Bevezetés: A COVID-19-járvány kezdete óta egyre gyakrabban fordulnak elő cochleovestibularis tünetek a mindennapi gyakorlatban.
Módszer: A szerzők 28 esetüket összegzik, 4 esetüket részletesen is ismertetik. 14 betegnek volt tünete COVID-19-infekció után, és 14-nek az oltást követően.
Eredmények: Mind a fertőzés, mind az oltás után változatos cochleovestibularis tünetek jöhetnek létre. Cochlearis tünet 15 betegnél fordult elő (hallásromlás, fülzúgás vagy mindkettő). Vestibularis tünetek 22 betegben jelentkeztek.
Következtetés: Az életet veszélyeztető, súlyos szövődmények mellett fontosak és megjegyzendők a cochleovestibularis tünetek is, amelyek szintén súlyos egészségi állapotot hozhatnak létre.

Összefoglaló

Bevezetés: Az endoszkópos I-es típusú tympanoplasticát eredetileg az 1990-es években vezették be, és ennek az eljárásnak a széles körű elterjedése napjainkban is nyomon követhető. A hagyományosan végzett műtéti technika, amely a dobhártya folytonosságának helyreállítását foglalja magában, a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica.
Célkitűzés: A tanulmány célja mind az endoszkópos, mind a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica posztoperatív eredményeinek összehasonlítása.
Vizsgálat típusa: Metaanalízist végeztünk a PRISMA (Pre­ferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analysis) irányelveinek megfelelően.
Keresési stratégia: Szisztematikus szakirodalmi keresést végeztünk a PubMed, az Embase, a Cochrane Library, a Clarivate Analytics – Web of Science, a ClinicalTrials.gov, az Egészségügyi Világszervezet Könyvtárának és a Scopus adatbázisaiban a következő keresőkulcs használatával: „myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)”. Csak humán kísérleteket tettünk a szűrés forrásává. Kizártuk a nem angol nyelvű tanulmányokat.
Értékelési szempontok: Összehasonlító vizsgálatokat vontunk be elemzésünkbe. Kiszámítottuk az összesített esélyhányadost (OR) 95%-os konfidenciaintervallummal (CI) a dichotóm végpontokra, és a súlyozott átlagkülönbséget (WMD) 95%-os CI-vel a folyamatos végpontokra. Emellett torzításkockázat-becslést végeztünk, és felmértük az egyes eredmények evidenciaszintjét.
Eredmények: Szisztematikus keresésünk 16 olyan vizsgálatot eredményezett (1179 beavatkozás bevonásával), amelyek elemzésre alkalmasak. Az összevont graftbeépülési arány (OR: 1,21; CI: 0,82–1,77; I2=0,0%), a posztoperatív hallás eredménye (WMD = –1,13; 95% CI: –2,72–0,45; I2=78,1%) és a beavatkozás ideje (WMD = –21,11; 95% CI: –42,60–0,38; I2=99,3%) vonatkozásában a két technika között lényeges különbség nem volt. Ezzel szemben az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica jobban teljesít, ha az összevont canaloplastica szükségességének arányát vesszük figyelembe (OR: 7,96; 95% CI: 4,30–14,76; I2=0,0%; p=1,000), és a kívánt kozmetikai eredmények elérését mutatjuk (OR: 19,29; 95% CI: 11,37–32,73; I2=0,0%; p=0,839).
Következtetés: Metaanalízisünk alapján az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica műtéti eredményei a graftbeépülési arány, a posztoperatív hallás és a műtéti idő tekintetében megegyeztek az I-es típusú mikroszkópos tympanoplasticának a sikerességével. Ami a kozmetikai végkimenetelt illeti, az endoszkópos csoportban a kívánt eredmény elérésének az aránya szignifikánsan magasabb volt, emellett a canaloplastica előfordulási aránya lényegesen alacsonyabbnak bizonyult.

Kulcsszavak
kozmetika, endoszkópia, myringoplastica, műtéti idő, kezelési eredmény, dobhártya-perforáció, tympanoplastica

Endoscopic Type I Tympanoplasty is as Effective as Microscopic Type I Tympanoplasty but Less Invasive – a Meta-analysis

