Irodalmi áttekintésünkben összefoglaljuk az otosclerosisos csontanyagcserezavar alapmechanizmusait és ezzel összefüggésben a gyógyszeres kezelés jelenleg elérhető lehetőségeit. Az otosclerosis korai stádiumában különböző hatóanyagok késleltethetik vagy feltartóztathatják a folyamatos progressziót és a következményes szenzorineurális halláscsökkenést. Annak ellenére, hogy kifejezetten hatékony antioszteoporotikus készítmények állnak rendelkezésünkre, az alapvegyületek – mint a nátrium-fluorid és a biszfoszfonátok – alkalmazása nem hozott átütő sikert. A bioflavonoidok enyhíthetik ugyan az oto­scle­rosis miatt kialakult fülzúgást (tinnitus), azonban nincs hoz­zá­férhető adat a hosszú távú használatukról és a halláscsökkenésre gyakorolt hatásaikról. A kezdeti gyulladásos fázisban a kortikoszteroidok és a nem szteroid gyulladáscsök­ken­tők (NSAID) eredményesek lehetnek, mindamellett az elhúzódó szisztémás kezelés súlyos mellékhatásokat rejthet magában. A különféle immunszupresszív szerek alkalmazásáról nincs elér­hető információ, azonban a célzott anticitokin terápia megvalósíthatónak tűnik az elkövetkező években. A gyul­ladás által generált csontátépülést a D-vitamin-pótlás elő­nyö­sen befolyásolhatja. Okvetlen megemlítendő az osteo­pro­tegerin (OPG), a RANK ligand (RANKL), a cathepsin és a Wnt-ß-catenin jelátviteli útvonal, mint a jövőbeli kezelés lehetséges célpontjai. Hosszú távon, a kanyaróvírus-ellenes vakcináció csökkentheti a betegség incidenciáját. Összefoglalva, jelen tudásunk szerint az otosclerosisban elfogadott kezelési eljárások egyértelműen sebészi természetűek, a mai napig a gyógyszeres kezelési lehetőségek egyikére sincs „evidence-based” ajánlás.

Az otosclerosis az emberi otikus kapszula komplex csontre­mo­dellációs zavara, amely kapcsolatba hozható az 1-es típusú kollagén A1 és A2 alléljeinek különféle mutációival. Az alábbiakban prezentált tanulmány az 1-es típusú kollagén lehetséges közre­mű­ködését vizsgálja a szövettanilag igazolt otosclerosis patoge­nezisében. Összesen 55 ankylotikus stapestalpat, negatív kontrollként használt kortikális csontfragmentumokat (n=30) és hallócsont mintákat (n=5) dolgoztunk fel. A csontokat két csoportra osztottuk, amelyek közül az elsőt COL1A1 és A2 specifikus RT-PCR-rel vizsgáltuk. Ezalatt a második csoportot hagyományos hematoxylin-eosin (H.E.) festéssel és I-es típusú kollagén-specifikus immunfluoreszcens próbával (IFA) analizáltuk. Az otoszklerotikus (n=31) és nem-otoszklerotikus (n=9) stapestalpak, valamint a kortikális csontok (n=20), incus (n=2) és malleus (n=1) minták IFA vizsgálata szabályos és egymáshoz kifejezetten hasonló A1 és A2 allél expressziós mintázatot mutatott. Az RT-PCR analízis az összes minta mindkét alléljében normális mennyiségű és konzisztens mRNS expressziót tárt fel. A COL1A1/A2 allélek expressziós szintjei és mintázatai nem korrelálnak szignifikáns módon az otosclerosis szövettani diagnózisával. Az I-es típusú kollagén egy evolúcionálisan változatlan struktúrfehérje, amely alapvető szerepet játszik a különböző kötőszövetek integritásában. Az A1 és A2 allélek mutációi a csontváz, a bőr és az inak súlyos szisztémás zavarát idézik elő. Azonban az otosclerosis egy szervspecifikus betegség, így nehezen magyarázható a genetikai kapcsolat az 1-es típusú kollagénnel. Összegzésképpen megállapítható, hogy nem találtunk bizonyítékot az otosclerosis és a COL1A1/A2 allélek feltételezett kapcsolatának alátámasztására.

