A PTE ÁOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján 2010-ben indult a szubjektív fülzúgás kezelését célzó repetitív transcranialis mágneses stimuláció (rTMS) programja. Az rTMS kezeléseket a nemzetközi szakirodalom széles körben elfogadott protokollja szerint végeztük. A betegek 5 napig részesültek kezelésben, ami egy-egy alkalommal 15-20 percig tartott, előtte és utána 1 nappal és 1 hónappal tesztek kitöltésére került sor. A kezeléshez Magstim rapid 2 magnetotherápiás készüléket alkalmaztunk a bal oldali temporalis lebeny felett. Az eszköz kézi darabját a bal oldali külső hallójárat felett 5 cm-re, a fejbőrre helyeztük. Minden páciensnél meghatároztuk a nyugalmi motoros küszöböt a motoros cortex területén, elkerülve az akaratlan és nemkívánatos izomrángásokat. A kezelés alatti intenzitást az nyugalmi motoros küszöb 90%-ában határoztuk meg, 1 Hz frekvenciát alkalmaztunk. Alkalmanként 1000 impulzust közöltünk a bal oldali hallókéreg felett. Értékelhető adatokat 8 pácienstől nyertünk, közülük 2 személynek javult, illetve szűnt meg a tinnitusa, így 25%-os javulási arányt eredményezett a kezelés. A nemzetközi szakirodalom terápiás eredményeit kis esetszámmal sikerült elérnünk. A jövőben a kóros agyi tevékenység pontos leképezését jelentő fMRI-vizsgálat jön szóba pácienseinknél a célzottabb kérgi gátlás érdekében. Reméljük, hogy az orvosi-pszichológiai szemlélet hathatós segítséget hoz a tinnitussal küszködő páciensek komplex rehabilitálása érdekében, hiszen gyakran egy életen át fennálló problémakör megoldására kell vállalkoznunk.

Tinnitus management with repetitive transcranial magnetic stimulation

In 2010 a therapeutic program commenced at the University ENT Department Pécs, aiming the management of patients presenting with subjective tinnitus with repetitiv transcranial magnetic stimulation (rTMS). The program relied on widely accepted international clinical protocols.  The rTMS treatment was administered for 5 days, each stimulation lasted for 15-20 minutes, and all the patients were asked to fill a tinnitus questionnaire and a visual analog scale 1 day prior to the rTMS, 1 day after-, and 1 month following the therapy. The transducer was placed on the hairy skin 5 cm above the left ear canal. The resting motor treshold (RMT) was calculated in order to avoid unintended muscle contraction. The intensity was adjusted at 90% of RMT level. We applied 1000 impulse at 1 Hz frequency each occasion. Assesable data were collected from 8 patients. Out of this 8 patients, 2 reported regression or absence of tinnitus following rTMS. Twenty five percent of our patients reported some improvement. Our results are comparable with the findings of international trials however the number of cases in our study was limited. In the near future the application of fMRI seems to be useful due to the precise visualisation of cortical hyperactivity. As a matter of fact the management of tinnitus should be based on medical-psychological collaboration as the condition lasts lifelong in most of the cases.

