PhD-tézis összefoglalója

Témavezető: Prof. Rovó László

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Vezető: Prof. Kemény Lajos

Összefoglalás

Bevezetés: A dobhártyapótlás sikerességét befolyásolja a perforáció mérete és elhelyezkedése. A tradicionális, mikroszkópos eljárással szemben, az endoszkópos technika esetében még hiányosak az ismereteink a perforáció tulajdonságainak hatásáról a műtéti eredményességre.

Betegek és módszer: Az első 25, centrális dobhártya-perforáció zárása céljából endoszkópos myringoplasztikán átesett betegünk adatait retrospektíven elemeztük.

Eredmények: 11 beteg esetében 1, 10 betegnél 2, míg 2-2 betegnél 3, illetve mind a 4 dobhártyanegyedet érintette a perforáció. Leggyakrabban a hátsó-alsó negyedre lokalizálódott a perforáció (64%), 52%-ban a hátsó-felsőre, 48%-ban az első-alsóra, és 16%-ban az első-felsőre. A 25-ből 22 beteg esetében (88%) tudtunk zárt, légtartó dobüreget kialakítani, és a preoperatív 20 dB lég-csont közt 9,6 dB-re mérsékeltük. Az egy negyedet érintő perforációk esetében 100%-ban, a 2 negyedieknél 90%-ban, a 3, illetve mind a 4 negyedet érintőknél 50%-ban zártuk a dobüreget. 100%-ban tudtuk zárni a dobüreget, ha csak a hátsó negyedekre terjedt a perforáció. Az első-felső negyed érintettsége a legkritikusabb. Annál a 4 betegnél, akiknél a perforáció érintette az első-felső negyedet is, csak 2 esetben tudtunk zárt dobüreget létrehozni.

Következtetés: Az endoszkópos dobhártyapótlás hatékony eljárás a centrális perforáció zárására. A mikroszkópos technikához hasonlóan, minél kisebb a perforáció, annál nagyobb eséllyel zárható a dobüreg. Hasonlóképpen jobb eséllyel zárhatók a hátsó negyedi perforációk, mint az első negyediek.

Kulcsszavak: dobhártya-perforáció, dobhártyapótlás, endoszkópos fülműtét

Endoscopic closure of the tympanic membrane perforations: Analysis of our first 25 cases according to the properties of the perforations

Abstract

Introduction: The size and the location of the tympanic membrane perforation are factors that affect the outcomes in myringoplasty. While these factors were already studied in the microscope assisted approach, there is a lack of information about the relationship between the properties of the perforation and the outcomes in endoscopic myringoplasty.

Patients and methods: The charts of the first 25 patients who underwent endoscopic myringoplasty on our department were retrospectively reviewed.

Results: The perforation was extended to only 1 quadrant of the tympanic membrane in 11 patients, 2 quadrants were affected in 10 patients, while 3 and 4 quadrants in 2-2 of the cases. The most frequently involved quadrant was the posterior-inferior (64%), followed by the posterior-superior (52%), the anterior-inferior (48%), and the anterior-superior (16%). We successfully closed the perforation in 22 cases (88%), and we could reduce the preoperative air-bone gap from 20 dB to 9.6 dB. Those perforations that were extended to only 1 quadrant could be closed in 100% of the cases, those that were extended to 2 quadrants in 90%, while the surgery was successful in only in 50% of the cases when the perforation was extended to 3 or 4 quadrants of the tympanic membrane. We have achieved 100% closure rate, when the perforation involved the posterior quadrants only. The involvement of the anterior quandrants decreased the closure rate, especially in the anterior-superior quadrant. 2 of the 4 patients with the involvement of the anterior-superior quadrant had residual perforation after the surgery.

Conclusion: The endoscopic myringoplasty is an effective method to close the perforations of the tympanic membrane. Similar to the microscope assisted approach, we can reach better outcomes in smaller perforations and in cases where the perforation is localised to the posterior quadrants.

Keywords: tympanic membrane perforation, myringoplasty, endoscopic middle ear surgery

Összefoglalás

A szerzett cholesteatoma entitása már több mint 300 éve ismert, azonban a kórkép természetét még számos megválaszolatlan kérdés övezi. Az otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa elhanyagolt esetben komoly, életveszélyes szövődményeket okozhat, ezért elengedhetetlen a megfelelő diagnózis korai felállítása, valamint a szükséges kezelési stratégia kidolgozása. Jelenleg nincsen elfogadott nem műtéti megoldás a cholesteatoma eradikálására. Ahhoz, hogy egy hatásos terápiás terv felállítható legyen, szükséges megérteni a kórkép hisztopatológiai és immunhisztokémiai hátterét, és tisztában kell lenni a lehetséges patogenetikai elvekkel, valamint műtéti megoldásokkal.

