Összefoglalás

A Baha implantátum rendszerek bizonyítottan jól alkalmazhatóak a klasszikus otomicrochirurgiai módszerekkel nem, vagy nehezen megoldható külső-, és középfül eredetű vezetéses halláscsökkenésekben, illetve a féloldali siketség speciális indikációjában. Az eltérő Baha rendszerek azonban mind az alkalmazott műtéti technikában, mind pedig az implantá­tum+abut­ment egység fizikai paramétereiben, környezethez való viszonyában jelentősen különböznek.
Célkitűzés: A Baha DermaLock implantációs rendszert, nemzetközi megjelenésével egy időben, 2012 októberében vezettük be klinikánkon. Az eltelt idő során nyert tapasztalatainkról számolunk be, részletes áttekintését adva az implantátum+abutment egység újdonságairól, továbbá a többszörösen módosított műtéttechnikáról. A pre-, és posztoperatív audiológiai eredményeket összehasonlítva, azonos indikációban elvégzett műtétek esetén értékeltük a hallás-rehabilitációban elért terápiás cél megvalósulását.
Anyagok és módszerek: Az összehasonlító vizsgálatba 11 konszekutív Baha-implantált személy került beválogatásra (férfi/nő arány=9/2; életkor=27-67 év; átlagéletkor=47,1 év). Mind a 11 beteg megfelelt a Baha implantáció kritériumainak. 11/11 beteg cholesteatomás krónikus otitis miatt került beválogatásra. Az első 5 betegnél a klasszikus, dermatommal kialakított U-alakú lebeny és lágyrészredukció műtéti technikáját alkalmaztuk, BI300 implantátum rendszerrel. A következő 6 betegnél a Cochlear DermaLock™ sebészi technikát alkalmaztuk, DermaLock implantátum rendszerrel. Audiometriai vizsgálatok során mértük a betegek pre- és posztoperatív hallásküszöb értékeit, beszéd-hallásküszöbét.
Eredmények: A BI300-as és a DermaLock rendszerek mindegyike szignifikáns mértékben (p<0,001) javította a betegek preoperatív tisztahang hallásküszöb értékét, ami szintén tükröződött mindkét csoport átlag beszéd-hallásküszöb értékének szignifikáns mértékű (p<0,05) javulásában. Ugyanakkor a két csoport eredményei egymáshoz képest nem mutattak lényegi különbséget.
Következtetés: Előzetes tapasztalataink alapján a két implantációs rendszer posztoperatív audiometriai eredményei érdemben nem térnek el egymástól. További, nagyobb esetszámon végzett vizsgálatok szükségesek.
 

Summary

Introduction: Baha implant systems are proved to be successfully applicable in cases of outer and middle ear origin conductive type hearing losses, that are not or difficult to manage with the classic methods of otomicrosurgery, and in the special indication of single sided deafness as well. Distinct Baha sytems however differ from each other in the applied surgical methods, and in the physical parameters of the implant+abut­ment unit, and furthermore in its relation to the environment.
Aims: At the same time of the international appearance of Baha DermaLock impant system in 2012 October, we introduced it into our clinical practice. We report our experiences gained during the elapsed time, giving thorough overview about the novelties of the imp­lant+abutment unit, and about the multiply modified surgical technique. By comparing the pre- and postoperative audiological results, in cases of surgeries with similar indications, we eva­lua­ted the realization of the therapeutic goals in hearing rehabilitation.
Methods and materials: 11 consectuive Baha implantees have been enrolled into this comparative study (M/F ratio=9/2; age=27-67 years; avg age=47.1 years). All the 11 subjects were met the criteria of Baha implantation. 11/11 subjects were en­rolled because of chronic cholesteatomatous otitis media. In the first 5 subjects the classic surgical technique with der­ma­tome formed U-graft and soft tissue reduction were performed, with BI300 implant system. In the subsequent 6 subjects the Cochlear DermaLock surgical technique was applied, with DermaLock implant system. With audiometric investigatons we measurmed the subjects’ pre-, and postoperative hearing thresholds, speech discri­mi­nations.
Results: Both the BI300 and the DermaLock systems improved significantly (p<0.001) the preoperative pure tone audiometric thresholds of the subjects, which appeared also in the significant improvement (p<0.05) of the average speech-recognition ther­shold levels. However results of the two groups have shown no substantial difference.
Conclusion: Based on our preliminary results, the postoperative audiometric results of the two implant systems showed no significant difference. Further examinations needed, with larger number of subjects.
 

