A Fülészeti Microchirurgiai Szekció szervezésében „Középfül-kerekasztal – Jó gyakorlatok a fülsebészetben” címmel másfél órás kerekasztal-szimpózium került megrendezésre 2022. október 1-jén a Magyar Fül-, Orr-, Gége és Fej-, Nyaksebész Orvosok Egyesületének 47. Kongresszusán. A fülsebészetben kevés a magas szintű evidencia, ezért a betegek preoperatív kivizsgálásában, műtéti ellátásában és utógondozásában nagy szerepe van az esetenként évtizedes tapasztalatokon alapuló helyi gyakorlatoknak. A kerekasztal résztvevői olyan intézmény munkatársai voltak, amelyekben éves szinten százas nagyságrendben végeznek fülműtéteket, és akik a következő közös pontokat találták meg, betegségekre lebontva. 

Az otoneurológiában video-fejimpulzusteszt segítségével mindhárom félkörös ívjárat, a vestibularisan kiváltott miogén potenciálok vizsgálatával pedig az utriculus és a sacculus funkciója izoláltan megítélhető, objektíven regisztrálható, így olyan patológiás elváltozások, mintázatok is felfedezésre kerülnek, melyekre korábban nem volt lehetőség. A kapott eredmények felvetnek további kérdéseket, melyek megválaszolásában segítséget jelenthet a belsőfül képleteinek 3 dimenziós vizsgálata a szövettani metszetekből történő térbeli rekonstrukciók alapján. Egy ilyen kérdés, hogy a vestibularis neuronitisben miért gyakoribbak bizonyos mintázatok. Egy másik problémát jelent a nystagmus hiánya a jóindulatú paroxizmális pozícionális szédülés egy változatában a tipikus szubjektív panaszok jelenléte ellenére. Ilyenkor egyoldali provokációs tesztből (pl. Dix-Hallpike) történő felülés során törzs retropulzió jelentkezik. A jelenség magyarázatához is segítséget nyújthatnak a hátsó félkörös ívjárat cupula síkjának háromdimenziós rekonstrukciói. Közleményünkben célunk a háromdimenziós belsőfül patológia jelentőségének áttekintése saját vizsgálataink és a legújabb közlemények alapján.

Morfológiailag a kongenitális sensorineuralis halláscsökkenésnek két nagy csoportja van. Az esetek 80%-ában a patológiai elváltozás a belső fül szőrsejtjeit érinti, következésképpen ezekben az esetekben a belső fül HRCT- és MR-vizsgálatai negatív eredményűek. Az esetek 20%-ában a malformáció érinti a csontos labyrinthust, ilyenkor az elváltozások jól nyomon követhetőek mind a HRCT-, mind az MR-vizsgálattal. Az utóbbi csoportba tartozó esetek komoly sebészi kihívást jelentenek, és számos problémát vetnek fel a betegellátás döntéshozatali folyamatában. Egyes esetekben a hallásrehabilitáció hallásjavító készülékkel, más esetekben cochlearis implantációval vagy agytörzsi implantációval oldható meg.
A csontos labyrinthust érintő malformációk közül a III. típusú inkomplett partíció (IP-III típus) a legritkább. Ezekben az esetekben a cochlea normál mérete ellenére hiányzik a modiolus, valamint az alapkanyarulatot a belső hallójárattól elválasztó csontlemez, viszont ép a belső fül vestibularis része. A belső hallójárat rendkívül kiszélesedett. Az elváltozás X-kromoszómához kötött, járhat sensorineuralis vagy kevert típusú halláscsökkenéssel is.
Esetismertetésünk a hazai szakirodalomban az első, cochlearis implantációval sikeresen hallásrehabilitált, IP-III típusú cochleamalformációban szenvedő beteg kórtörténetét dolgozza fel. Részletezzük a kórkép genetikai és anatómiai hátterét, a radiológiai jellemzőket, valamint a sebészi ellátás nehézségeit.
A pécsi és a szegedi cochlearis implantációs munkacsoportok sikeres együttműködésének eredményeképpen a 31 éves fiatal villamosmérnök ismét képes eredeti szakmájában dolgozni.