Summary

Background: Endoscopic type I tympanoplasty was originally introduced in the 1990s and the extensive spread of this practice can be easily observed. The conventional technique performed involves the repair of a tympanic membrane perforation, and is defined as microscopic type I tympanoplasty.
Objective of Review: The aim of this study is the comparison of postoperative outcomes of both the endoscopic and the microscopic type I tympanoplasty.
Type of Review: We conducted a meta-analysis in accordance to the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analysis (PRISMA) guidelines.
Search Strategy: A systematic literature search was per­formed in the databases of PubMed, Embase, Cochrane Library, Clarivate Analytics – Web of Science, ClinicalTrials.gov, World Health Organization Library, and Scopus by inserting, “myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)” into the search query. We applied only a “human” filter. We excluded non-English studies. Additional records were identified by checking the references of relevant studies.
Evaluation Method: Comparative studies were included in our analysis. We calculated the pooled odds ratio (OR) with 95% confidence interval (CI) for dichotomous outcomes and weighted mean difference (WMD) with a 95% CI for continuous outcomes. Additionally, we assessed the risk of bias, and estimated the qual­ity of evidence for each outcome.
Results: Our systematic search yielded 16 studies (involving 1179 interventions), eligible for analysis. The pooled graft uptake rate (OR: 1.21; CI: 0.82–1.77; I2=0.0%), the postoperative hearing results (WMD = –1.13; 95% CI: –2.72–0.45; I2=78.1%) and the operation time (WMD = –21.11; 95% CI: −42.60–0.38; I2=99.3%), were all comparable among the two techniques. In contrast, the endoscopic type I tympanoplasty outperforms when regarding the pooled canaloplasty rate (OR: 7.96; 95% CI: 4.30–14.76; I2=0.0%; P=1.000) and features an increase in desirable cosmetic results (OR: 19.29; 95% CI: 11.37–32.73; I2=0.0%; P=0.839), when compared with the microscopic approach.
Conclusions: Based on our meta-analysis, the surgical outcomes of endoscopic type I tympanoplasty in terms of graft uptake rate, postoperative hearing results and operation time were comparable to the microscopic type I tympanoplasty. In regards to cosmetics, an increase in desirable results was achieved in the endoscopic group, particularly the incidence of canaloplasty which proved to be significantly lower.

Keywords
cosmetics, endoscopy, myringoplasty, operative time, treatment outcome, tympanic membrane perforation, tympanoplasty

Bevezetés: A cholesteatoma destruktív természete, recidívahajlama és a kezelésével kapcsolatos életminőségi kérdések az onkológiai kórképekhez teszik hasonlatossá, és a daganatokhoz hasonlóan hatékonyabban lehetne menedzselni ezt a betegséget egy stádiumrendszer alapján. A European Academy of Otology and Neurootology és a Japan Otological Society 2017-ben egy közös ajánlást jelentetett meg a középfül-cholesteatomák klasszifikációjának és stádiumbeosztásának egységesítése céljából. Hazánkban eddig még nem mutatták be az ajánlás gyakorlati alkalmazását.
Célkitűzés: A stádiumrendszer alkalmazása osztályunk beteganyagán, és a stádium összevetése a műtéti eredményekkel.
Módszerek: 2014. január 1. és 2017. december 31. között osztályunkon hámzsákalapú cholesteatoma miatt, primer műtéten átesett betegek adatait retrospektíven elemeztük.
Eredmények: A 71 esetből 28%-ban pars tensa, 63%-ban pars flaccida és 9%-ban kombinált cholesteatomát találtunk. A betegek 15%-ban I., 80%-ban II., 4%-ban III., és 1%-ban IV. stádiumba tartoztak. I. stádium esetén 5 betegnél a tympanoplastica mastoidectomia nélkül (M−), 5 esetben mastoidectomiával (M+) zajlott; II. stádium esetén 9 esetben M−, 25 esetben M+ tympanoplastica történt, és 23 betegnél nyitott technikás üreg kialakítása (Ny); minden III. stádiumú betegnél M+; és az egyetlen IV. stádiumú betegnél Ny műtét történt. I. stádium esetén 17% volt a recidíva/reziduális cholesteatoma arány, II. stádium esetén 35%, III. és IV. stádium esetén pedig 33 és 0%. Az utánkövethető betegeknél minden stádiumban 10 dB-en belüli lég-csont köz változást tapasztaltunk.
Következtetés: Vizsgálatunkban aránytalan megoszlást találtunk a stádiumok között, amely statisztikai szempontból előnytelen. Ugyan előrehaladottabb stádium esetén nagyobb recidíva/reziduum arányt észleltünk a kiterjesztettebb műtétek ellenére, a stádiumrendszer jövőbeni használhatósága ebben a retrospektív vizsgálatban nem volt megítélhető.