TÁMOP-4.2.6-15/1-2015-0002. projekt

Összefoglalás

A veleszületett sensorineuralis halláscsökkenésben szenvedők 20%-ában lehet kimutatni a belsőfül morfológiai elváltozásait. A szervfejlődés egyes stádiumában megrekedt labyrinthus különböző morfológiai jellegzetességeket mutat, amelyek modern képalkotó eljárásokkal vizsgálhatóak és csoportosíthatóak. A korábban általánosan elterjedt felfogással szemben napjainkban a malformációk nagy részében már lehetséges a hallás rehabilitációja cochlearis implantációval. A csoportosításnak nagy jelentősége van a megfelelő elektróda kiválasztásában, valamint a lehetséges intraoperatív komplikációkra való felkészülésben. Ugyancsak fontos szempont az is, hogy az operatőrök egységes nyelvet beszéljenek a malformációk diagnosztikus és terápiás elveit illetően. Klinikánkon eddig 6 cochlearis malformációval rendelkező beteg 7 fülén történt cochlearis implantáció. A preoperatív elvégzett CT-, valamint MR-felvételekkel 3 fülnél common cavity, 2 fülnél I. típusú inkomplett partíció valamint 2 fül esetében cochlearis hypoplasia igazolódott. Két műtét során jelentkezett liqourcsorgás, amit intra­ope­ratíven sikeresen el tudtunk látni posztoperatív komplikáció kialakulása nélkül. Betegeink átlag audiológiai után­követése 45,8 hónap volt. Szabad hangteres tiszta­hang­küszöb-vizsgálat kapcsán a beszédfrekvenciákon (0,5-3 kHz) átlagban 29,2 és 38 dB közötti értékeket mértünk. A közlemény röviden ismerteti a különböző cochlearis malformációkat, valamint beteganyagunknál a választott műtéti behatolási módokat és implantátum típusát.

 

Summary

Inner ear malformation can be detected in 20% of patients suffering from congenital sensorineural hearing loss. Labyrinth stuck in different phases of the organogenesis shows various appearance, which can be evaluated and classified with modern radiological techniques. Nowadays, hearing rehabilitation via cochlear implantation is possible in most malformation types, which is a significant step forward in contrast to the previously accepted aspect. The up to date classification plays an important role in selecting the appropriate electrode and for preventing the possible intraoperative complications. In our Department 7 malformed cochleae of six patients were implanted so far. The preoperative radiological evaluation revealed common cavity deformity in 3 ears, type I incomplete partition in 2 ears and cochlear hypoplasia in 2 ears. CSF gusher was noticed and successfully managed intraoperatively in two procedures without any postoperative complications. Average audiological follow-up was 45.8 months. Average free field pure-tone threshold of the speech frequencies (0.5-3 kHz) was in the range of 29.2 and 38 dB. Our study shortly presents the different type of cochlear malformations, our surgical approaches and the selected imp­lants.
 

Összefoglalás

Jelen tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hallócsont lecsupaszítása üvegionomer cement alkalmazása előtt tartósan erősíti-e a csont és a cement közötti adhéziót. Vizsgálatunkban 34 nyúlnál nyitottuk meg a bulla tympanicát mindkét oldalon. A jobb oldali incusok laterális felszínéről gyémántfúróval eltávolítottuk a nyálkahártyát, míg a bal oldali incusokat épen hagytuk. 30 nyúl esetén alkalmaztuk az incusok laterális felszínén a cementet mindkét oldalt, majd ezt követően a posztoperatív 1., 3., 7., 14., 21., 30., 60., 90., 180. és 365. napon leöltük őket. Kontrollként 4 nem operált állat szolgált, amelyeket az 1., 7., 30. és a 365. napon öltünk le. Ezt követően az incusokat eltávolítottuk és szövettani vizsgálatot végeztettünk. Feltáráskor mind a 30 operált állat középfülében látható volt a cement az incuson. Az incusok eltávolítása kapcsán 3 esetben észleltük a cement és a csont egymástól való elválását. Szövettani vizsgálat során további 5 esetben mutatkozott szeparáció. Mind a 8 szétválást a nem lecsupaszított jobb fül esetén észleltük, legalább 60 nappal a műtétet követően. A két oldal összehasonlításakor szignifikáns különbséget észleltünk (p<0,05). A 7. posztoperatív napon a műtéti traumát követő kezdeti gyulladásos reakció a jobb oldalon lényegesen csökkent. Idegentest- reakció egy esetben sem fordult elő, a 60. napon a cementet nyálkahártya övezte. Összegzésként a cement biokompati­bilis­nek bizonyult, és a hallócsontok előzetes lecsupaszítása erősebb és tartósabb adhéziót eredményezett.


