A sziklacsont tumorai ritka és igen eltérő szövettani típusú daganatok, amelyek vonatkozásában nincs nemzetközileg elfogadott és standardizált stádiumrendszer. A külső hallójárat laphám-karcinómái esetén alkalmazott módosított Pittsburgh-klasszifikáció ma már további finomításra szorulna. A legfrissebb irodalmi adatok tükrében a szerzők bemutatják a sziklacsont anatómiai és patológiai sajátosságait, a tumorok viselkedési jellemzőit, a preoperatív képalkotás fontosságát, a műtéti és az adjuváns kezelés szerepét, valamint a parotidectomia és a nyaki disszekció helye is meghatározásra kerül. A klinikánkon kezelt 4 páciens esetismertetésein keresztül pedig bemutatjuk a laterális sziklacsont-reszekcióval és a szubtemporális reszekcióval szerzett kezdeti tapasztalatainkat.

2017. szeptember 28-30. Magyar Fül-, Orr-, Gége és Fej-, Nyaksebész Orvosok Egyesülete Audiológiai Szekciójának 54. Vándorgyűlése Szegeden. A Vándorgyűlésen az alábbi díjak kerülnek átadásra: BÉKÉSY-DÍJ, WIDEX DÍJ, BELSOUND DÍJ

Összefoglalás
A Ménière-betegség előrehaladott egyoldali vagy bilaterális eseteiben a hallókészülékkel történő hallásrehabilitáció esetenként kudarcot vallhat. A cochlearis implantáció ezekben az esetekben, mint új indikációs terület megoldást nyújthat és újra jó hallást biztosíthat az érintett betegek számára. Ha a súlyos fokú halláskárosodás mellett intraktábilis vertigo is jelen van, akkor különösen nehéz rehabilitációs problémával állunk szemben. Egy 48 éves egyoldali (jobb oldal) Ménière-betegségben szenvedő férfi betegünk esetét ismertetjük, aki évek óta szenvedett rendszeresen visszatérő forgó jellegű szédüléses rohamoktól, siketséggel határos jobb oldali idegi halláscsökkenéstől, tinnitus­tól. A konzervatív (gyógyszeres kezelés, dobüregi gentamycines feltöltés) és műtéti (saccotomia) kezelési stratégiánk elégtelennek bizonyult, ezért szimultán végzett labyrinthectomiára és cochlearis implantációra szántuk el magunkat. A műtétet követően szédüléses rohamai megszűntek. Beszédértése csendes környezetben jelentős mértékben javult, zajos környezetben ugyancsak számottevő hallásjavulásról számolt be. A labyrinthectomia Ménière-betegség válogatott eseteiben a szédüléses rohamok megszűnését eredményezheti. A beavatkozás ára a múltban természetesen a hallás elvesztése volt az érintett oldalon. A cochlearis implantáció napjainkban ezeknek a betegeknek kínál új hallásrehabilitációs lehetőséget. A szimultán végzett labyrinthectomia és cochlearis implantáció révén megelőzhető az esetlegesen fibrotikus vagy elcsontosodott cochleába történő implantáció minden nehézsége és komplikációja (carotis sérülése, hátsó skála dúra sérülése). A beteg azonnali hallásrehabilitációban részesül, rövidebb ideig marad siket, s csupán egyetlen kombinált műtéti megoldásnak van kitéve. Ismertetett esetünk az első hazai jól dokumentált kombinált műtéti megoldás, amikor egy lépcsőben sikerült rehabilitálni egyoldali Ménière-betegségben a hallást és megszűntetni a rendszeresen visszatérő, konzervatív kezelésre nem reagáló szédüléses rohamokat.

Összefoglaló
A fülzúgás és a szédülés tartós egyidejű fennállása nagymértékben ronthatja a betegek életminőségét. Számos fülzúgással és szédüléssel élő beteg akár pszichológiai gondozást is igényelhet, így minden esetben törekednünk kell a lehetséges kiváltó okok igazolására. Kevert típusú halláscsökkenés, pulzáló jellegű fülzúgás és állandó szédülés miatt jelentkező 37 éves nőbetegünknél parciális lézer stapedectomia után rendeződött a vezetéses halláscsökkenés és megszűnt a középfülben észlelt, kezdetben arteria stapedia persistensnek gondolt éranomália által a stapes vongálása kapcsán okozott egyensúlyzavar. Továbbra is fennálló fülzúgása hátterében egy ismételt angiográfia során rendellenes helyről, a carotis inerna extracranialis szakaszából eredő és a középfülön keresztül a stapes szárai között futó kitágult arteria meningea media jelenlétére derült fény. A rendellenesen futó ér szuperszelektív embolizációját követően a beteg évek óta fennálló, fokozódó fülzúgása is megszűnt, életminősége jelentős mértékben javult. Esetünk a multidiszciplináris együttműködés (idegsebész, fül-orr-gégész, neurológus, belgyógyász, pszichológus) szép példája. A részletesen demonstrált, objektív fülzúgást okozó érmalformáció jelenlétekor kellő tapasztalattal rendelkező szakember által végzett szuperszelektív embolizáció nyújthatja a megoldást.

