Összefoglalás

Az otitis media suppurativa chronica cholestatomasa miatt műtétre kerülő betegek esetében a műtét előtt elvégzett vagy a posztoperatív szakban a beteg követése során kért MR-vizsgálatokról nincs egységes szakmai állásfoglalás a fülsebészek körében. Egyesek gyakran, szinte minden műtét esetében támaszkodnak az MR- és/vagy a CT-vizsgálatok eredményeire, mások viszont teljesen feleslegesnek tartják ezeket a vizsgálatokat. Az elmúlt három évtizedben tanúi lehettünk annak, hogy eleinte egyes fülészek a hagyományos, illetve a HR (high-resolution) CT-felvételek eredményeire támaszkodtak. Ezt követően a késleltetett (delayed) poszt-kontrasztos CT-felvételek, majd a „hagyományos” MRI T1 és T2 súlyozott felvételek váltak egyre népszerűbbekké. Mintegy 8-10 évvel ezelőtt a késleltetett (delayed) poszt-gadoliniumos T1 súlyozott felvételek kerültek előtérbe. Az elmúlt 2-3 évben a diffúzió súlyozott (diffusion weighted, DW) MRI-felvételek komoly áttörést hoztak a cholesteatomák ábrázolásában, hiszen az ún. non-EPI technika alkalmazása lehetővé teszi már az akár 2 mm átmérőjű reziduális cholesteatomák kimutatását is, 100%-os szenzitivitás, specificitás, negatív és pozitív jóslási érték mellett (lásd Függelék). A szerzők a Pécsi Fül-, orr-, gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinika és a Pécsi Diagnosztikai Központ együttműködése kapcsán elemzik a lehetséges ábrázolási lehetőségeket és saját felvételeiket is bemutatják, amelyek egy új 3 Tesla térerejű MRI-készülékekkel készültek. Munkacsoportjuk célja, hogy tovább vizsgálják annak lehetőségét, hogy a tervezett 2 szakaszos cholesteatoma műtétek során a DW MR-felvételekre alapozottan elhagyható lesz-e a jövőben a műtétek tervezett második szakasza?

Summary

There is no accordant professional opinion amongst otologists in regards to the necessity of either preoperative or postoperative (follow up) MRI scans in cholesteatoma patients elected for surgery. Some specialists indicate MRI or CT scans prior to each operation, others claim that scanning examinations are unnecessary. During the last three decades ENT surgeons initially relayed on the results of conventional and high resolution (HR) CT examinations. Later on delayed post-contrast CT scans and conventional T1 and T2 MRI scans became increasingly popular. About 8-10 years ago delayed post-gadolinium T1 weighted images came to the front. In the past 2-3 years diffusion weighted (DW) MRI scans brought remarkable breakthrough in the imaging of cholesteatomas, because the so called non- EPI DW method allows the detection of small residual cholesteatomas with a diameter of 2 mm. Latest publications report on 100% sensitivity, specificity, negative and positive predictiv values concerning this issue (see Appendix). The authors from the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, University of Pécs in cooperation with the Diagnostic Centre of Pécs, evaluate and demonstrate the potential scanning possibilities, and report on their own preliminary results gained with DW MRI scanning carried out with a 3 Tesla MRI scanning device. The aim of our team is to further investigate the possibility, whether or not the 2nd part of the staged cholesteatoma operations could be abandoned in the future, relaying on the results of the DW MRI scans.
 

2009. április 1. és május 31. között 195 gimnazistát és egyetemi hallgatót kértünk meg a zenehallgatási szokásaikról szóló kérdőívünk névtelen kitöltésére. Összehasonlítottuk a hordozható zenelejátszót használók arányát a szabad hangtérben zenét hallgató fiatalok arányával. A zajártalom kialakulását elősegítő rizikófaktorok, illetve a zajártalmat kivédő tényezők meglétét is vizsgáltuk. Az mp3 készüléket használó fiatalok gyakran hallgatják lejátszójukat halláskárosodást okozó hangerősségek mellett, és ritkán alkalmaznak védő funkciót. A megkérdezettek több mint 90%-ának baráti köre is használ hordozható zenelejátszót, többségük nem mondana le szívesen erről a zenehallgatási módról. A fiatalok többsége nem tart szünetet zenehallgatás közben, és a gimnazisták fele nem alkalmaz óvintézkedést a halláskárosodás elkerülésére. A fejhallgató használata – bár előnyösebb volna – nem terjedt el a megkérdezettek körében.  