 

Summary

The objective of this study was to assess whether denudation of the auditory ossicle prior to the application of glass ionomer cement durably strengthens the adhesion between bone and cement. The tympanic bullas of 34 rabbits were opened bilaterally. The mucosa was removed from the lateral surface of the right-side incudi with a diamond burr, while the left-side incudi were left intact. The cement was then applied bilaterally to the lateral surface of the incudi of 30 of these rabbits which were subsequently killed 1, 3, 7, 14, 21, 30, 60, 90, 180 or 365 days postoperatively. The 4 sham-operated animals were killed on day 1, 7, 30 or 365. The incudi were removed and processed for histological evaluation. On exploration, the cement was visible on the incus within the tympanic bulla in all 30 cement-treated animals. During surgical removal, the cement was separated from the incus in 3 ears. Histological examination further re­vea­led separation in 5 ears after processing. All 8 separations occur­red in the right (not denuded) ears, and at least 60 days postope­ratively. The difference between the two sides in the number of separations was significant (p<0.05). The initial inflammatory reaction elicited by the surgical trauma to the right-side ossicles had substantially decreased by day 7. No foreign body reaction was observed and the cement became overgrown with mucosa by day 60. In conclusion, the cement proved biocompatible, and preliminary denudation of the ossicle resulted in stronger and more durable bone-cement adhesion.
 

Összefoglalás

Az osseointegrált implantátum rendszerek több évtizede bizonyítottan jól alkalmazhatók a külső- és a középfül eredetű vezetéses halláscsökkenések, továbbá az indikációs terület bővülésével a féloldali siketség rehabilitációjában. Az eltérő Baha rendszerek azonban mind az alkalmazott műtéti technikában, mind pedig az implantátum+abutment egység fizikai paramétereiben, környezethez való viszonyukban jelentősen különböznek.
Anyagok és módszerek: A Baha DermaLock implantációs rendszert, nemzetközi megjelenésével egy időben, 2012 októberében vezettük be klinikánkon. Az új rendszer különbözőségeit mutatjuk be első két esetünk ismertetésével, részletes áttekintést adva az implantátum+abutment egység újdonságairól, továbbá a többszörösen módosított műtéttechnikáról.
Eredmények: A Baha DermaLock implantációs rendszer alkalmazásával a műtéti technika leegyszerűsödött, a beavatkozás időtartama ezáltal jelentősen, az eredeti technika harmadára-felére csökkent. A műtéti beavatkozás szinte kivétel nélkül helyi érzéstelenítésben, a lágyrészek maximális mértékű megkímélése mellett végezhető. A posztoperatív sebgyógyu­lás gyorsabb és tökéletesebb, így a késői szövődmények inci­denciája elmarad a korábbi technikák esetén tapasztaltaktól. A poszt­operatív audiometriai eredmények mind a hallásküszöb, mind a beszédértés szignifikáns mértékű javulását mutatják.

Summary

Introduction: The osseointegrated implant systems are shown to be well applicable for several decades in the rehabilitation of conductive type hearing losses with outer-, and middle ear ori­gin, and furthermore along with the widening of the indication field in single sided deafness as well. Distinct Baha systems however differ significantly from each other in the applied sur­gi­cal methods, and in the physical parameters of the im­plant+ abutment unit, and in its relation to the environment.
Methods and materials: At the same time of the international appearance of Baha DermaLock implant system in 2012 Octo­ber, we introduced it into our clinical practice, too.
Based on the two first subjects we interpret the differences of the new system, by giving thorough overview about the novelties of the implant+abutment unit, and also about the multiply modified surgical methods.
Results: Parallel to the use of the Baha DermaLock implant sys­tem the surgical technique became simpler and thus the surgical time reduced significantly, to the third-half of the original method.
Apart from some exceptions the intervention could be performed in local anaesthesia, with the maximal preservation of the soft tissues. The postoperative wound healing is quicker and more perfect, thus the incidence of late complications are lower than those found in the case of prior techniques. The postoperative audiometric results showed significant improve­ment in hearing thresholds and speech recognition as well.
 