Összefoglalás

A dobüregben növekvő neurinoma ritka kórkép, amely a dobüreg bármelyik idegképletéből származhat, vagy beterjedhet a dobüregbe a környező idegekből kiindulva. Schwan­no­mának hívjuk az ideg valódi daganatos elfajulását, ami a Schwann-sejtek tumoros burjánzása. Ezzel szemben az úgynevezett amputációs vagy traumás neurinoma egy szövettanilag eltérő kórkép, hátterében gyakran trauma vagy ritkán gyulladás által kiváltott reaktív axon-, Schwann-sejt és pe­ri­neurális sejtprolifráció áll. Esetismertetésünkben egy 53 éves, intézeti gondozás alatt álló, demenciában szenvedő páciens kórtörténetét mutatjuk be, aki felső légúti infekció tünetei mellet jelentkező jobb oldali fülfájdalom, processus mastoi­deus feletti nyomásérzékenység miatt került osztályos felvételre klinikánkra 2006.01.27-én. Mikroszkópos fülvizsgálat során a dobhártya, illetve a dobüregi gyulladásra típusos fültükri képet nem láttunk, viszont egy ép hámmal fedett 4-5 mm-es terimét találtunk a dobhártya hátsó kvadránsában, amely a dobhártyát kidomborítva nyúlt a hallójárat felé. A páciens korábban fülmûtéten nem esett át, fej-, vagy fültrauma nem érte. Jobb fülén 31,5 dB-es csont-légrést, és 67,5 dB-es légvezetéses küszöböt mértünk a 0,5-1-2-3 kHz frekvenciák átlagában. Ízérzése megtartott volt. Laboratóriumi-, audiológiai-, és koponya CT-vizsgálatokat követően jobb oldali exploratív tympanotomiát és mastoidectomiát végeztünk. A mûtét során az akut mastoiditis lehetőségét kizártuk, viszont egyértelmûen megállapítható volt, hogy a fülvizsgálat során látott terime a chorda tympani dobüregi szakaszából eredt. A terime az incudo-stapediális ízületet arrodálta, amely végül is vezetéses halláscsökkenést okozott. A terime szövettani vizsgálata amputációs neurinomát igazolt gyulladásos környezetben. A terime eltávolítását, valamint a hallócsontláncolat rekonstrukcióját követően a páciens panasz- és szövődménymentesen gyógyult, hallása javult. A mûtétet követően 9 hónappal 8,5 dB-es átlagos csont-légrést mértünk. A schwannoma kialakulásának hátterében valószínûleg krónikus gyulladás állt.

Summary

Neurinoma developing in the tympanic cavity is a rather rare entity. It may arise from the neural structures of the middle ear, or it may spread from the sorrounding tissues into the tympanic cavity. Schwannoma is a benign tumor which arises from the schwann cells of the myelin sheath of the nerve. The traumatic-, or amputation neurinoma is a histologically different entity usually caused by trauma or rarely inflammation, resulting in a reactive cell proliferation of the schwann cells, axons and pe­ri­neural cells. We present a case of a 53-year-old handicapped man with learning difficulties who lived in a nursing home. He was admitted to our department on the 27th of January 2006. Mic­ros­copic examination showed a solitaer tumor of 4-5 mm in dia­me­ter in the border of the posterior quadrants of the right eardrum extending into the external ear canal. Neither the eardrum nor the tympanic cavity was inflammed. The patient’s past medical history revealed no trauma to the head or any major ear surgeries. We measured 31.5 dB air-bone gap on the right side while the conductive component was the mean of 67.5 dB on 0.5-1-2-3 kHz. The patient’s sense of taste was intact. Following blood tests, audiological investigations and head CT, the patient underwent an explorative tympanotomy and a mastoidectomy. The mass lesion partially visible in the external ear could be clearly identified during the surgery as the tumor arising from the chorda tympany, that arroded the incudo-malleolar joint resulting the conductive hearing loss. Histology of the tumor revealed amputational neurinoma with signs of chro­nic inflammatory changes in the surroundig tissues. The patient’s recovery was uneventful. Reconstruction of the ossicular chain resulted in a 8.5 dB air-bone gap in average 9 month after the surgery. We anticipated that inflammatory changes in the middle ear cavity might have triggered the growth of the amputation neurinoma.

Irodalmi áttekintésünkben összefoglaljuk az otosclerosisos csontanyagcserezavar alapmechanizmusait és ezzel összefüggésben a gyógyszeres kezelés jelenleg elérhető lehetőségeit. Az otosclerosis korai stádiumában különböző hatóanyagok késleltethetik vagy feltartóztathatják a folyamatos progressziót és a következményes szenzorineurális halláscsökkenést. Annak ellenére, hogy kifejezetten hatékony antioszteoporotikus készítmények állnak rendelkezésünkre, az alapvegyületek – mint a nátrium-fluorid és a biszfoszfonátok – alkalmazása nem hozott átütő sikert. A bioflavonoidok enyhíthetik ugyan az oto­scle­rosis miatt kialakult fülzúgást (tinnitus), azonban nincs hoz­zá­férhető adat a hosszú távú használatukról és a halláscsökkenésre gyakorolt hatásaikról. A kezdeti gyulladásos fázisban a kortikoszteroidok és a nem szteroid gyulladáscsök­ken­tők (NSAID) eredményesek lehetnek, mindamellett az elhúzódó szisztémás kezelés súlyos mellékhatásokat rejthet magában. A különféle immunszupresszív szerek alkalmazásáról nincs elér­hető információ, azonban a célzott anticitokin terápia megvalósíthatónak tűnik az elkövetkező években. A gyul­ladás által generált csontátépülést a D-vitamin-pótlás elő­nyö­sen befolyásolhatja. Okvetlen megemlítendő az osteo­pro­tegerin (OPG), a RANK ligand (RANKL), a cathepsin és a Wnt-ß-catenin jelátviteli útvonal, mint a jövőbeli kezelés lehetséges célpontjai. Hosszú távon, a kanyaróvírus-ellenes vakcináció csökkentheti a betegség incidenciáját. Összefoglalva, jelen tudásunk szerint az otosclerosisban elfogadott kezelési eljárások egyértelműen sebészi természetűek, a mai napig a gyógyszeres kezelési lehetőségek egyikére sincs „evidence-based” ajánlás.

