A fül a hallás és egyensúlyozás szerve. A hanghullámok által keltett rezgések energiája a hallójáraton át a dobhártya és a hallócsontok segítségével a belsőfülben elhelyezkedő csigába (cochlea) jut.
 

A fül a hallás szerve. A hallásérzékelés szerve a csiga, a belsőfülben helyezkedik el, az egyensúlyszerv mellett. A belsőfülhöz a hangot a külsőfül és a középfül irányítják. A külsőfül részei a fülkagyló, és a hallójárat.

A torokmandula páros, nyirokszövetből álló szerv, amely a torokban kétoldalt helyezkedik el. Felszínéről járatok indulnak a mandula belsejébe, amelyekben normális körülmények között is találhatók levált hámsejtek, ételmaradékok, baktériumok (ún. detritus), amely kisebb mennyiségben a felületre ürül.

Az arcüreget a kemény szájpad, járomcsont, szemüreg és az orrüreg oldalsó fala határolja. Anatómiailag az arcüreg a fogakkal rendkívül szoros kapcsolatban van.

A fül a hallás és az egyensúlyozás szerve. Külső-, közép- és belsőfülre tagolható. A középfül a dobüregből, a fülkürtből és a csecsnyúlványból áll. A középfül a hallójárat végén a dobhártyával kezdődik, ez a dobüregnek a hártyás fala.

Az orrmelléküreg-rendszer 3 páros (arc-, és homloküreg, rostasejtek) és egy páratlan (iköböl) üregből áll. Belsejüket az orrüregéhez hasonló csillószőrős hám béleli, amely váladékot termel.

A nyak az állkapocs alsó élétől a szegycsontig ill. a kulccsontig , hátul a tarkótájék alsó részétől a 7. nyakcsigolyáig terjedő terület.

A fültőmirigy (parotis) nyálmirigyeink egyike, amelyből kettő van. Az arc két oldalán a fül előtt és alatt helyezkedik közvetlenül a bőrfelszín alatt a mimikai és a rágóizmok között.

A gége a nyak középvonalában elhelyezkedő, kívülről tapintható, a köznyelvben „ádámcsutká”-nak nevezett szerv. Főbb részei a pajzsporc, gyűrűporc, a gégefedő, az álhangszalagok és a hangszalagok.

A hangszalagok a gége belsejében helyezkednek el, hátul a kannaporcon, elől pedig a pajzsporcon tapadnak. Szalagos és porcos részüket különítjük el.