I. BEVEZETÉS

1994 februárjától 1997 áprilisáig abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az ún. Overseas Doctors Training Scheme (Kül­földi Orvosok Képzési Programja) keretében az Egyesült Királyság néhány neves fül-orr-gégészeti intézetében dolgozhattam.
A Gloucestershire Royal Hospital-ban Mr. James Robinson mellett volt lehetőségem először megtapasztalni a KTP-lézer középfül-sebészeti alkalmazását. Miután a tőle tanult fülsebészeti módszert kadáver halántékcsontokon alaposan begyakoroltam, alkalmam volt a technikát élőben is kipróbálni.
Ezen tapasztalataim érdeklődésemet a KTP-lézer felé irányították, annál is inkább, mert 1997-ben történt hazaérkezésemet követően klinikánknak sikerült vásárolnia egy KTP Orion típusú lézerkészüléket. Klinikai munkámat a Pécsett, Gloucesterben Mr. Robinson laboratóriumában, valamint Mario Sanna professzor piacenzai magánklinikáján végzett kadáver disszekciós gyakorlataimra alapoztam. A műtéttechnikának kadávereken történő begyakorlását követően úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy Magyarországon is kipróbáljuk ezt az új lézer típust a fül-orr-gégészeti gyakorlatban. Kezdetben az otitis media suppurativa chronica, majd kellő tapasztalat esetén a stapessebészetben is. Phd értekezésemet (2002, Pécs) a KTP-lézer tympanoplasticak során történő alkalmazásáról írtam, jelen disszertáció egyik fontos aspektusa az elmúlt 12 év során a hazai stapessebészeti gyakorlatban kifejtett, klinikai téren és kísérletes körülmények között a PTE ÁOK, Fül-orr-gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján szerzett tapasztalataim és eredményeim összefoglalása.
A disszertáció klinikai és kísérletes anyagának másik alappillére a glas ionomer cement (GIC) középfülsebészeti alkalmazása, mely – a középfülben talált patológiás elváltozások függvényében – esetenként kombinálható a lézertechnika egyidejű alkalmazásával is. A GIC bázikus kalcium-alumínium-fluoroszilikát por és egy sav vizes oldatának összekeverésekor jön létre egy minimális hőtermeléssel kísért sav-bázis reakció során. A termelt hő a csekély mennyisége miatt nem okoz hőkárosodást a környező szövetekben. Az anorganikus fluoroszilikát partikulumok egy nem vízoldékony hidrogél matrixba kerülnek, amit ionos keresztkötések, hidrogén-hidak tartanak össze. A porból és a folyadékból a keveredés hatására egy fehér, pasztaszerű, néhány perc alatt megkeményedő, porcelánszerűen áttűnő, csonthoz és fémhez is jól kötődő anyagot nyerünk. A GIC szerencsére olcsó anyag, a középfülsebészeti műtéttechnika könnyen és gyorsan megtanulható, széles körben és nagy hatékonysággal alkalmazható.
 