Az otosclerosis az emberi otikus kapszula komplex csontre­mo­dellációs zavara, amely kapcsolatba hozható az 1-es típusú kollagén A1 és A2 alléljeinek különféle mutációival. Az alábbiakban prezentált tanulmány az 1-es típusú kollagén lehetséges közre­mű­ködését vizsgálja a szövettanilag igazolt otosclerosis patoge­nezisében. Összesen 55 ankylotikus stapestalpat, negatív kontrollként használt kortikális csontfragmentumokat (n=30) és hallócsont mintákat (n=5) dolgoztunk fel. A csontokat két csoportra osztottuk, amelyek közül az elsőt COL1A1 és A2 specifikus RT-PCR-rel vizsgáltuk. Ezalatt a második csoportot hagyományos hematoxylin-eosin (H.E.) festéssel és I-es típusú kollagén-specifikus immunfluoreszcens próbával (IFA) analizáltuk. Az otoszklerotikus (n=31) és nem-otoszklerotikus (n=9) stapestalpak, valamint a kortikális csontok (n=20), incus (n=2) és malleus (n=1) minták IFA vizsgálata szabályos és egymáshoz kifejezetten hasonló A1 és A2 allél expressziós mintázatot mutatott. Az RT-PCR analízis az összes minta mindkét alléljében normális mennyiségű és konzisztens mRNS expressziót tárt fel. A COL1A1/A2 allélek expressziós szintjei és mintázatai nem korrelálnak szignifikáns módon az otosclerosis szövettani diagnózisával. Az I-es típusú kollagén egy evolúcionálisan változatlan struktúrfehérje, amely alapvető szerepet játszik a különböző kötőszövetek integritásában. Az A1 és A2 allélek mutációi a csontváz, a bőr és az inak súlyos szisztémás zavarát idézik elő. Azonban az otosclerosis egy szervspecifikus betegség, így nehezen magyarázható a genetikai kapcsolat az 1-es típusú kollagénnel. Összegzésképpen megállapítható, hogy nem találtunk bizonyítékot az otosclerosis és a COL1A1/A2 allélek feltételezett kapcsolatának alátámasztására.

Összefoglalás

Egy 22 éves, kétoldali primer középfül tuberkulózisban szenvedő, fiatal nőbeteg esetét mutatjuk be. Első tünete a fél éve fennálló kétoldali fülváladékozás és a később kialakult bal oldali inkomplett perifériás faciális parézis volt. A középfül tuberkulózis napjainkban ritka megbetegedésnek számít, kórokozója legtöbb esetben Mycobacterium tuberculosis. A specifikus tünetek hiánya miatt a diagnózis gyakran késik, ami fenyegető komplikációk kialakulásához vezethet. Esetünkben a diagnózist a hisztopatológiai leletre, valamint szövettani mintából saválló pálcák kimutatására alapoztuk. Közleményünkben tárgyaljuk a betegség patomechanizmusát, tüneteit, komplikációit, kezelését és a diagnosztikai módszereket.

Summary

We present a case of a 22 year old young woman, who suffered from bilateral primary tuberculous otitis media. The first symptom was chronic otorrhea during the last half a year on both sides. Later incomplet facial nerve paralysis developed on left side. Tuberculosis of the middle ear is a rare disease, in most cases it is caused by Mycobacterium tuberculosis. The lack of specific symptoms delayes the diagnosis often, which can lead to threatening complications. In our case, the diagnosis was establised by histological examination and statement of acid fast bacilli from tissue specimen. The pathogenesis, symptoms, complications, diagnosis and treatment of tuberculous otitis media is discussed.
 