Összefoglalás

Egy 22 éves, kétoldali primer középfül tuberkulózisban szenvedő, fiatal nőbeteg esetét mutatjuk be. Első tünete a fél éve fennálló kétoldali fülváladékozás és a később kialakult bal oldali inkomplett perifériás faciális parézis volt. A középfül tuberkulózis napjainkban ritka megbetegedésnek számít, kórokozója legtöbb esetben Mycobacterium tuberculosis. A specifikus tünetek hiánya miatt a diagnózis gyakran késik, ami fenyegető komplikációk kialakulásához vezethet. Esetünkben a diagnózist a hisztopatológiai leletre, valamint szövettani mintából saválló pálcák kimutatására alapoztuk. Közleményünkben tárgyaljuk a betegség patomechanizmusát, tüneteit, komplikációit, kezelését és a diagnosztikai módszereket.

Summary

We present a case of a 22 year old young woman, who suffered from bilateral primary tuberculous otitis media. The first symptom was chronic otorrhea during the last half a year on both sides. Later incomplet facial nerve paralysis developed on left side. Tuberculosis of the middle ear is a rare disease, in most cases it is caused by Mycobacterium tuberculosis. The lack of specific symptoms delayes the diagnosis often, which can lead to threatening complications. In our case, the diagnosis was establised by histological examination and statement of acid fast bacilli from tissue specimen. The pathogenesis, symptoms, complications, diagnosis and treatment of tuberculous otitis media is discussed.
 

Összefoglalás

A tisztán, illetve dominálóan vezetéses jellegű halláscsökkenések többsége a modern tympanoplasticai módszerekkel jól korrigálható. Vannak azonban olyan esetek, amikor a hallás műtéti javítása sikertelen vagy nem lehetséges, és a hagyományos légvezetéses hallásjavító készülékek sem alkalmazhatóak. Ilyenkor az egyik megoldás a csontvezetéses hallásjavító készülékkel történő ellátás lehet, amelynek egyik modern lehetősége a gyermekkori hallójárati és középfül fejlődési rendellenességeknél már hazánkban is rutinszerűen implantált BAHA hallásjavító rendszer. A nemzetközi gyakorlatban azonban az indikációs terület ennél szerteágazóbb. A szerzők beszámolnak egy esetükről, amelyben a kétoldali radikális műtétet 25 évvel később követte a BAHA hallásjavító rendszer beültetése. Az implantáció után elvégzett hallásvizsgálatok, a szubjektív önértékelési teszt egyértelműen alátámasztják a korábbi csontvezetéses hallásjavító készüléknél kényelmesebb megoldás szükségességét. Szerzők az eddigi alkalmazási gyakorlat áttekintése után javaslatot tesznek a BAHA, ma már nemzetközileg is elismert, indikációs területének hazai bővítésére.

Summary

Most cases of the pure or dominantly conductive type hearing losses can be sufficiently corrected by modern methods of tympanoplasty. However there are cases, when surgery is unsuccessful, or impossible to carry out and even the supply with traditional hearing aids is contraindicated. This time one of the possible solutions is giving a hearing aid using bone conduction. BAHA hearing aid system is one modern possibility out of these, which is routinishly used in childhood in cases of external auditory canal and middle ear congenital deformities even in Hungary. At the same time the indication field in the international practice is much more diversified. The authors announce their first adult patient in whom the supply with BAHA hearing aid system followed the bilateral radical ear surgery by 25 years. The pure tone audiometric test results and the selfevaluating reports following the implantation evidently proves the necessity of a more comfortable solution compared the previous bone conduction hearing aid. After reviewing the anticipatory application practice they make a proposal for broadening the Hungarian indication fields, which is yet respected intrenationally.
 