Összefoglalás

Tympanoplasticai tevékenységünk során a hiányzó halló­csont­láncolat pótlása az egyik legkomolyabb kihívást jelenti. A hallócsontláncolat hiánya esetén az ép stapestalp és a dobhártya közötti távolságot többféle módon hidalhatjuk át (corticalis hosszú csontcolumella, TORP alloplasticus protézisek, malle­ust pótló protézis és TORP, talpra ragasztott rövid columella és egy második rövid columella, csuklós titán columella, Vibrant Soundbridge coupler-el). A rekonstrukció sikerét további számos tényező befolyásolja: haematoma képződés, az atmoszférikus nyomás változása, hegképződés, savóképződés, a dobhártya és a talp kedvezőtlen szöge, következményes limitált rálátás a stapes talpára. A végső halláseredmény szempontjából lényeges, hogy egy- vagy kétszakaszos-e a műtét, milyen a dobhártya akusztikus tulajdonsága, légtartó-e a dobüreg, azaz működik-e a fülkürt? Különösen kedvezőtlen a helyzet a rekonstrukció szempontjából, ha a láncolat teljes hiánya mellett a stapestalp sérült. Az ilyen esetek megoldására intézetünkben egy új módszert dolgoztunk ki. A műtét első szakaszában a stapes sérült talpát egy „porcpapuccsal” rekonstruáltuk, majd a műtét második szakaszában (6 hónappal később) a porc talpra helyezett omega konnektor és a dobhártya közé TTP Variac hosszú titán protézist (Kurz, Ger­many) helyeztünk. Az omega konnektor gömbszerű feje, valamint a dobhártya alá illesztett vékony porcszelet a protézis biztonságos illesztését segítették elő. Két betegünk kapcsán ezzel a műtéti megoldással jelentős hallásjavulást értünk el rövid távon. Egyik betegünknél a csont-légköz a műtét előtti átlagos (0,5 kHZ-4 kHz) 41,25 dB-ről 10 dB-re csökkent. Másik betegünkben ugyancsak jelentős hallásjavulást tapasztaltunk: a csont-légköz 43,75 dB-ről 12,5 dB-re csökkent. A légvezetés javulása az első esetben 26,25 dB, a második esetben 37,5 dB volt. A csontvezetés romlását egyik esetben sem észleltük. Közleményünkben a sebészi módszerünk részletes ismertetésén túlmenően áttekintést adunk a „csak sta­pestalp” szituáció további megoldási lehetőségeiről.

Summary

Reconstruction of an absent ossicular chain is a serious challenge during tympanoplasty. The distance between an intact stapes footplate and the tympanic membrane in this situation may be bridged with various materials (a long autogenous cortical bone columella, TORP alloplastic prostheses, a malleus replacement prosthesis and a TORP, short columella glued to the stapes footplate and another short columella, an articulated titanium columella, or a Vibrant Sounbridge with a coupler). The success of the reconstruction is influenced by factors, such as hematoma formation, alteration of the atmospheric pressure, scarring, serous fluid formation, or an unfavorable angle of the tympanic membrane and the footplate, resulting in a limited view of the stapes footplate. The final hearing result is essentially influenced by the acoustic features of the tympanic membrane, whether or not a one- or a two-stage operation is performed, and whether the eustachian tube is functioning or not, leading to an air-filled middle ear.A particularly unfavorable situation for the reconstruction is a missing ossicular chain with a damaged stapes footplate. We have elaborated a novel method to manage these cases. During the first stage of the operation, the injured stapes footplate is reconstructed with a “cartilage shoe”; then, during the second stage (6 months later), we place a long TTP Variac titanium prosthesis (Kurz, Germany) between the tympanic membrane and the omega connector situated on the “cartilage shoe”. The safe fitting of the prosthesis is facilitated by the spherical-shaped head of the omega connector and a thin cartilage slice inserted under the tympanic membrane.
We attained a significant hearing improvement in 2 cases. The mean preoperative air-bone gaps of 41.25 dB (0.5-4 kHz) and 43.75 dB, improved to 12.5 dB and 10 dB respectively, postoperatively. The air-conduction improved 26.25 dB and 37.5 dB, respectively. Deterioration of the bone-conduction values was not observed.
The further management options for the “only stapes footplate” situation are discussed, and the novel surgical method is presented in detail.
 