Összefoglalás

A tisztán, illetve dominálóan vezetéses jellegű halláscsökkenések többsége a modern tympanoplasticai módszerekkel jól korrigálható. Vannak azonban olyan esetek, amikor a hallás műtéti javítása sikertelen vagy nem lehetséges, és a hagyományos légvezetéses hallásjavító készülékek sem alkalmazhatóak. Ilyenkor az egyik megoldás a csontvezetéses hallásjavító készülékkel történő ellátás lehet, amelynek egyik modern lehetősége a gyermekkori hallójárati és középfül fejlődési rendellenességeknél már hazánkban is rutinszerűen implantált BAHA hallásjavító rendszer. A nemzetközi gyakorlatban azonban az indikációs terület ennél szerteágazóbb. A szerzők beszámolnak egy esetükről, amelyben a kétoldali radikális műtétet 25 évvel később követte a BAHA hallásjavító rendszer beültetése. Az implantáció után elvégzett hallásvizsgálatok, a szubjektív önértékelési teszt egyértelműen alátámasztják a korábbi csontvezetéses hallásjavító készüléknél kényelmesebb megoldás szükségességét. Szerzők az eddigi alkalmazási gyakorlat áttekintése után javaslatot tesznek a BAHA, ma már nemzetközileg is elismert, indikációs területének hazai bővítésére.

Summary

Most cases of the pure or dominantly conductive type hearing losses can be sufficiently corrected by modern methods of tympanoplasty. However there are cases, when surgery is unsuccessful, or impossible to carry out and even the supply with traditional hearing aids is contraindicated. This time one of the possible solutions is giving a hearing aid using bone conduction. BAHA hearing aid system is one modern possibility out of these, which is routinishly used in childhood in cases of external auditory canal and middle ear congenital deformities even in Hungary. At the same time the indication field in the international practice is much more diversified. The authors announce their first adult patient in whom the supply with BAHA hearing aid system followed the bilateral radical ear surgery by 25 years. The pure tone audiometric test results and the selfevaluating reports following the implantation evidently proves the necessity of a more comfortable solution compared the previous bone conduction hearing aid. After reviewing the anticipatory application practice they make a proposal for broadening the Hungarian indication fields, which is yet respected intrenationally.
 

Összefoglalás

A hallójárat veleszületett fejlődési rendellenessége könnyen diagnosztizálható, 90%-ban egyoldali és rendszerint izolált vezetéses halláscsökkenéssel jár. A hallójárati atresia jellegzetesen microtiával társul, de nem ritka a deformált vagy hiányzó fülkagyló sem. A külsőfül fejlődési rendellenessége előfordulhat önálló kórképként, de gyakoriak a kombinált fejlődési zavarok is, ahol a genitourinarius tractust, a keringési rendszert, a váz-izom rendszert és a központi idegrendszert érintő társult rendellenesség áll fenn. Tanulmányunkban egy kilencéves leánygyermek esetét ismertetjük. A beteg kivizsgálása veleszületett alopecia, microtia és jobb oldali csontos hallójárati atresia együttes fennállása miatt indult el. A gyermeknőgyógyászati vizsgálat során derült fény a méh teljes és a hüvely proximalis harmadának hiányára, amely klinikailag a Mayer–Rokitansky–Küster–Hauser-szindrómának felelt meg. Esetünk kapcsán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy minden külsőfül anomália felismerésekor gondolnunk kell a kombinált, más szervrendszereket is érintő fejlődési zavarokra.

Summary

Congenital malformation of the external auditory canal can be diagnosed on the basis of a physical examination. Unilateral form is much more common and it takes approximately ninety percent of all cases associated with pure conductive hearing loss. Atresia of the external auditory canal typically associates with microtia and frequently results in deformation or absence of the pinna. Congenital malformation of the external ear may occur as a separate clinical entity; however, they are often combined with several disorders affecting the genitourinary tract, the circulatory-, skeletal- and also the central nervous system. Herein we present the case of a nine-year-old girl with alopecia, microtia and atresia of the bony part of the external auditory canal. Additionally, paediatric gynaecological examination revealed combined absence of the uterus and the proximal third of the vagina confirming the diagnosis of Mayer–Rokitansky–Kuster–Hauser’s syndrome. Regarding to this report herein presented, it should be emphasized that all malformation of the external ear can be associated with various disorders of other organs.
 