A csecsemő- és kisgyermekkorban fellépő halláscsökkenések jelentős károsodást okozhatnak a beszéd és nyelv elsajátításában, valamint akadályozzák az értelmi és a pszichoszociális fejlődést. Az ipari (fejlett) országokban a gyermekkori hallásromlást legtöbbször genetikai tényezők okozzák, pl. az emberi prelinguális süketség eseteinek kb. 50%-a vezethető vissza genetikai okokra. Bár a korán fellépő, örökléses halláscsökkenések etiológiája meglehetősen heterogén, az esetek túlnyomó része szenzorineurális (azaz a szőrsejtek és/vagy a neuronok hiányából keletkezik). Mivel az emlősök regenerációs képessége nagyon korlátozott, az egyetlen, jelenleg egyre inkább kutatott módszer az ilyen halláscsökkenések kezelésére az endogén őssejtek transzplantációja. A transzplantált őssejtek rendelkeznek szövetregeneráló képességgel a károsodott sejtek pótlására, illetve a szekretáló faktorok útján is javíthatják az endogén sejtek túlélését vagy reparációját.

Forrás: Functional Effects of Adult Human Olfactory Stem Cells on Early-Onset Sensorineural Hearing Loss
Pandit SR, Sullivan JM, Egger V, Borecki AA, Oleskevich S.
Garvan Institute of Medical Research, Sydney, Australia
Stem Cells 2011; 29: 670–677.

Eseménytelen középfülsebészeti beavatkozásokat (stapedectomia, stapedotomia, tympanoplastica) követően 5-30 nap elteltével észlelt facialis paresis ritka és szerencsére jó prognózisú tünet.
A stapes műtéteket követően az arcideg bénulása azonnal vagy néhány nap elteltével jelentkezhet. Az azonnali bénulás esetenként a lokális anesztézia következtében is kialakulhat, s néhány óra elteltével mérséklődhet. Az arcideget ért súlyos műtéti trauma vagy teljes átvágás is azonnali bénulás formájában nyilvánul meg. Késői facialis paresisről akkor beszélünk, ha a jelenséget minimum 48-72 órával a műtét után észleljük. Az irodalmi közlések alapján a bénulás nemritkán 5-16 nappal a műtétek után is kezdődhet, s az esetek túlnyomó többségében 11-70 nap elteltével teljes tünetmentesség alakul ki.
A tünet okát illetően többféle elképzelés is létezik. A korábbiakban felmerült a műtéti stressz, a tympanomeatalis lebeny felemelését követő műtéti trauma, a chorda tympani vongálását követő retrográd n. facialis ödéma. A n. facialis csontcsatornájának dehiscenciája, vagy az ovális ablak feletti régióban a csatorna mikroporotikus csonthiánya a legkisebb műtéti trauma vagy esetleg a lézer hőhatása révén latens vírusinfekció reaktiválódása kapcsán vezethet az átmeneti késői n. facialis paresishez.
A szerzők egy 55 éves nőbetegük esetének bemutatásával − amikor a tünet a 8. posztoperatív napon jelentkezett és a 36. napon volt a beteg ismét panaszmentes − e jó prognózisú tünet klinikumát ismertetik a terápia és a megelőzés szempontjainak hangsúlyozásával. 