Összefoglalás

Pszichofizikai paraméterek összehasonlító elemzése a genetikai eredetű és a genetikailag nem igazolható, súlyos fokú hallássérült kisgyermekeknél, cochlearis implantációt követően.
Bevezetés: A genetikai eredetű siketség hátterében leggyakrabban álló GJB2-gén mutációja prelinguális, percepciós, súlyos fokú halláscsökkenést eredményez. A cochlearis implantáció, helyettesítve a hibás belsőfül működését, a halláskárosodott gyermekek számára elérhetővé teszi a teljes hallásélmény elsajátítását, ezáltal a hallók társadalmába való beilleszkedést.
Módszerek: A klinikai beteganyagba tartozó, 2-4 éves korban cochlearisan implantált, prelinguális kezdetű hallássérült gyermekek között három betegcsoportot alakítottunk ki a halláscsökkenés etiológiai háttere alapján. A GJB2-gén 35delG mutációt, egyéb genetikai mutációt hordozó, valamint az egyéb, mindezidáig genetikai eredettel nem igazolható etiológiájú csoportokban összehasonlító vizsgálatot végeztünk az intra­operatív stapedius reflex küszöb, impedancia telemetria, poszt­operatív elektromos hallás- és komfortküszöb, hallás- és beszédtesztek alapján.
Eredmények: Vizsgálataink alapján a GJB2-gén mutációt hordozóknál mértük a legalacsonyabb intraoperatív stapedius reflex küszöbértékeket (p<0,05). A későbbi beszédtesztek ugyancsak jobb eredményeket mutattak a genetikai hátterű nagyothalló betegeknél (p<0,05) a nem genetikai etiológiájú betegekhez képest. A GJB2 mutációt hordozó betegek esetében a hallás- és beszédfejlődés hosszú távon feltehetően jobb prognózist mutat a pszichofizikai paraméterekre, hallás- és beszédtesztekre vonatkozóan.
Megbeszélés: Ezen vizsgálatok alapján, a nem szindrómás gyermekkori nagyothallásban a genetikai eredet „előnyt” jelent a rehabilitáció során, a beszédprocesszor pszichofizikai paramétereinek beállításában.

Summary

Background: GJB2 gene mutation resulting in prelingual sen­so­rineural deafness is the most common cause of congenital hearing impairment. Cochlear implantation replacing the deficient auditory function enables improvement of hearing performance. In addition, it supports integration into society.
Patients and methods: Subjects aged 2-4 diagnosed with prelin­gual hearing loss were selected with confirmed 35delG mutation of GJB2 gene, other genetic mutations or different, unverifiable etiology. A comparative study was performed on the basis of intraoperatively evoked stapedius reflex threshold levels, impe­dance telemetry, postoperative threshold- and comfort levels as well as the results of auditory and speech tests.
Results: The lowest intraoperative stapedius reflex threshold levels were measured in patients with 35delG mutation (p<0.05), in addition to speech audiometry tests that showed better results (p<0.05) when compared to subjects of with unverifiable etiology. Hearing and speech development in patients with GJB2 (35delG) mutation shows better outcome results compared to children with other origin of deafness.
Conclusion: The findings indicate that the genetic origin of hearing impairment provides benefit in terms of psychophysical and objective electrophysiological parameters of the speech processor as well as the postoperative hearing development and the acquired communication skills of children.

Összefoglalás

Az elmúlt 4 évtizedben a csontvezetéses hallókészülékek megjelenése és elterjedése számos hallássérült részére jelentett rehabilitációs megoldást. A csontvezetéses hallókészülékek a méretük, a kinézetük és a programozásuk nehézkessége miatt sosem váltak igazán népszerű eszközökké. A csontba horgonyzott illetve osseointegrációs folyamattal rögzülő implantátumoknak a 70-es években való megjelenése lényegesen jobb hangminőséget biztosított a beállítás körüli nehézségek kiküszöbölésével. Sajnos az „abutment” körüli sebgyógyu­lási zavarok viszonylag gyakoriak maradtak. A Bonebridge implantátum az első aktív csontvezetéses eszköz az implantátumok terén, amely a percutan eszközök kapcsán a bőrproblémákra megoldást jelent.
Célunk az volt, hogy az első 4 hazánkban operált eset kapcsán megvizsgáljuk az eszköz biztonságosságát és hatékonyságát, 3 hónapos követési idő mellett. Két betegünknél bilaterális vezetéses halláscsökkenés miatt került sor a műtétre, ezekben az esetekben a csontvezetés átlaga az 500 Hz-4 kHz frekvenciák átlagában 45 dB-nél jobb volt. Két esetben egyoldali siketség miatt került sor a műtétre, esetükben kritérium volt, hogy a halló fül csontvezetéses átlaga (500 Hz-4 kHz) nem lehetett rosszabb mint 20 dB. Az implantáció eredményességét meghatározó paraméterek közül figyelembe vettük a küszöbértékeket (csontvezetéses küszöb, légvezetéses küszöb, szabad hangteres vizsgálat), valamint a beszéd­audio­metriai paraméterek (számteszt és szóteszt) változását az implantáció előtt és a műtéteket követően, 1 és 3 hónap elteltével. A Bonebridge bekapcsolása után a küszöbértékek az összes frekvencián javulást mutattak az 1 hónapos értékekhez képest, két beteg esetében a 3 hónapos vizsgálatkor további hallásküszöb javulást tapasztalatunk. A lég- és a csontvezetéses küszöbértékekben szignifikáns változást nem tapasztaltunk a műtéteket követően, a reziduális hallás változatlan mértéke megerősíteni látszik az implantáció biztonságos voltát. Három hónappal a műtéteket követően a számteszt és a szóteszt vonatkozásában a bilaterális halláscsökkenésben szenvedők estében átlagosan 25 dB küszöb-, illetve 40% szóértés javulást tapasztatunk. Ugyanezek a paraméterek az egyoldali siket betegek esetében 3 hónap után átlagosan 70 dB és 90% voltak.
Az első 4 magyarországi eset kapcsán az új aktív trascutan csontvezetéses implantátum megbízható és effektív eszköznek bizonyult 3 hónapos követés után.