 A külső fület és a középfület érintő megbetegedések gyakran járnak csont-lég réssel (CSLR); a leggyakoribb kórképek az otitis externa diffusa/mycotica, a dobhártya perforációja, a hallócsontláncolat fejlődési rendellenességei, megszakadása vagy fixációja, a krónikus gennyes középfülgyulladás mesotympanalis vagy cholesteatomás formái. Jól ismert klinikai tapasztalat, hogy CSLR-t egyes, belső fület érintő megbetegedések kapcsán is mérhetünk, mint például az endolymphaticus hydrops, a tág vestibularis aqueductus szindróma, az ívjáratok csontos falának dehiscentiája, gusher szindróma, cochlearis dehiscentia, Paget-kór, osteo­genesis imperfecta, cerebrális vaszkuláris anomáliák (pl.: dural arteriovenosus fisztulája). A CSLR-rel járó, a belső fület érintő elváltozások és cerebrális éranomáliák jellegzetes audiológiai és vestibularis tünetekkel járnak: vertigo, szédelgés, egyensúlyzavar, oscillopsia, pulzáló vagy állandósult tinnitus, hyperacusis, auto­phonia, teltségérzés a fülben, Tullio-fenomén, Hennebert-tünet.
A CSLR-rel járó, belső fül eredetű megbetegedések diagnózisa nehéz feladat elé állítja a klinikust, és az érintett betegek egy részében a diagnózis felállítására soha nem kerül sor.
A gyakorló fül-orr-gégész a diagnózis felállítása során az alapos anamnézisen, a helyesen értékelt audiológiai-, valamint vestibularis jeleken túlmenően a modern képalkotó vizsgálatok eredményeire alapozhat.
A szerzők közleményükben áttekintik a CSLR-rel járó, belső fül eredetű megbetegedésekre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, utalva a diagnosztika és a terápia legújabb aktualitásaira. Néhány jellegzetes eset ismertetésével bemutatják az ilyen jellegű kórképek kezelése során szerzett tapasztalataikat.

 A Laryngoscope kiadójának engedélyével, az eredeti közlemény (Koukkoullis A, Tóth I, Gede N, Szakács Zs, Hegyi P, Varga G, Pap I, Harmat K, Németh A, Szanyi I, Lujber L, Gerlinger I, Révész P. Endoscopic versus microscopic stapes surgery outcomes: A meta-analysis and systematic review. Laryngoscope 2020; 130(8): 2019–2027. doi:10.1002/lary.28353) tükörfordítása.
A kiadó (Wiley) nyilatkozata:
Open Access Article
Permission is not required for non-commercial reuse.
This article is available under the terms of the Creative Commons Attribution Non-Commercial License CC BY-NC (which may be updated from time to time) and permits non-commercial use, distribution and reproduction in any medium, provided the original work is properly cited.

Célkitűzés: Az endoszkópos és a mikroszkópos stapedotomia intraoperatív és posztoperatív eredményeinek összehasonlítása az endoszkópos technika előnyeinek kihangsúlyozásával.
Módszer: A PRISMA protokoll szerint végzett irodalmi áttekintés és metaanalízis az endoszkópos és mikroszkópos stapedotomiát összehasonlító tanulmányok körében. Vizsgálatunkba csak a jól definiált kritériumoknak eleget tevő publikációkat választottuk be és értékeltük. Elsődleges eredmények: poszt­operatív csont-lég rés és chorda tympani sérülés. Másodlagos eredmények: átlagos műtéti idő, dobhártya-perforáció és posztoperatív ízérzészavar, fájdalom és szédülés. A dichotóm változókra egyesített esélyhányadost (OR: odds ratio) számoltunk 95%-os konfidenciaintervallummal (CI), míg a folytonos változókat a súlyozott átlagok különbségével (WMD: weighted mean difference) értékeltük szintén 95%-os konfidenciaintervallum (CI) megadásával. Az I2 és khi2 próbákkal pedig a statisztikai heterogenitást jellemeztük. Ezeken felül publikációstorzítás-vizsgálatot és szenzitivitásanalízist is végeztünk.
Eredmények: Keresésünk 3017 publikációt eredményezett, amelyből 6 nem randomizált kohorszvizsgálat felelt meg kritériumainknak. Elsődleges eredmények: csont-lég rés<10 dB; OR=1,80 (95%-os CI: 0,96–3,38). Csont-lég rés 11–20 dB; OR=1,49 (95%-os CI: 0,76–2,93). Csont-lég rés >20 dB; OR=2,51 (95%-os CI: 0,77–8,22). Chorda tympani sérülés: OR=3,51 [95%-os CI: 1,55–7,93]. Másodlagos eredmények: ízérzés; OR=2,36 (95%-os CI: 1,01–5,51]. Átlagos műtéti idő; WMD=0,14 (95%-os CI: –11,69; –11,98). Dobhártya-
perforáció: OR=1,70 (95%-os CI: 0,44–6,58). Fájdalom; OR=0,84 (95%-os CI: 0,36–1,96). Szédülés: OR=2,15 (95%-os CI: 0,94–4,89).
Következtetés: Az endoszkópos technika megbízható alternatívát jelent a mikroszkópos stapedotomia számára.