Összefoglalás

A hallójárat veleszületett fejlődési rendellenessége könnyen diagnosztizálható, 90%-ban egyoldali és rendszerint izolált vezetéses halláscsökkenéssel jár. A hallójárati atresia jellegzetesen microtiával társul, de nem ritka a deformált vagy hiányzó fülkagyló sem. A külsőfül fejlődési rendellenessége előfordulhat önálló kórképként, de gyakoriak a kombinált fejlődési zavarok is, ahol a genitourinarius tractust, a keringési rendszert, a váz-izom rendszert és a központi idegrendszert érintő társult rendellenesség áll fenn. Tanulmányunkban egy kilencéves leánygyermek esetét ismertetjük. A beteg kivizsgálása veleszületett alopecia, microtia és jobb oldali csontos hallójárati atresia együttes fennállása miatt indult el. A gyermeknőgyógyászati vizsgálat során derült fény a méh teljes és a hüvely proximalis harmadának hiányára, amely klinikailag a Mayer–Rokitansky–Küster–Hauser-szindrómának felelt meg. Esetünk kapcsán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy minden külsőfül anomália felismerésekor gondolnunk kell a kombinált, más szervrendszereket is érintő fejlődési zavarokra.

Summary

Congenital malformation of the external auditory canal can be diagnosed on the basis of a physical examination. Unilateral form is much more common and it takes approximately ninety percent of all cases associated with pure conductive hearing loss. Atresia of the external auditory canal typically associates with microtia and frequently results in deformation or absence of the pinna. Congenital malformation of the external ear may occur as a separate clinical entity; however, they are often combined with several disorders affecting the genitourinary tract, the circulatory-, skeletal- and also the central nervous system. Herein we present the case of a nine-year-old girl with alopecia, microtia and atresia of the bony part of the external auditory canal. Additionally, paediatric gynaecological examination revealed combined absence of the uterus and the proximal third of the vagina confirming the diagnosis of Mayer–Rokitansky–Kuster–Hauser’s syndrome. Regarding to this report herein presented, it should be emphasized that all malformation of the external ear can be associated with various disorders of other organs.
 

Összefoglalás
Háttér és előzmények: Az otosclerosis kialakulásában számos genetikailag meghatározott tényező játszhat szerepet. Korábban több tanulmány is megerősítette a RELN gén betegség-specifikus polimorfizmusát és a reelin adhéziós fehérje fokozott kifejeződését stapes ankylosisos betegekben. Azonban a RELN/reelin-rendszer funkciójából adódóan, a reelin fehérje kizárólag neurális elemekben és az odontoblastokban fejeződik ki.
Módszerek: Az ankyloticus stapes talpakban (n=85) és a kontrollként felhasznált corticalis csontfragmentumokban (n=4), hallócsontokban (n=2) valamint emberi agyszövet mintákban (n=4) előkészítést követően RELN-specifikus RT-PCR és reelin-specifikus immunfluoreszcens (IFA) vizsgálatokat végeztünk.
Eredmények: Az ankyloticus stapes talpak első csoportjában (n=22) egyértelmû reelin fehérje kifejeződést találtunk, azonban az RT-PCR-csoportban (n=63) a RELN-specifikus mRNS kimutathatatlan volt. A pozitív kontrollként használt agyszövet mintákat kifejezetten magas reelin fehérje- (n=2) és RELN-specifikus mRNS (n=2) expresszió jellemezte. A csontspe­cifikus kontroll mintákban (n=6) sem reelin, sem RELN mRNS expressziót nem tapasztaltunk.
Következtetések: A felnőtt betegekből származó stapes mintákban a RELN gén nem mutat aktív, mRNS-szintû expresszi­ót. A reelin fehérje kimutathatósága, az adhéziós molekula embrionális fejlődésben betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. A capsula otica ugyanis körülvéve a neurális elemként szereplő hártyás labyrinthust, jelentős szerepet játszhat a szinapszisképződés embrionális koordinációjában. A capsula otica részeként szereplő stapes talp RELN/reelin expressziós profilja a fentiek ismeretében nem meglepő, az otosclerosis­ban betöltött szerepe azonban kérdéses.

