearing aids have been changing the lives of patients with impaired hearing. The size, appearance and fitting discomfort of early generations of bone conduction hearing aids made them unpopular. The advent of bone-anchored hearing aids in the 1970s offered patients imp­roved sound quality and fitting comfort, due to the application of osseointegration. However, the issue of post­operative peri-abutment pin tract wound infection persisted. The Bonebridge system incorporates the first active bone conduction device, and aims to resolve peri-abutment issues.
Our aim was to investigate safety and efficacy of the Bonebridge system over a 3-months follow up period. The subjects con­sis­ted of 4 Hungarian-speaking adults. Two of them presented with bilateral conductive hearing loss, the upper bone conduction threshold limit was set to 45 dB HL at frequencies between 500 Hz and 4 kHz. The other two patients were diagnosed with single sided deafness. In these 2 cases the bone conduction average on the only hearing ear was not worse than average 20 dB (500 Hz- 4 kHz).
The main outcome measures were the subjects’ audiometric thresholds (air conduction, bone conduction, and sound field at frequencies 500 Hz-8 kHz) and speech perception (word recognition scores and SRT 50%) were assessed preoperatively, 1 month postoperatively and 3 months postoperatively. The subjects were monitored for adverse events too.
Aided thresholds improved postoperatively at all tested frequen­cies and continued to improve from 1 to 3 months postopera­ti­vely. Air conduction and bone conduction thresholds showed no significant changes, confirming that subjects’ residual unaided hearing was not deteriorated by the treatment. Speech percep­tion as measured by SRT 50% and word recognition scores improved on average about 25 dB HL and 40% respectively, 3 months after Bonebridge implantation due to bi­la­te­ral conduc­tive hearing loss. The same values in patients under­going surgery due to single sided deafness were 70 dB HL and 90%, respec­tively.
The new transcutaneous bone conduction implant was de­monstra­ted to be safe and effective in our first 4 adult patient up to 3 months of device use.

Összefoglalás

Cochlearis implantáción átesett 11-13 éves korú olyan gyermekek (n=8) 1 tanéves beszédtanításának eredményességét vizsgáltuk, akik az implantáció időpontjában 4-6 éves korúak voltak. A gyermekek kontrollcsoportja (n=3) klasszikus szurdopedagógiai fejlesztésben részesült. Másik csoportja (n=5) számítógépes audiovizuális fejlesztést kapott. Ez azt jelentette, hogy a gyakorló mintául szolgáló beszédhangokat (szavakat, mondatokat) grafikusan megjelenített videogra­mok­ká transzkódoltuk. A minta videogramok interneten keresztül voltak lehívhatóak és összehasonlíthatóak a tanuló valós időben videogrammá transzkódolt saját beszédhangjainak video­gramjával. Egyidejűleg transzparens beszélő fejen az adott szó helyes kiejtésének artikulációs mintázatát is bemutatja a program. Így a rejtett artikulációs mozdulatokat is szemléltetheti a fejlesztő pedagógus. A heti 2 alkalommal, egyenként 30 percig tartó fejlesztés hatására mind a szurdopedagógus zsűri, mind a naiv (egyetemi hallgatók) zsűri eredményesebbnek találta az audiovizuális támogatású fejlesztést.

Summary

Cochlear implanted children (age11-13) who were 4-6 years old at the time of implantation were trained for speech impro­ve­ment during 1 academic year in schools of the deaf. The efficacy of the speech training was scored. The control group (n=3) received classical speech training by the teachers of the deaf. The active group (n=5) was trained by a computer provided audiovisual aid. Audiovisual assisted teaching used master speech sounds (words, sentences) transcoded to videograms and graphically exhibited on the screen of the computer. Sample videograms can be loaded via the internet from a client server and can be compared to the trainee’s own speech which is transcoded to videogram in real time. The teacher to help to exercise appropriate pronunciation denotes differences for correction. Simultaneously, hidden articulation movements of the tongue, soft palate and throat of the same master words/sentences are demonstrated by a transparent talking head. The density of the training was 2 times a week 30 min each. A better speech intelligibility was obtained in the audiovisual-aided speech training group after 1 year training scored by both naïve listeners (n=14) and speech professionals (n=8). Professional jury found more effective the audiovisual aided training than naïve listeners.