A Ménière-betegség kezelése nagy kihívás a fül-orr-gégész számára. Az intratympanalisan adott dexametazon gyakran alkalmazott kezelési lehetőség a rohamok csökkentése, illetve a hallás javítása céljából.
A szerzők három, Ménière-betegségben szenvedő beteg esetét ismertetik, akik intratympanalis dexametasonkezelésen estek át.
Mindhárom esetben középfüleltérés, két esetben migrációs mechanizmusú cholesteatoma alakult ki a kezelést követően.
Szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy intratympanalis dexametazonkezelés után a beteg fülészeti és audiológiai utánkövetése is szükséges az otoneurológiai kontrollvizsgálatok mellett.

A gyermekkori krónikus savós középfülgyulladás (otitis media catarrhalis chronica serosa) kezelésének része a ventilációs tubus (grommet) behelyezése a dobhártyába. A beültetett grommetnek azonban negatív hatása is lehet a gyermekek életminőségére: ha víz alá merülnek, könnyen középfülgennyedés alakulhat ki a dobüregbe direkt módon bejutó, kétes tisztaságú víz miatt. A veszély kivédésére rutinszerűen használt egyéni illeszték sem tökéletes megoldás kellő mértékben, hiszen a víz alatt eltöltött idő függvényében növekszik az illeszték mellett beszivárgó víz mennyisége. A ventilációs tubussal kapcsolatos komplikációk megelőzésére a legbiztosabb megoldást a tubusbeültetés elkerülése adja. A dobüregi szellőzés gátló tényezőjeként az esetek többségében a megnagyobbodott orrmandula játszik szerepet. Feltételezhető tehát, hogy a fülkürt orr­garati lezárását okozó adenoid vegetáció precíz eltávolítása következtében a fülkürtműködés helyreáll. A kezelési stratégiákat illetően, különösen a műtéti megoldásokra vonatkozóan a hazai és külföldi szakmai ajánlások között számos eltérés van.
Célunk volt a kórházunkban 2014. 03. 01 és 2019. 04. 30 között elvégzett, az otitis media catarrhalis chronica serosa megoldására irányuló műtéti megoldások retrospektív áttekintése, különös figyelmet fordítva azon esetekre, ahol reoperációra került sor. A fent leírt időszakban 222 esetben végeztünk paracentézist adenotomiával, esetenként az adenotomiával együttes tonsillotomiával vagy tonsillectomiával, első lépésben kerülve a ventilációs tubus beültetését.
A gyermekek 5,8%-ánál (13 esetben) volt szükség adenotomia után ventilációs tubus beültetésére.
Eredményeink alapján elmondható, hogy a precíziós adeno­tomiával és egyidejű paracentézissel és dobüregi váladékleszívással kezelt krónikus savós otitisek recidívahajlama alacsony, az adenotomiával együlésben végzett ventilációs tubusbehelyezés az esetek többségében szükségtelen.

PhD-tézis összefoglalója

Témavezető: Prof. Rovó László

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Vezető: Prof. Kemény Lajos

Összefoglalás

Bevezetés: A dobhártyapótlás sikerességét befolyásolja a perforáció mérete és elhelyezkedése. A tradicionális, mikroszkópos eljárással szemben, az endoszkópos technika esetében még hiányosak az ismereteink a perforáció tulajdonságainak hatásáról a műtéti eredményességre.

Betegek és módszer: Az első 25, centrális dobhártya-perforáció zárása céljából endoszkópos myringoplasztikán átesett betegünk adatait retrospektíven elemeztük.

Eredmények: 11 beteg esetében 1, 10 betegnél 2, míg 2-2 betegnél 3, illetve mind a 4 dobhártyanegyedet érintette a perforáció. Leggyakrabban a hátsó-alsó negyedre lokalizálódott a perforáció (64%), 52%-ban a hátsó-felsőre, 48%-ban az első-alsóra, és 16%-ban az első-felsőre. A 25-ből 22 beteg esetében (88%) tudtunk zárt, légtartó dobüreget kialakítani, és a preoperatív 20 dB lég-csont közt 9,6 dB-re mérsékeltük. Az egy negyedet érintő perforációk esetében 100%-ban, a 2 negyedieknél 90%-ban, a 3, illetve mind a 4 negyedet érintőknél 50%-ban zártuk a dobüreget. 100%-ban tudtuk zárni a dobüreget, ha csak a hátsó negyedekre terjedt a perforáció. Az első-felső negyed érintettsége a legkritikusabb. Annál a 4 betegnél, akiknél a perforáció érintette az első-felső negyedet is, csak 2 esetben tudtunk zárt dobüreget létrehozni.