Summary
Hypothesis: Several studies have reported a potential genetic association between diseases-specific SNPs of RELN and oto­scle­rosis and confirmed RELN expression in human stapes foot­plates. These are conflicting results, since RELN expression has been discussed exclusively in neural tissues and in odontoblasts.
Background: Otosclerosis is a disease of complex bone remo­de­ling disorder, which is limited to the human otic capsule. Genetic background of otosclerosis has long been suspected, however the pathogenesis remained unclear.
Methods: Ankylotic stapes footplates (n=85), cortical bone frag­ments (n=4), hearing ossciles (n=2) and human brain tissue specimens (n=4) were processed to RELN-specific RT-PCR and reelin-specific immunofluorescent assay (IFA).
Results: The first group of ankylotic stapes footplates (n=22) showed a consistent positive reaction against reelin by IFA, ho­we­ver; RELN-specific mRNA could not be detected in the se­cond, RT-PCR group (n=63). Brain specimens were charac­terized by robust expression of reelin (n=2) and RELN-specific mRNA (n=2). In case of bone-specific controls (n=6), reelin/ RELN expression was excluded obviously.
Conclusion: As to current observations, RELN gene does not show active expression in adult stapes footplates. Since, the otic capsule surrounds a special neural structure (membranous labyrinth), reelin might play a coordinative role in the early embryonic stage of development. As being a part of the otic capsule, stapes footplate might be characterized by persisting reelin detectibility without mRNA expression. Between these conditions, the etiologic role of RELN is questionable in the pathogenesis of otosclerosis.
 

Összefoglalás

Háttér és célok: Tanulmányunk célja a CD46-fehérje izo­for­mák koexpressziós mintázatának meghatározása a szövettanilag igazolt otosclerosisos stapes talpakban. Az oto­scle­rosis genetikai meghatározottsága évtizedek óta intenzív kutatás tárgya, azonban jelenleg sem teljesen tisztázott. A CD46-típusú kanyaróvírusreceptorok egyedi izoformákban történő kifejeződése az oticus capsulán és a stapes talpon belül az oto­scle­rosis, mint kanyaróvírus-asszociált betegség genetikai hátteréül szolgálhat.
Módszerek: A CD46 otosclerosisban betöltött patogenetikai szerepének igazolása végett, három reprezentatív szövettani mintacsoportot alakítottunk ki:
1. otosclerosisos,
2. nem-otosclerosisos és
3. normális stapes minták (n=166).
Az egyes csoportokban párhuzamosan kórszövettani és CD46-specifikus real-time RT-PCR valamint western-blot vizsgálatokat végeztünk.
Eredmények: A normális és a szövettanilag nem-otosclerosisos stapes talpak mindegyikében a CD46-fehérje konvencionális izoformáinak (c, d, e, f és l) együttes expresszióját tapasztaltuk. Ezzel szemben az otosclerosisos mintákban, a konvencionális izoformákon túl, négy új intakt fehérjeként transzlálódott izofor­mát azonosítottunk: os1, os2, os3 és os4.
Következtetések: Eredményeink igazolják, hogy a szövettanilag otosclerosisos stapes talpakban a CD46-típusú kanyaró­ví­rus­receptorok a betegségre jellemző, sajátos koexpressziós mintázatot mutatnak. Ez a megfigyelés egy összetett genetikai modell alapjául szolgálva, alátámaszthatja az otosclerosis szervspecifikus, vírus-asszociált és autoimmun-gyulladásos patogenezisét. Eddigi ismereteink alapján, ez az első tanulmány, amely négy új CD46-fehérje izoforma betegség-specifikus jelenlétét igazolja.