2008-ban Ferdinando Grandori vezetésével egy Európai Uniós projekt kezdődött el (AHEADIII), amelynek fő témája az idősödő felnőttek hallásának vizsgálata, különös hangsúlyt fektetve az időskori halláscsökkenés korai felismerésére rehabilitációjára. 13 ország 17 kutatója vesz részt a munkában, hazánkat a W5-W6 munkacsoportban Pytel József egyetemi tanár képviseli. A W5 és W6 munkacsoport foglalkozik a klasszikus és esetlegesen új szűrési lehetőségekkel. A munkacsoportok feladata az egyes szűrési módszerek minőségi standardjainak és költséghatékonyságának a feltérképezése. A szubjektív tesztekhez tartozik a kérdőíves felmérés, a telefonos, illetve internetes szűrés és a szubjektív audiometriás vizsgálatok. Az objektív tesztekhez tartoznak az otoakusztikus emisszió (OAE) és az agytörzsi kiváltott válasz (BERA) vizsgálatok. A Pécsi Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikán a fenti módszerek szűrési célzatú komplex alkalmazását tanulmányoztuk 2010. február 12. és 2010. augusztus 30. között a klinikán nem halláspanasszal kezelt, 60 és 70 év közötti betegek, illetve klinikai dolgozók esetében. Eddig 22 személy vett részt önkéntesen a vizsgálati protokollban. A vizsgálati protokoll része volt egy kérdőív kitöltése, tisztahang küszöb vizsgálat, SISI- teszt, standard beszédaudiometria, az objektív tesztek közül a tranziens és disztorziós otoakusztikus emisszió (TEOAE, DPOAE), valamint a BERA-vizsgálat. Kontroll céljából a kérdőívet kitöltettük 30 normál hallású orvostanhallgatóval is. A 22 résztvevő a kérdőív alapján sokkal jobbnak ítélte meg a hallását, mint ahogy azt a tesztek mutatták. A tisztahang küszöb nem mutatott szignifikáns eltérést a WHO azonos korcsoportú normál adataihoz képest. A SISI-teszt csak 3 fül esetében mutatott 80% feletti értéket. Értékelhető emissziót csak 2 betegnél tudtunk regisztrálni. BERA-vizsgálatok során az V-ös hullám latencia értékei és az I-V interpeak latencia értékek megfeleltek a normális kontrollcsoport latencia értékeinek. A felmérésünk alapján a legérzékenyebb módszernek a beszédértés vizsgálatát tartjuk, amit tovább lehetne javítani érzékenyített beszédtesztekkel, mint pl. beszédértés zajban. Ezen utóbbi internetes teszt formájában is kivitelezhető. 

A hallópálya kifejlődése a gyermek neurológiai kialakulásának a része. Az agytörzsben hang által kiváltott potenciálokat (BAEP) használtunk, ahhoz hogy meglássuk milyen gyorsan halad az akusztikus
stimulus a hallóutakon, úgyszintén ez a hallópálya fejlődését is kimutatja.

Számos reumatológiai immunológiai betegségben fül-orr-gégészeti tünetek és panaszok is szerepelnek. Első fül-orr-gégész–beteg találkozáskor is felmerülhet a tünetek alapján autoimmun megbetegedés gyanúja.

Napjainkban a fülzúgás – tinnitus - a populáció egyre nagyobb hányadában problémát okozó tünet. Mai tudásunk alapján a fülzúgás hátterében többféle betegség állhat, azonban a legtöbb esetben organikus okot a kivizsgálás során nem tudunk igazolni. Krónikus fülzúgásról akkor beszélhetünk, ha a beteg panasza 3 hónapnál hosszabb időn át van jelen. Tapasztalatunk alapján krónikus fülzúgás esetében a betegek teljes értékű életvitelében változások alakulhatnak ki.

A horkolás és alvás közbeni légzészavarok igen nagy populációt érintenek nemcsak közvetlenül, hanem akár hálótársként, a horkoló beteg mellett szenvedő rosszalvóként, hiszen a horkolás talán az egyik leggyakoribb zavaró emberi szokás. A horkolás tünete lehet több különböző, egymástól többé-kevésbé jól identifikálható kórállapotnak.

A repülőgépek üzemeltetése külső és belső zajterheléssel jár. Ezek szintje elérheti azt az intenzitást, amely már káros hatást fejt ki az emberi szervezetre. A repülőeszközök fedélzetén számos olyan zajforrás található, amelyeket a laikus szemlélő nem képes azonosítani, azonban alapos ismeretük elengedhetetlen a zaj elleni védekezéshez.
Ennek során figyelembe kell venni a fellépő zajok emberi szervezetre kifejtett általános hatásait is, mert ezek objektív és szubjektív hatása nem feltétlenül arányos a zaj erősségével vagy frekvenciájával. Jelen közleményünk ismerteti a repülés közben fellépő zajok forrásait, azok hatását az emberi szervezetre, humán tolerálhatóságuk mértékét, bemutatja egyes repülőgéptípusok zajszintjeit, továbbá részletezi a repülés napjainkban alkalmazott zajvédelmi eljárásait.