Összefoglalás

A prelingualis siket gyermekek cochlearis implantáció utáni hallás- és beszédfejlődésének alakulását elemzi a közlemény. A gyermekek (n=32) az implantáció idején betöltött kronológiai életkor szerint 3 csoportban kerültek besorolásra: 3 évesnél fiatalabb, 3-4 éves és 4-6 éves korcsoportba. Normál kontrollként azonos korú, 3-6 éves óvodás gyermekek (10-10 gyermek, minden korcsoportban) beszédértése és beszédképzése fejlettségének szintje került meghatározásra. A beszédértés vizsgálatára a Peabody Picture Vocabulary teszt magyarra átültetett változata szolgált, állatképek tisztán auditoros felszólításra történő felismerésével. A beszédpercepció mérése, továbbá zárt mondat felismerési teszttel történt. A beszédképzés vizsgálatára a GASP-teszt (Glendonald Auditory Screening Procedure) magyarra átültetett kérdéscsoportjait használták. A 3 évnél fiatalabb korban történt implantáció a beszédpercepció 6 éves korra normalizálódó hallásérését mutatja a szóteszt tekintetében, a későbbi életkorokban történt implantációval szemben. A cochlearis implantáció az implantáció idején betöltött életkortól (kronológiai kor) függetlenül a beszédpercepció jelentős javulását eredményezi 1-6 éves korban. Ezzel szemben a beszédképzés minősége jelentősen függ az implantáció kivitelezésekor betöltött életkortól. A 3 év alatt történt implantáció után 4-6 évvel a normálhallókéval egyező beszédprodukció érhető el. Ezzel szemben a 3 éves életkor után végzett cochlearis implantáció a normálhallókhoz képest jelentős elmaradást mutat a beszédprodukció fejlődésében, amely csak megközelíteni tudja az ép hallású, azonos kronológiai életkorú gyermekek teljesítményét.

Summary

Analysis of linguistic development of prelingulally deafened children after cochlear implantation is addressed in the report. Cochlear implanted children (n=32) were divided into 3 groups according to their chronological age at implantation: <3 years, 3-4 years and 4-6 years. Normal control groups (10 in each age group) were age matched 3-6 years old children with normal hearing. Speech perception ability was determined by the Peabody Picture Vocabulary Test and by a closed set sentence recognition test. Speach production was examined by GASP (Glendonald Auditory Screening Procedure). Those children who received the cochlear implant before the age of 3 years obtained a language development which achieved near normal speech perception by the chronological age of 6 years. Later implantation did not provide with this rapid perception development, but implantation under 6 years of age produces high level speech perception capability. This is not the case with speech production. Under 3 years of age at cochlear implantation results in 4-6 years a similar speech production ability like normal hearing does. Later ages of performing cochlear implantation result in progressively weaker speech production capability which do not obtain the level of the normal hearing individuals.
 

Összefoglalás

A Debreceni Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikáján 2002 és 2011 között operált 32 cochlearis implantátumot viselő gyermek szüleinek PEACH-teszt (Parents Evaluation of Aural/oral performance of children) alapján történt hallásteljesítményt minősítő pontozása került feldolgozásra. A vizsgált gyermekcsoportban az implantáció időpontjában elért életkor, illetve az implantátum használatának időtartama között nem tettünk különbséget. Az implantátum működő elektródáinak száma a gyermekeknek a hangok, illetve a beszédhangok meghallására vonatkozó képességét a szülők szerint nem befolyásolta. Mindez azonban összefügg az adatpontok jelentős szórásával. Egyértelmű pozitív korreláció mutatható ki a működő elektródok száma és az implantátum viselésének komfortossága között. A PEACH-teszt validitását jelenti, hogy nyílt szóteszttel a PEACH-értékek pozitív korrelációt mutatnak. A működő elektródszám nem korrelál a szóteszt eredményével, amely ismét a PEACH-teszt hitelességét támasztja alá, hiszen a PEACH-értékek a hangok meghallására és a beszédhangok észrevételére vonatkozóan ugyancsak nem mutattak pozitív korrelációt a működő elektródok számával. Az azonos hallásteljesítményt (nyílt szóteszt) jelentős szórással értékelő PEACH-értékek a módszer finomítását igénylik a pontos hallás teljesítmény megállapításához, de mindennapi környezetben tanúsított hallási képesség kvalitatív becslésére a teszt alkalmasnak tűnik.