Összefoglalás

Kulcsszavak

Bonebridge, Vibrant Soundbridge treatment – experiences in adolescent patients

Summary

Keywords

Összefoglalás

Kulcsszavak 

Endolymphatic sac tumor Case report and review of the literature

Summary

Keywords

Összefoglalás

Kulcsszavak

The dangers of electrosurgery and MRI diagnostics in cochlear implant wearer patients

Summary

Keywords

Összefoglalás

Akusztikai szempontból kívánatos volna a protézis mediális vége és a stapestalp közötti merev összeköttetés kialakítása a stapes szuperstruktúrájának hiánya esetén. A glass ionomer cement ideális ragasztóanyagnak tűnik a protéziseknek a stapes talpához való fixálására. Tanulmányunkban célul tűztük ki egy olyan állatkísérletes modell kidolgozását, amelynek során vizsgálhatjuk a stapestalpra felvitt ionomer cementből kioldódó alumínium-ionok koncentrációjának esetleges változását a perilymphában. A vizsgált, összesen 25 Pannon fehér nyulat 3 csoportra osztottuk. 5 állatnál (I. csoport) a fülműtétnél nem használtunk glass ionomer cementet, 15 nyúlnál (II. csoport) cementet alkalmaztunk a stapes talpára és 5 állatnál (III. csoport) a stapestalpra történő cementfelvitel után megnyitottuk a vestibulumot. Mintát vettünk a vestibulumból ürülő folyadékból és meghatároztuk az alumínium szintjét. Az alumíniumszint nem szignifikánsan volt alacsonyabb a II. csoporttól vett folyadékmintákban az I. csoportéhoz képest, és szignifikánsan volt kisebb az I. és II. csoportban a III. csoporttól vett mintákhoz képest. A glass ionomer cement a stapes talpának közelében használva kiváló ragasztóanyag és amennyiben perilympha szivárgással nem kell számolnunk, akkor az alumínium intoxikáció veszélye elhanyagolható. Nyitott vestibulum esetén a cement stapestalpra való felhelyezése ellenjavallt.

 

Summary

From an acoustic aspect, fixation of the medial end of an ossicular replacement prosthesis to the stapedial footplate would be desirable. Technically, glass ionomer cement seems an ideal material for this purpose. The objective was to determine the aluminum level of the perilymph after the application of ionomer cement on the stapedial footplate in an experimental study on rabbits. A total of 25 Pannon White rabbits were divided into three groups. Five rabbits (group I) underwent sham operation; in 15 animals (group II) ionomer cement was applied onto the stapedial footplate; and in 5 cases (group III) the application of the cement onto the footplate was followed by opening of the vestibulum. In groups of five, the animals were killed on day 1, 7, 30, 180 or 365 postoperatively. Fluid samples were taken from the vestibulum and their aluminum levels were determined. The average aluminum level in the fluid was insignificantly lower in group II than in group I, but significantly lower in groups I and II than in group III. As a glue, ionomer cement safely can be applied onto the footplate without the threat of raising the perilymphatic aluminum level, provided that there is no perilymph leakage. However, in the event of an open vestibulum, the application of cement onto the footplate is to be strongly discouraged due to the danger of a consequent increase in the aluminum level in the perilymph and the cerebrospinal fluid.
 

Összefoglalás

A lézer stapedotomia térhódítását követően a korábban nehezen megoldható stapes sebészeti esetek napjainkban egyre inkább kezelhetővé váltak. Az arteria stapedia persistens, az obliteratív otosclerosis, a ptótikus nervus facialis, az előrehaladott otosclerosis okozta súlyos, kevert típusú halláscsökkenés ma már modern lézerkészülékekkel, nagy felbontású mikroszkópokkal, hőmemóriás piszton protézisekkel és beültethető aktív középfül implantátumokkal jó eredménnyel kezelhetők. A biztonságos műtéti technikának köszönhetően a korábban vitatott szimultán végzett bilaterális stapedotomia is reális alternatíva lehet válogatott esetekben. A széles körben alkalmazott piszton protézisek elégtelen rögzítése a „loose wire” szindrómát eredményezheti, mely kórkép diagnózisa nem könnyű, viszont reoperációval orvosolható. A szerzők a felsorolt stapes sebészeti esetekre mutatnak be 1-1 példát, valamint áttekintik a témakört érintő nemzetközi szakirodalmat.

 

Summary

As a consequence of the gradual popularity of laser stapedotomy, the previously problematic cases of stapes surgery have become more and more manageable. Persistent stapedial artery, obliterative otosclerosis, ptotic facial nerve, as well as severe mixed hearing loss caused by advanced otosclerosis can now be managed with good results with the application of modern lasers, high-definition microscopes, heat-memory piston prostheses and active middle ear implants. Due to the safe surgical technique, the previously controversial simultaneous bilateral stapes surgery is also gaining ground. However, the insufficiently fixed, nevertheless widely used piston prostheses often resulted in the hardly diagnosable loose wire syndrome, which can also be managed by reoperation. The authors present the case histories of 6 patients with the previously mentioned surgical difficulties; furthermore the relevant literature will also be discussed.