Összefoglalás
Háttér és előzmények: Az otosclerosis kialakulásában számos genetikailag meghatározott tényező játszhat szerepet. Korábban több tanulmány is megerősítette a RELN gén betegség-specifikus polimorfizmusát és a reelin adhéziós fehérje fokozott kifejeződését stapes ankylosisos betegekben. Azonban a RELN/reelin-rendszer funkciójából adódóan, a reelin fehérje kizárólag neurális elemekben és az odontoblastokban fejeződik ki.
Módszerek: Az ankyloticus stapes talpakban (n=85) és a kontrollként felhasznált corticalis csontfragmentumokban (n=4), hallócsontokban (n=2) valamint emberi agyszövet mintákban (n=4) előkészítést követően RELN-specifikus RT-PCR és reelin-specifikus immunfluoreszcens (IFA) vizsgálatokat végeztünk.
Eredmények: Az ankyloticus stapes talpak első csoportjában (n=22) egyértelmû reelin fehérje kifejeződést találtunk, azonban az RT-PCR-csoportban (n=63) a RELN-specifikus mRNS kimutathatatlan volt. A pozitív kontrollként használt agyszövet mintákat kifejezetten magas reelin fehérje- (n=2) és RELN-specifikus mRNS (n=2) expresszió jellemezte. A csontspe­cifikus kontroll mintákban (n=6) sem reelin, sem RELN mRNS expressziót nem tapasztaltunk.
Következtetések: A felnőtt betegekből származó stapes mintákban a RELN gén nem mutat aktív, mRNS-szintû expresszi­ót. A reelin fehérje kimutathatósága, az adhéziós molekula embrionális fejlődésben betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. A capsula otica ugyanis körülvéve a neurális elemként szereplő hártyás labyrinthust, jelentős szerepet játszhat a szinapszisképződés embrionális koordinációjában. A capsula otica részeként szereplő stapes talp RELN/reelin expressziós profilja a fentiek ismeretében nem meglepő, az otosclerosis­ban betöltött szerepe azonban kérdéses.

Summary
Hypothesis: Several studies have reported a potential genetic association between diseases-specific SNPs of RELN and oto­scle­rosis and confirmed RELN expression in human stapes foot­plates. These are conflicting results, since RELN expression has been discussed exclusively in neural tissues and in odontoblasts.
Background: Otosclerosis is a disease of complex bone remo­de­ling disorder, which is limited to the human otic capsule. Genetic background of otosclerosis has long been suspected, however the pathogenesis remained unclear.
Methods: Ankylotic stapes footplates (n=85), cortical bone frag­ments (n=4), hearing ossciles (n=2) and human brain tissue specimens (n=4) were processed to RELN-specific RT-PCR and reelin-specific immunofluorescent assay (IFA).
Results: The first group of ankylotic stapes footplates (n=22) showed a consistent positive reaction against reelin by IFA, ho­we­ver; RELN-specific mRNA could not be detected in the se­cond, RT-PCR group (n=63). Brain specimens were charac­terized by robust expression of reelin (n=2) and RELN-specific mRNA (n=2). In case of bone-specific controls (n=6), reelin/ RELN expression was excluded obviously.
Conclusion: As to current observations, RELN gene does not show active expression in adult stapes footplates. Since, the otic capsule surrounds a special neural structure (membranous labyrinth), reelin might play a coordinative role in the early embryonic stage of development. As being a part of the otic capsule, stapes footplate might be characterized by persisting reelin detectibility without mRNA expression. Between these conditions, the etiologic role of RELN is questionable in the pathogenesis of otosclerosis.
 