Summary

The PEACH test (Parents Evaluation of Aural/oral performance of Children) evaluations of hearing performance of cochlear implanted prelingually deaf children’s (n=32) parents after implantation were worked up in the Department of Oto­­­­rhino­laryn­gology and Head and Neck Surgery, University of Debrecen. Correlation was not found between the number of functioning channels of the implant and the auditory performance. The comfort level of wearing the speech processor, however, showed a positive correlation with the PEACH scores. A positive cor­re­la­tion between PEACH scores and open set word recog­ni­tion scores was established as a validity measure of the PEACH test to qualify correctly the auditory performance of the cochlear implanted children’s speech and language development. Corre­lation was not found between the open set word recognition scores and the number of the functioning electrodes of the implant. This validates further on the feasibility of the PEACH test in evaluation of hearing capability of cochlear implanted children since a similar lack of correlation was established between PEACH scores and the number of activated channels of the cochlear implants. Similar auditory performance was, however, exhibited by the PEACH scores in a largely different open set word recognition values. This calls the attention to a necessary refinement in the PEACH score evaluation. Overall, the PEACH scoring of cochlear implanted children without classification as to the chronological age at implantation and linguistic age, gives a reliable tool in the evaluation of auditory performance of children with cochlear implant among everyday activity conditions. PEACH test qualifies the listening capabilities of the hearing impaired child as to presence or absence of listening to auditory stimuli. The PEACH scores do not precisely measure the auditory skills of a given child but it can give an estimate of hearing performance development of the cochlear implanted child for orientation purposes.
 

A szerzők közleményükben azt vizsgálják, van-e különbség a gyermekkori cholesteatomák miatt végzett tympano­plasticák rövid és hosszú távú audiológiai és egyéb vonatkozású eredményeiben a hasadékos és nem hasadékos betegek között. Ehhez az első szerző gyermekkorú betegeken végzett tympanoplasticai anyagát dolgozták fel, a harmadik szerző által kifejlesztett szoftver segítségével. A „nem hasadékos” gyermekek átlagéletkora 10,7 év, a „hasadékos” betegeké 9,5 év volt első műtétük idején. A vizsgálatban 172 „NoCleft” és 20 „Cleft” cholesteatomás fül vizsgálati adatait vetették össze, ami közel 24 évnyi tympanoplasticai tevékenység eredménye. Audiológiai vonatkozásban sem a preopratív ABG-k (ABG= air-bone gap; csont-légrés), sem a posztoperatív legjobb ABG-k, sem a posztoperatív legutolsó ABG-k, sem pedig a hallásjavulás mértékében nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között. Ugyanígy nem mutatkozik szignifikáns eltérés a két csoport között az évek múlásával járó ABG-romlás tekintetében sem. A legutolsó ABG-értékek átlagos kontroll-ideje 4, illetve 4,1 év. Az eddig elért „végső” hallásjavulás vonatkozásában 11,29 kontra 13,9 dB-es átlag ABG javulás között sincs szignifikáns differencia, ráadásul utóbbi a hasadékosok javára mérhető. Szignifikáns különbség van viszont a grommet behelyezések arányában. A hasadékosoknál, arányaiban nyolcszoros mennyiségű intra- és posztoperatív grommet behelyezés történt a nem hasadékosokhoz viszonyítva (5% kontra 40%). Úgy tűnik, ez, valamint a sokkal gyakoribb kontrollvizsgálat az „ára”a nem hasadékos csoporthoz hasonló, nem szignifikánsan különböző audiológiai eredményeknek. Utóbbi lehetőségét a „Clef Palate Team” keretei között való hasadék-gondozás teremti meg, amely csoport a pécsi gyermekklinikán 1996-ban jött létre. Hasadékosoknál fel kell készülnünk arra, hogy akár évekig tartó jó anatómiai és funkcionális eredmény után is, váratlanul tuba-elzáródás jelentkezik, ami derült égből villámcsapásként teszi tönkre az elért eredményt és nyitott technikájú revízióra kényszerülünk.