Következtetés: Az endoszkópos dobhártyapótlás hatékony eljárás a centrális perforáció zárására. A mikroszkópos technikához hasonlóan, minél kisebb a perforáció, annál nagyobb eséllyel zárható a dobüreg. Hasonlóképpen jobb eséllyel zárhatók a hátsó negyedi perforációk, mint az első negyediek.

Kulcsszavak: dobhártya-perforáció, dobhártyapótlás, endoszkópos fülműtét

Endoscopic closure of the tympanic membrane perforations: Analysis of our first 25 cases according to the properties of the perforations

Abstract

Introduction: The size and the location of the tympanic membrane perforation are factors that affect the outcomes in myringoplasty. While these factors were already studied in the microscope assisted approach, there is a lack of information about the relationship between the properties of the perforation and the outcomes in endoscopic myringoplasty.

Patients and methods: The charts of the first 25 patients who underwent endoscopic myringoplasty on our department were retrospectively reviewed.

Results: The perforation was extended to only 1 quadrant of the tympanic membrane in 11 patients, 2 quadrants were affected in 10 patients, while 3 and 4 quadrants in 2-2 of the cases. The most frequently involved quadrant was the posterior-inferior (64%), followed by the posterior-superior (52%), the anterior-inferior (48%), and the anterior-superior (16%). We successfully closed the perforation in 22 cases (88%), and we could reduce the preoperative air-bone gap from 20 dB to 9.6 dB. Those perforations that were extended to only 1 quadrant could be closed in 100% of the cases, those that were extended to 2 quadrants in 90%, while the surgery was successful in only in 50% of the cases when the perforation was extended to 3 or 4 quadrants of the tympanic membrane. We have achieved 100% closure rate, when the perforation involved the posterior quadrants only. The involvement of the anterior quandrants decreased the closure rate, especially in the anterior-superior quadrant. 2 of the 4 patients with the involvement of the anterior-superior quadrant had residual perforation after the surgery.

Conclusion: The endoscopic myringoplasty is an effective method to close the perforations of the tympanic membrane. Similar to the microscope assisted approach, we can reach better outcomes in smaller perforations and in cases where the perforation is localised to the posterior quadrants.

Keywords: tympanic membrane perforation, myringoplasty, endoscopic middle ear surgery

Összefoglalás

A szerzett cholesteatoma entitása már több mint 300 éve ismert, azonban a kórkép természetét még számos megválaszolatlan kérdés övezi. Az otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa elhanyagolt esetben komoly, életveszélyes szövődményeket okozhat, ezért elengedhetetlen a megfelelő diagnózis korai felállítása, valamint a szükséges kezelési stratégia kidolgozása. Jelenleg nincsen elfogadott nem műtéti megoldás a cholesteatoma eradikálására. Ahhoz, hogy egy hatásos terápiás terv felállítható legyen, szükséges megérteni a kórkép hisztopatológiai és immunhisztokémiai hátterét, és tisztában kell lenni a lehetséges patogenetikai elvekkel, valamint műtéti megoldásokkal.

Ebben a közleményben a szerzők összefoglalják a szerzett cholesteatoma jelenleg ismert etiológiai és patogenetikai alapjait, valamint kihangsúlyozzák a napjainkban legelterjedtebb kivizsgálási lehetőségeket és terápiás elveket.

Kulcsszavak: cholesteatoma, diagnosztika, hallásrehabilitáció, patogenezis, terápia

Cholesteatoma update 2019

Summary

The entity of acquired cholesteatoma has been known for more than 300 years, but the nature of the disease remains unanswered. In cases of uncared-for chronic suppurative otitis media with cholesteatoma can cause serious, life-threatening complications. It is essential to make an early, correct diagnosis and to apply an adequate treatment strategy. There is currently no accepted non-surgical solution for the eradication of cholesteatoma. In order to set up effective therapy plan, it is necessary to understand the histopathological and immunohistochemical background of the disease and to be aware of the possible pathogenetic principles and surgical solutions.

In this paper, the authors summarize the currently known etiological and pathogenetic foundations of acquired cholesteatoma, and highlight the most widely used diagnostic options and therapeutic approaches today.

Keywords: cholesteatoma, diagnosis, hearing restoration, pathogenesis, therapy