Ebben a közleményben a szerzők összefoglalják a szerzett cholesteatoma jelenleg ismert etiológiai és patogenetikai alapjait, valamint kihangsúlyozzák a napjainkban legelterjedtebb kivizsgálási lehetőségeket és terápiás elveket.

Kulcsszavak: cholesteatoma, diagnosztika, hallásrehabilitáció, patogenezis, terápia

Cholesteatoma update 2019

Summary

The entity of acquired cholesteatoma has been known for more than 300 years, but the nature of the disease remains unanswered. In cases of uncared-for chronic suppurative otitis media with cholesteatoma can cause serious, life-threatening complications. It is essential to make an early, correct diagnosis and to apply an adequate treatment strategy. There is currently no accepted non-surgical solution for the eradication of cholesteatoma. In order to set up effective therapy plan, it is necessary to understand the histopathological and immunohistochemical background of the disease and to be aware of the possible pathogenetic principles and surgical solutions.

In this paper, the authors summarize the currently known etiological and pathogenetic foundations of acquired cholesteatoma, and highlight the most widely used diagnostic options and therapeutic approaches today.

Keywords: cholesteatoma, diagnosis, hearing restoration, pathogenesis, therapy

 A WHO becslése szerint a súlyos halláskárosodás gyakorisága a világ népességének körülbelül 5%-át érinti. Az idegi halláscsökkenés jól ismert típusa az ototoxicitás, amellyel kapcsolatos modern kutatás az 1940-es évekre nyúlik vissza, amikor a streptomycint bevezették a klinikai gyakorlatba. Az ototoxicitás kockázati tényezőinek vizsgálatakor nyilvánvaló, hogy nemcsak maga a gyógyszer ototoxikus potenciálja, hanem néhány, a beteggel és a kezeléssel kapcsolatos tényező is befolyásolhatja a gyógyszer okozta hallásvesztést. Ezen tényezők között szerepel a korábban fennálló belső fül funkciózavara, vesekárosodás és több ototoxikus gyógyszer együttes használata.

A Ménière-betegség első leírása óta kihívások elé állítja a klinikusokat, a kórkép okát, diagnózisát és terápiáját illetően. Közleményünkben a szakirodalmat áttekintve egy átfogó képet szeretnénk alkotni a betegség kiváltásában szerepet játszó endolympha hydrops kialakulásában részt vevő tényezők, a diagnosztikai módszerek haszna, az anamnézis, az eszközös audiológiai és otoneurológiai vizsgálatok, valamint a képalkotó vizsgálatok tekintetében. Kitérünk továbbá a jelenleg legelfogadottabb terápiás ajánlás részleteire is.

Kulcsszavak: endolympha hydrops, intratympanalis szteroid, Ménière-betegség, saccotomia, vestibularis neurectomia

Etiology, diagnosis, therapy of Meniere’s disease-review of the literature

SUMMARY

Since the first description of Ménière’s disease, it is still difficult to understand the exact etiology, the optimal diagnostic work up and treatment. In our publication we reviewed the theories of endolymphatic hydrops pathophysiology and efficacy of the different audiological and otoneurological diagnostic tests and imaging modalities. Furthermore, we would like to present the up-to-date ICON guideline.

Keywords: endolymphatic hydrops, endolymphatic sac surgery, intratympanal steroid, Ménière’s disease, vestibular neurectomy

Az elmúlt évtizedben egyre intenzívebb népszerűségnek örvend az endoszkópos középfülsebészet, amely már hazánkban is bekerült több centrum műtéti repertoárjába. A congenitalis cholesteatoma egy ritka betegség, amelynek etiológiája mindmáig tisztázatlan, azonban patogenezisére számos elmélet született már. Egy négyéves fiúgyermek bal oldali középfülében Potsic I. stádiumú congenitalis cholesteatomát azonosítottunk, amelyet tisztán endoszkópos tympanoplastica során eltávolítottunk, így 8,75 dB-es átlagos preoperatív vezetéses halláscsökkenését 0 dB-re redukáltuk. Jelen tanulmányban áttekintjük a congenitalis cholesteatoma irodalmának releváns állomásait, továbbá összefoglaljuk a betegség radiológiai jellemzőit és klasszifikációját.