Retrospektív tanulmányunk a cone-beam komputertomográf (CBCT) szerepét mutatja be az otosclerosis preoperatív diagnosztikájában. A tanulmányba 32, egyoldali stapedectomián átesett beteg került szövettanilag igazolt stapedialis otosclerosissal. A műtétek előtt minden esetben sziklacsont CBCT készült. A vizsgálat során 0,3 mm-es szeletvastagsággal és többsíkú rekonstrukcióval dolgoztunk, és az eltávolított stapestalpakat minden esetben szövettani vizsgálatra küldtük. A CBCT-n látott elváltozásokat a Marshall-féle osztályozási rendszernek megfelelően értelmeztük (0-3 grádus). A szövettani leleteket a több síkban rekonstruált CBCT képekhez viszonyítottuk. A szövettanilag igazolt aktív otoscleroticus gócokat a CBCT minden esetben azonosította (n=21), 100% szenzitivitással. Az inaktív otoscleroticus gócokat azonban a CBCT nem mutatta ki (n=11, szenzitivitás=0%). A CBCT vizsgálattal csak stapestalpat érintő elváltozásokat találtunk, retrofenestrális góc nem mutatkozott. Minden igazolt eset a Marshall szerinti 1. grádusnak felelt meg a stapestalp elülső pólusán elhelyezkedő góccal. A CBCT megbízható képalkotó módszer az otosclerosis preoperatív diagnosztikájában, a nagyfelbontású CT-hez (HRCT) képest lényegesen alacsonyabb sugárterheléssel. Eredményeink a CBCT magas szenzitivitását és specificitását igazolták az aktív otosclerosis hypodenz lézióinak kimutatása során.

A cochlearis implantáció indikációja a kezdetektől napjainkig jelentős változást mutat. Míg korábban a meglévő hallásmaradvány megőrzésével az operatőrök nem számoltak, és teljes mélységű implantációt végeztek, addig az új indikációs kritériumok szerint azoknál, akiknek hallásmaradványa van, előtérbe került a hallásmaradvány megőrzését szolgáló kifinomult sebészi technika és a korszerűbb implantátumok iránti igény. A magas frekvenciákon jelentős mértékű halláscsökkenést, ugyanakkor a mély frekvenciákon értékes hallásmaradványt mutató betegeknek a hagyományos hallókészülék nem feltétlenül nyújt megfelelő megoldást, a teljes hosszúságú implantátummal végzett műtét során pedig elpusztulhatnak a csiga apikális régiójában még működő szőrsejtek. Az ilyen esetekben a megoldás az elektroakusztikus stimuláció, ami a magas frekvenciákon ún. rövid típusú cochleáris implantátummal történő elektromos stimuláció és a mély frekvenciákon végzett ipszilaterális akusztikus stimuláció kombinációja. A hallásmaradvány megőrzése érdekében kifejlesztett új elektródák, a behelyezés mélységének tanulmányozása, a sebészi technikák finomítása mellett az új indikációs kritériumok felállítása szükségszerű volt. Közleményünkben beszámolunk a klinikánkon elektroakusztikus stimulációval nyert kezdeti tapasztalatainkról.
 

A szűk hallójárat-bemenet megnehezíti a betegek fülvizsgálatát, megakadályozhatja a hallókészülékek illesztését, a fülzsír ürülését, akár vezetéses halláscsökkenéshez is vezethet. Az elváltozás műtéti megoldására számos eljárás létezik. Klinikánkon az elmúlt években bevezettük a hallójárat-bemeneti „W” plasztikát. Ez a technika rendkívül egyszerűen, néhány lépésben, akár helyi érzéstelenítésben is elvégezhető, minimális sebészi eszköz igénnyel. Klinikánkon 2011 októbere és 2013 szeptembere között 7 betegnél végeztük el a műtétet különböző indikációkban. Resztenózis nem fordult elő, minden esetben tág hallójárat-bemenetet kaptunk. A bőr zárása „W” alakú vonalban gátolja a hegek általi összehúzódást, ezáltal megakadályozza az ismételt szűkület kialakulását.