Summary

Background and aims: To investigate the CD46 isoform co-expression pattern in histologically confirmed otosclerotic stapes footplates. Genetic predisposition for otosclerosis has long been suspected, but unclarified. Unique co-expression pattern of measles virus receptor (CD46) splicing isoforms in the human otic capsule is assumed, since otosclerosis is a measles virus-associated organ-specific disease.
Methods: In order to identify CD46 involved in the patho­ge­ne­sis of otosclerosis, we used representative groups of histologically diagnosed otosclerotic, non-otosclerotic and normal stapes footplates (n=166). Consecutive histopathological examinations and CD46-specific real-time PCR and western blot analysis were performed.
Results: Normal and non-otosclerotic stapes footplates showed consistent expression of the conventional c, d, e, f and l CD46 isoforms. In contrast, four novel isoforms (os1-4) translated as intact proteins were additionally detected in otosclerosis.
Conclusions: The study herein presented provides evidence for the otosclerosis-associated expression pattern of CD46. This finding might explain the organ-specific, virus-associated and autoimmune-inflammatory pathogenesis of otosclerosis. Regar­ding to our current knowledge, this is the first report that con­firms the presence of four new disease-specific protein variants of CD46.
 

Összefoglalás

A tiszta, illetve domináló vezetéses komponensű halláscsökkenések rehabilitációjának egyik modern lehetősége a csonthoz horgonyzott, implantálható hallásjavító rendszer (Bone Anchored Hearing Aid, BAHA) alkalmazása. A nemzetközi gyakorlatban már hosszú évek óta rutinszerűen alkalmazott, egyszerű műtéti eljárás indikációs területe mostanra hazánkban is egyre bővül. Kiterjedt mindazon betegekre, akiknek domináló vezetéses jellegű halláscsökkenése sebészi terápiával kellő mértékben nem javítható, és ahol a preoperatív hallásvizsgálatok eredményei alapján, a többi módszerhez képest, a BAHA implantáció várhatóan jobb eredményt biztosít. A műtétet megelőzően elvégzett részletes audiológiai mérések eredményei tapasztalatunk alapján jól becsülhetővé teszik a posztoperatívan várható hallásteljesítményt, jól korrelálnak a műtétet követő rövid és hosszú távú betegelégedettségi adatokkal. A szerzők beszámolnak a preoperatív időszakban elvégzett vizsgálataik kapcsán szerzett tapasztalatokról és a betegek elégedettségét vizsgáló kérdőív eredményeiről.

Summary

Among the modern possibilities of the rehabilitation of pure or dominantly conductive type hearing losses the application of bone anchored hearing aid (BAHA) system could be one solution. The indication field in Hungary is continuously broadening of this simple surgical method used routinishly for many years in the international pratice. It has covered all patients with dominantly conductive type of hearing losses whose hearing impairment couldn’t be improved sufficiently by surgical therapy, and those cases where based on the preoperative test results, compared to other methods, the BAHA implantation may provide better results. The thorough audiological test results, gained preoperatively, make the postoperatively awaited hearing performance reliably being estimated, and are correlated well with short and long term patient satisfactory survey results. Authors report about their experiences gained with examinations carried out in the preoperative period and results of the patient satisfactory survey.
 