A tág aquaeductus vestibuli a belső fül leggyakoribb fejlődési rendellenessége, amely általában gyermekkorban jelentkező, idegi jellegű halláscsökkenést okoz. A szédülés ritkán észlelt panasz. Oki terápiája nem ismert, a hallásrehabilitációra hallásjavító készülékkel, nagyfokú vagy siketséggel határos halláscsökkenés esetén cochlearis implantációval van lehetőség.
S. L. 50 éves férfi beteg 2 hónapja fennálló, orrfújásra jelentkező heves szédüléssel, valamint bal oldali, idegi jellegű halláscsökkenéssel érkezett klinikánkra. A panaszok alapján elsősorban a perilympha fistula lehetősége merült fel amellett, hogy az elvégzett sziklacsont-HRCT, valamint belsőfül-MR-felvétel a bal oldalon tágabb aquaeductus vestibulit vetett fel. A valószínűsített perilympha fistula ellátása érdekében exploratív tympanotomiát végeztünk, amely során az ovális és kerek ablak, valamint a fissula ante fenestram obliterációját végeztük el. Átmeneti javulás után a szédülése ismét romlott, a hallása tovább csökkent, így labyrinthectomia elvégzése mellett döntöttünk. A műtét után a szédülése fokozatosan megszűnt, a beteg hallását második lépésben cochlearis implantációval rehabilitáltuk. Esetünkben a tág aquaeductus vestibuli mint harmadik ablak állhatott a panaszok hátterében.

A szerzők egy 29 éves férfi beteg kórtörténetét és vizsgálati eredményeit mutatják be, akinél kétoldali vestibularis aref­lexia alakult ki koponyatrauma után. A beteg egyensúlyzavar, irány nélküli szédülés miatt kereste fel otoneurológiai szakambulanciánkat. Egyéb fül-orr-gégészeti tünetet nem panaszolt, audiológiai, valamint képalkotó (agykoponya-MR) vizsgálata során az egyensúlyzavart magyarázó eltérés nem volt észlelhető. Az egyensúlyzavar kivizsgálása érdekében teljes körű otoneurológiai vizsgálat történt, ideértve a kalorikus teszt és a video-fejimpulzusteszt elvégzését. Video-fejimpulzusteszt vizsgálat során mindkét oldali félkörös ívjáratok ép működést mutattak, a kalorikus teszt alapján azonban egyik oldalon sem volt kiváltható reakció. Az eredmények felvetik az anamnézisben szereplő koponyatrauma szerepét az egyensúlyidegi működéscsökkenés kialakulásában, amely kalorikus teszt alapján igazolható. A magas frekvenciájú ingerlés (video-fejimpulzusteszt) ezzel együtt ép működést igazolhat.

Bevezetés: A stapedotomiák egy kis részénél a hallásjavulás mértéke vagy tartóssága nem megfelelő a műtét után. Irodalmi adatok alapján az ismételt feltárás során kisebb hallásjavulást lehet elérni, mint a primer műtéteknél.
Célkitűzés: A revíziós stapedotomiák okainak felderítése és a reoperációk sikerességének összehasonlítása a primer műtétekkel beteganyagunkban.
Módszerek: A 2011. április 5. és 2021. február 28. között revíziós stapedotomián átesett betegek adatait retrospektív módon elemeztük, a halláseredményeket a 2014. január 1. és 2015. december 31. között primer műtéten átesett betegek adataival hasonlítottuk össze.
Eredmények: 59 revíziós műtétet vizsgáltunk. A sikertelenség hátterében leggyakrabban a protézisfej incusról való lelazulása fordult elő (45,7%), ezt követte valamely másik hallócsont fixációja (40%), a protézis kimozdulása a fülkéből (25%), illetve a mozgást gátló heg képződése (23,7%). A különböző eltérések sok esetben kombinációban jelentkeztek. A revíziós műtétek szignifikánsan rosszabb eredményekkel végződtek a primer műtéteinkhez képest, a posztoperatív lég-csont köz (air bone gap, ABG), az ABG változása, valamint a posztoperatív ABG 10, illetve 20 dB-en belüli záródása vonatkozásában. A betegek 62%-ánál legalább 10 dB-lel javítottuk a preoperatív ABG-t, és csak 4 betegnél észleltünk 5 dB-t meghaladó percepciós halláscsökkenést a műtét után. A változók nagy száma miatt statisztikai jellegű összehasonlítást nem tudunk végezni, de tendenciájában a hegesedés rosszabb prognózissal bírt a hallásjavítás vonatkozásában, mint a többi gyakori ok.
Következtetés: A revíziós stapesműtétek során számos különböző okot találhatunk a hallászavar hátterében, sokszor kombináció formájában. A reoperációk eredményessége elmarad a primer műtétekéhez képest, bár az esetek túlnyomó többségében javítható a betegek hallása.