Summary

For over four decades, bone conduction hearing aids have been changing the lives of patients with impaired hearing. The size, appearance and fitting discomfort of early generations of bone conduction hearing aids made them unpopular. The advent of bone-anchored hearing aids in the 1970s offered patients imp­roved sound quality and fitting comfort, due to the application of osseointegration. However, the issue of post­operative peri-abutment pin tract wound infection persisted. The Bonebridge system incorporates the first active bone conduction device, and aims to resolve peri-abutment issues.
Our aim was to investigate safety and efficacy of the Bonebridge system over a 3-months follow up period. The subjects con­sis­ted of 4 Hungarian-speaking adults. Two of them presented with bilateral conductive hearing loss, the upper bone conduction threshold limit was set to 45 dB HL at frequencies between 500 Hz and 4 kHz. The other two patients were diagnosed with single sided deafness. In these 2 cases the bone conduction average on the only hearing ear was not worse than average 20 dB (500 Hz- 4 kHz).
The main outcome measures were the subjects’ audiometric thresholds (air conduction, bone conduction, and sound field at frequencies 500 Hz-8 kHz) and speech perception (word recognition scores and SRT 50%) were assessed preoperatively, 1 month postoperatively and 3 months postoperatively. The subjects were monitored for adverse events too.
Aided thresholds improved postoperatively at all tested frequen­cies and continued to improve from 1 to 3 months postopera­ti­vely. Air conduction and bone conduction thresholds showed no significant changes, confirming that subjects’ residual unaided hearing was not deteriorated by the treatment. Speech percep­tion as measured by SRT 50% and word recognition scores improved on average about 25 dB HL and 40% respectively, 3 months after Bonebridge implantation due to bi­la­te­ral conduc­tive hearing loss. The same values in patients under­going surgery due to single sided deafness were 70 dB HL and 90%, respec­tively.
The new transcutaneous bone conduction implant was de­monstra­ted to be safe and effective in our first 4 adult patient up to 3 months of device use.

Összefoglalás

Cochlearis implantáción átesett 11-13 éves korú olyan gyermekek (n=8) 1 tanéves beszédtanításának eredményességét vizsgáltuk, akik az implantáció időpontjában 4-6 éves korúak voltak. A gyermekek kontrollcsoportja (n=3) klasszikus szurdopedagógiai fejlesztésben részesült. Másik csoportja (n=5) számítógépes audiovizuális fejlesztést kapott. Ez azt jelentette, hogy a gyakorló mintául szolgáló beszédhangokat (szavakat, mondatokat) grafikusan megjelenített videogra­mok­ká transzkódoltuk. A minta videogramok interneten keresztül voltak lehívhatóak és összehasonlíthatóak a tanuló valós időben videogrammá transzkódolt saját beszédhangjainak video­gramjával. Egyidejűleg transzparens beszélő fejen az adott szó helyes kiejtésének artikulációs mintázatát is bemutatja a program. Így a rejtett artikulációs mozdulatokat is szemléltetheti a fejlesztő pedagógus. A heti 2 alkalommal, egyenként 30 percig tartó fejlesztés hatására mind a szurdopedagógus zsűri, mind a naiv (egyetemi hallgatók) zsűri eredményesebbnek találta az audiovizuális támogatású fejlesztést.