Összefoglalás

Az otitis media suppurativa chronica cholestatomasa miatt műtétre kerülő betegek esetében a műtét előtt elvégzett vagy a posztoperatív szakban a beteg követése során kért MR-vizsgálatokról nincs egységes szakmai állásfoglalás a fülsebészek körében. Egyesek gyakran, szinte minden műtét esetében támaszkodnak az MR- és/vagy a CT-vizsgálatok eredményeire, mások viszont teljesen feleslegesnek tartják ezeket a vizsgálatokat. Az elmúlt három évtizedben tanúi lehettünk annak, hogy eleinte egyes fülészek a hagyományos, illetve a HR (high-resolution) CT-felvételek eredményeire támaszkodtak. Ezt követően a késleltetett (delayed) poszt-kontrasztos CT-felvételek, majd a „hagyományos” MRI T1 és T2 súlyozott felvételek váltak egyre népszerűbbekké. Mintegy 8-10 évvel ezelőtt a késleltetett (delayed) poszt-gadoliniumos T1 súlyozott felvételek kerültek előtérbe. Az elmúlt 2-3 évben a diffúzió súlyozott (diffusion weighted, DW) MRI-felvételek komoly áttörést hoztak a cholesteatomák ábrázolásában, hiszen az ún. non-EPI technika alkalmazása lehetővé teszi már az akár 2 mm átmérőjű reziduális cholesteatomák kimutatását is, 100%-os szenzitivitás, specificitás, negatív és pozitív jóslási érték mellett (lásd Függelék). A szerzők a Pécsi Fül-, orr-, gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinika és a Pécsi Diagnosztikai Központ együttműködése kapcsán elemzik a lehetséges ábrázolási lehetőségeket és saját felvételeiket is bemutatják, amelyek egy új 3 Tesla térerejű MRI-készülékekkel készültek. Munkacsoportjuk célja, hogy tovább vizsgálják annak lehetőségét, hogy a tervezett 2 szakaszos cholesteatoma műtétek során a DW MR-felvételekre alapozottan elhagyható lesz-e a jövőben a műtétek tervezett második szakasza?

Summary

There is no accordant professional opinion amongst otologists in regards to the necessity of either preoperative or postoperative (follow up) MRI scans in cholesteatoma patients elected for surgery. Some specialists indicate MRI or CT scans prior to each operation, others claim that scanning examinations are unnecessary. During the last three decades ENT surgeons initially relayed on the results of conventional and high resolution (HR) CT examinations. Later on delayed post-contrast CT scans and conventional T1 and T2 MRI scans became increasingly popular. About 8-10 years ago delayed post-gadolinium T1 weighted images came to the front. In the past 2-3 years diffusion weighted (DW) MRI scans brought remarkable breakthrough in the imaging of cholesteatomas, because the so called non- EPI DW method allows the detection of small residual cholesteatomas with a diameter of 2 mm. Latest publications report on 100% sensitivity, specificity, negative and positive predictiv values concerning this issue (see Appendix). The authors from the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, University of Pécs in cooperation with the Diagnostic Centre of Pécs, evaluate and demonstrate the potential scanning possibilities, and report on their own preliminary results gained with DW MRI scanning carried out with a 3 Tesla MRI scanning device. The aim of our team is to further investigate the possibility, whether or not the 2nd part of the staged cholesteatoma operations could be abandoned in the future, relaying on the results of the DW MRI scans.
 

A csecsemő- és kisgyermekkorban fellépő halláscsökkenések jelentős károsodást okozhatnak a beszéd és nyelv elsajátításában, valamint akadályozzák az értelmi és a pszichoszociális fejlődést. Az ipari (fejlett) országokban a gyermekkori hallásromlást legtöbbször genetikai tényezők okozzák, pl. az emberi prelinguális süketség eseteinek kb. 50%-a vezethető vissza genetikai okokra. Bár a korán fellépő, örökléses halláscsökkenések etiológiája meglehetősen heterogén, az esetek túlnyomó része szenzorineurális (azaz a szőrsejtek és/vagy a neuronok hiányából keletkezik). Mivel az emlősök regenerációs képessége nagyon korlátozott, az egyetlen, jelenleg egyre inkább kutatott módszer az ilyen halláscsökkenések kezelésére az endogén őssejtek transzplantációja. A transzplantált őssejtek rendelkeznek szövetregeneráló képességgel a károsodott sejtek pótlására, illetve a szekretáló faktorok útján is javíthatják az endogén sejtek túlélését vagy reparációját.

Forrás: Functional Effects of Adult Human Olfactory Stem Cells on Early-Onset Sensorineural Hearing Loss
Pandit SR, Sullivan JM, Egger V, Borecki AA, Oleskevich S.
Garvan Institute of Medical Research, Sydney, Australia
Stem Cells 2011; 29: 670–677.