Bevezetés: Mind a harmadik ablak szindróma, mind a herpes zoster okozta vestibularis kiesés ritka betegségek. A harmadik ablak szindróma általában vezetéses hallásromlást okoz, míg a herpes zoster oticus perceptiós típusú hallásromlást. Az utóbbi facialis bénulást is okozhat.
Esetismertetés: A szerzők egy 78 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek visszatérő, testhelyzetváltozásra jelentkező szédülései voltak, súlyos szorongással. A temporalis csont CT-vizsgálata a bal fülön a harmadik ablak szindrómát, a canalis semicircularis superior dehiscentiáját igazolta. Három nappal a tervezett részletes otoneurológiai kivizsgálás előtt a betegnek jobbra dőlés jellegű, az eddigiektől eltérő típusú szédülése jelentkezett, arcidegbénulással, percepciós hallásromlással, és a fülkagylóban észlelt herpeszes erupciókkal. Az otoneurológiai vizsgálat jobb oldali akut vestibularis kiesést igazolt, valamint bal oldali hallás- és kalorikus válaszcsökkenést. A herpes zoster infekciót szerológiai vizsgálat igazolta.
Megbeszélés: A harmadik ablak szindróma okozta a pozicionális nystagmust, a kisfokú halláscsökkenést és a kalorikus ingerválasz csökkenését. A jobb oldali akut vestibularis kiesés és a facialis bénulás a herpes zoster infekció következménye. Két különböző, önmagában is ritka szédüléses betegség két fülön egyazon betegben nagyon ritka az irodalomban.

A cochlearis implantátum megoldást nyújt a kétoldali súlyos fokú idegi halláskárosodásban szenvedőknek. Ez a klasszikus indikáció, de napjainkban ez a spektrum folyamatosan szélesedik. A vékony, perimodiolaris elektródaprofilnak köszönhetően egyre kisebb korban, illetve egyre több problémára nyújt megoldást a cochlearis implantáció, legyen az féloldali siketség (single-sided deafness, SSD), vagy a magas frekvenciákra koncentrált nagy/súlyos fokú halláskárosodás (electric acoustic stimulation, EAS technology). A felhasználási profil szélesedésével egyre több az ellátottak száma, így egyre több a problémás, különleges szaktudást, illetve nagy tapasztalatot igénylő eset. A kisgyermekek, illetve a nem kooperáló felnőttek processzorának posztoperatív beállítása a legtöbb esetben tapasztalati úton történik. Léteznek objektív elektrofiziológiai módszerek (neural response telemetry, NRT), amelyek becslést adhatnak a későbbi posztoperatív beállítások során – amelyeket felnőtt, jól kooperáló betegek elmondásai alapján ismerünk –, azonban ez nem minden esetben ad a beteg számára a mindennapi életben hasznosítható hallást. A beállító programok lehetőséget kínálnak egy-egy pontosan definiált problémára, de a legtöbb esetben a páciens maga sem tudja, mitől érzi kényelmetlennek a készüléket.
A tudomány különböző ágazataiban az ilyen és efféle mintázatot nem, vagy nehezen mutató problémák megoldásához a számítógépek segítségét veszik igénybe. A mesterséges intelligenciát (artificial intelligence, AI) a beszédprocesszorok beállításához is fel lehetne használni. Az ehhez szükséges tanító adatbázis felvételéhez minden centrum akár a saját adatait felhasználhatná, akár egy világszintű tanító adatbázis létrehozása is megoldható lenne.

Bevezetés: A COVID-19-járvány kezdete óta egyre gyakrabban fordulnak elő cochleovestibularis tünetek a mindennapi gyakorlatban.
Módszer: A szerzők 28 esetüket összegzik, 4 esetüket részletesen is ismertetik. 14 betegnek volt tünete COVID-19-infekció után, és 14-nek az oltást követően.
Eredmények: Mind a fertőzés, mind az oltás után változatos cochleovestibularis tünetek jöhetnek létre. Cochlearis tünet 15 betegnél fordult elő (hallásromlás, fülzúgás vagy mindkettő). Vestibularis tünetek 22 betegben jelentkeztek.
Következtetés: Az életet veszélyeztető, súlyos szövődmények mellett fontosak és megjegyzendők a cochleovestibularis tünetek is, amelyek szintén súlyos egészségi állapotot hozhatnak létre.

A vezetéses és a kevert nagyothallások egyes eseteiben, valamint az egyoldali siketségben indikáltak az implantálható, csontvezetéses hallókészülékek. Az első ilyen eszközt, a
BAHA-t 2003-ban vezettük be Magyarországon, azóta több intézményben több száz sikeres beavatkozás történt. A passzív rendszereket (BAHA, Ponto) követte az első aktív implantációs eszköz, a Bonebridge (BB) 2013-ban, majd 2019-ben megjelent a legújabb, digitális jelátvitelt, piezoelektromos transzducert alkalmazó Osia rendszer. A közleményben az első két, magyarországi gyermekeken végzett implantációról számolunk be, amely két intézmény együttműködése eredményeként valósult meg.