Summary

Cochlear implanted children (age11-13) who were 4-6 years old at the time of implantation were trained for speech impro­ve­ment during 1 academic year in schools of the deaf. The efficacy of the speech training was scored. The control group (n=3) received classical speech training by the teachers of the deaf. The active group (n=5) was trained by a computer provided audiovisual aid. Audiovisual assisted teaching used master speech sounds (words, sentences) transcoded to videograms and graphically exhibited on the screen of the computer. Sample videograms can be loaded via the internet from a client server and can be compared to the trainee’s own speech which is transcoded to videogram in real time. The teacher to help to exercise appropriate pronunciation denotes differences for correction. Simultaneously, hidden articulation movements of the tongue, soft palate and throat of the same master words/sentences are demonstrated by a transparent talking head. The density of the training was 2 times a week 30 min each. A better speech intelligibility was obtained in the audiovisual-aided speech training group after 1 year training scored by both naïve listeners (n=14) and speech professionals (n=8). Professional jury found more effective the audiovisual aided training than naïve listeners.

Összefoglalás

A prelingualis siket gyermekek cochlearis implantáció utáni hallás- és beszédfejlődésének alakulását elemzi a közlemény. A gyermekek (n=32) az implantáció idején betöltött kronológiai életkor szerint 3 csoportban kerültek besorolásra: 3 évesnél fiatalabb, 3-4 éves és 4-6 éves korcsoportba. Normál kontrollként azonos korú, 3-6 éves óvodás gyermekek (10-10 gyermek, minden korcsoportban) beszédértése és beszédképzése fejlettségének szintje került meghatározásra. A beszédértés vizsgálatára a Peabody Picture Vocabulary teszt magyarra átültetett változata szolgált, állatképek tisztán auditoros felszólításra történő felismerésével. A beszédpercepció mérése, továbbá zárt mondat felismerési teszttel történt. A beszédképzés vizsgálatára a GASP-teszt (Glendonald Auditory Screening Procedure) magyarra átültetett kérdéscsoportjait használták. A 3 évnél fiatalabb korban történt implantáció a beszédpercepció 6 éves korra normalizálódó hallásérését mutatja a szóteszt tekintetében, a későbbi életkorokban történt implantációval szemben. A cochlearis implantáció az implantáció idején betöltött életkortól (kronológiai kor) függetlenül a beszédpercepció jelentős javulását eredményezi 1-6 éves korban. Ezzel szemben a beszédképzés minősége jelentősen függ az implantáció kivitelezésekor betöltött életkortól. A 3 év alatt történt implantáció után 4-6 évvel a normálhallókéval egyező beszédprodukció érhető el. Ezzel szemben a 3 éves életkor után végzett cochlearis implantáció a normálhallókhoz képest jelentős elmaradást mutat a beszédprodukció fejlődésében, amely csak megközelíteni tudja az ép hallású, azonos kronológiai életkorú gyermekek teljesítményét.

Summary

Analysis of linguistic development of prelingulally deafened children after cochlear implantation is addressed in the report. Cochlear implanted children (n=32) were divided into 3 groups according to their chronological age at implantation: <3 years, 3-4 years and 4-6 years. Normal control groups (10 in each age group) were age matched 3-6 years old children with normal hearing. Speech perception ability was determined by the Peabody Picture Vocabulary Test and by a closed set sentence recognition test. Speach production was examined by GASP (Glendonald Auditory Screening Procedure). Those children who received the cochlear implant before the age of 3 years obtained a language development which achieved near normal speech perception by the chronological age of 6 years. Later implantation did not provide with this rapid perception development, but implantation under 6 years of age produces high level speech perception capability. This is not the case with speech production. Under 3 years of age at cochlear implantation results in 4-6 years a similar speech production ability like normal hearing does. Later ages of performing cochlear implantation result in progressively weaker speech production capability which do not obtain the level of the normal hearing individuals.