Összefoglalás

Háttér és célok: Tanulmányunk célja a CD46-fehérje izo­for­mák koexpressziós mintázatának meghatározása a szövettanilag igazolt otosclerosisos stapes talpakban. Az oto­scle­rosis genetikai meghatározottsága évtizedek óta intenzív kutatás tárgya, azonban jelenleg sem teljesen tisztázott. A CD46-típusú kanyaróvírusreceptorok egyedi izoformákban történő kifejeződése az oticus capsulán és a stapes talpon belül az oto­scle­rosis, mint kanyaróvírus-asszociált betegség genetikai hátteréül szolgálhat.
Módszerek: A CD46 otosclerosisban betöltött patogenetikai szerepének igazolása végett, három reprezentatív szövettani mintacsoportot alakítottunk ki:
1. otosclerosisos,
2. nem-otosclerosisos és
3. normális stapes minták (n=166).
Az egyes csoportokban párhuzamosan kórszövettani és CD46-specifikus real-time RT-PCR valamint western-blot vizsgálatokat végeztünk.
Eredmények: A normális és a szövettanilag nem-otosclerosisos stapes talpak mindegyikében a CD46-fehérje konvencionális izoformáinak (c, d, e, f és l) együttes expresszióját tapasztaltuk. Ezzel szemben az otosclerosisos mintákban, a konvencionális izoformákon túl, négy új intakt fehérjeként transzlálódott izofor­mát azonosítottunk: os1, os2, os3 és os4.
Következtetések: Eredményeink igazolják, hogy a szövettanilag otosclerosisos stapes talpakban a CD46-típusú kanyaró­ví­rus­receptorok a betegségre jellemző, sajátos koexpressziós mintázatot mutatnak. Ez a megfigyelés egy összetett genetikai modell alapjául szolgálva, alátámaszthatja az otosclerosis szervspecifikus, vírus-asszociált és autoimmun-gyulladásos patogenezisét. Eddigi ismereteink alapján, ez az első tanulmány, amely négy új CD46-fehérje izoforma betegség-specifikus jelenlétét igazolja.

Summary

Background and aims: To investigate the CD46 isoform co-expression pattern in histologically confirmed otosclerotic stapes footplates. Genetic predisposition for otosclerosis has long been suspected, but unclarified. Unique co-expression pattern of measles virus receptor (CD46) splicing isoforms in the human otic capsule is assumed, since otosclerosis is a measles virus-associated organ-specific disease.
Methods: In order to identify CD46 involved in the patho­ge­ne­sis of otosclerosis, we used representative groups of histologically diagnosed otosclerotic, non-otosclerotic and normal stapes footplates (n=166). Consecutive histopathological examinations and CD46-specific real-time PCR and western blot analysis were performed.
Results: Normal and non-otosclerotic stapes footplates showed consistent expression of the conventional c, d, e, f and l CD46 isoforms. In contrast, four novel isoforms (os1-4) translated as intact proteins were additionally detected in otosclerosis.
Conclusions: The study herein presented provides evidence for the otosclerosis-associated expression pattern of CD46. This finding might explain the organ-specific, virus-associated and autoimmune-inflammatory pathogenesis of otosclerosis. Regar­ding to our current knowledge, this is the first report that con­firms the presence of four new disease-specific protein variants of CD46.
 

Összefoglalás

A tiszta, illetve domináló vezetéses komponensű halláscsökkenések rehabilitációjának egyik modern lehetősége a csonthoz horgonyzott, implantálható hallásjavító rendszer (Bone Anchored Hearing Aid, BAHA) alkalmazása. A nemzetközi gyakorlatban már hosszú évek óta rutinszerűen alkalmazott, egyszerű műtéti eljárás indikációs területe mostanra hazánkban is egyre bővül. Kiterjedt mindazon betegekre, akiknek domináló vezetéses jellegű halláscsökkenése sebészi terápiával kellő mértékben nem javítható, és ahol a preoperatív hallásvizsgálatok eredményei alapján, a többi módszerhez képest, a BAHA implantáció várhatóan jobb eredményt biztosít. A műtétet megelőzően elvégzett részletes audiológiai mérések eredményei tapasztalatunk alapján jól becsülhetővé teszik a posztoperatívan várható hallásteljesítményt, jól korrelálnak a műtétet követő rövid és hosszú távú betegelégedettségi adatokkal. A szerzők beszámolnak a preoperatív időszakban elvégzett vizsgálataik kapcsán szerzett tapasztalatokról és a betegek elégedettségét vizsgáló kérdőív eredményeiről.

Summary

Among the modern possibilities of the rehabilitation of pure or dominantly conductive type hearing losses the application of bone anchored hearing aid (BAHA) system could be one solution. The indication field in Hungary is continuously broadening of this simple surgical method used routinishly for many years in the international pratice. It has covered all patients with dominantly conductive type of hearing losses whose hearing impairment couldn’t be improved sufficiently by surgical therapy, and those cases where based on the preoperative test results, compared to other methods, the BAHA implantation may provide better results. The thorough audiological test results, gained preoperatively, make the postoperatively awaited hearing performance reliably being estimated, and are correlated well with short and long term patient satisfactory survey results. Authors report about their experiences gained with examinations carried out in the preoperative period and results of the patient satisfactory survey.