Kulcsszavak: congenitalis cholesteatoma, endoszkóp, endoszkópos középfülsebészet, középfül-cholesteatoma, vezetéses halláscsökkenés

Congenital cholesteatoma removed by endoscopic tympanoplasty

SUMMARY

As over the last decade the endoscopic ear surgery has become more and more popular, this technique has already been introduced in many hospitals in our country. Congenital cholesteatoma is a rare disease and its etiology is still unclear, although many theories have already evolved for the pathogenesis. A 4-year-old boy was diagnosed as having Potsic stage I of congenital cholesteatoma in the left middle ear that we have successfully removed using endoscopic technique exclusively. The mean preoperative conductive hearing loss was 8.75 dB that was reduced to 0 dB after the operation. In this paper we discuss the most relevant literature of congenital cholesteatoma and we review the radiological features and classification of the disease.

Keywords: Conductive hearing loss, congenital cholesteatoma, endoscope, endoscopic ear surgery, middle ear cholesteatoma

ÖSSZEFOGLALÓ

Napjainkban az endoszkópos középfülsebészet technikája rohamosan terjed világszerte. Tanulmányunkban ismertetjük az endoszkópos stapes sebészettel szerzett kezdeti tapasztalatinkat. Hét stapes fixációban szenvedő betegünk közül az első négy esetben az endoszkópos műtét fontosabb lépéseit biztonsági okokból mikroszkóppal ellenőriztük, majd három kizárólagosan endoszkóppal végzett stapedotomia következett. Betegeink 71%-ának záródott 10 dB alá és 29%-ának 10 és 20 dB közé lég-csont köze, az átlagos preoperatív 29,3 dB-es lég-csont közt 7,3 dB-re mérsékeltük. Azaz hallásvizsgálati eredményeink korrelálnak a nemzetközi trendekkel. Egy betegünk posztoperatív tinnitust panaszolt, egyéb komplikációt eseteink során nem észleltünk. Jelen összefoglalónk célja az endoszkópos stapes sebészet bevezetése a hazai köztudatba.

KULCSSZAVAK: endoszkópos fülsebészet, középfül, otosclerosis, stapedotomia, stapes fixáció

Endoscopic stapes surgery in Bajcsy-Zsilinszky Hospital

SUMMARY

Endoscopic middle ear surgery spreads like wildfire all over the world. We summarize our initial experiences in connection with endoscopic stapes surgery. 

Out of seven patients, suffering from stapes fixation, the primal four endoscopic operations was controlled in all main steps with microscope to be on the safe side, than three exclusively endoscopic stapedotomy was performed. 71% of our patients has less than 10 dB air-bone gap and 29% is between 10 and 20 dB, and the average preoperative air-bone gap of 29,3 dB was decreased to 7,3 dB. Thus our audiologic results correspond to international outcomes. One patient complain of postoperative tinnitus, except that there was no other complication in our cases. The aim of this study is to install the endoscopic stapes surgery in our national knowledge.

KEYWORDS: endoscopic ear surgery, middle ear cleft, otosclerosis, stapedotomy, stapes fixation

A hagyományos hallókészülékek és a kölünböző fülműtéti technikák által elérhető hallásrehabilitáció mértéke nem minden beteg számára kielégítő. Az elmúlt évtizedekben a kutatások ezért más megoldásokat keresve a beültethető hallásjavító készülékek felé fordultak. A beültetés helye alapján megkülönböztetünk a koponyacsontba, a középfülbe, a belső fülbe és az agytörzs felszínére ültethető implantátumokat. Közleményünk célja a különböző modern hallásjavító implantátumok működésének ismertetése, bemutatva az audiológiai indikációkat és a sebészeti technika lényeges aspektusait is.

A szerzők célja az endoszkópos fülsebészet, mint új műtéti technika funkcionális szemléletének, fontosabb műtéttani lépéseinek ismertetése, valamint hazánkban a módszerrel elsőként szerzett klinikai tapasztalatok bemutatása.
Az endoszkópos fülsebészet a középfülsebészet egyre növekvő minimál invazív ágát képviseli. Az endoszkóp ideális lehetőséget kínál egy kizárólag külső hallójáraton keresztül végzett beavatkozásra, esetlegesen elkerülhetővé téve a klasszikus mikroszkópos műtétnél szükséges retroaurikuláris feltárást vagy mastoidectomiát. Az endoszkóp segítségével közeli, átfogó és jó minőségű képet kaphatunk a műtéti területről. Az endoszkópnak számos előnye, de ugyanakkor hátránya is van a mikroszkóppal szemben, amelyeket a közleményben részletesen ismertetünk.
Az endoszkóp fülészeti alkalmazásával lehetőség nyílik a középfül üregrendszerének mikroszkóppal nehezen hozzáférhető tereinek anatómiai megismerésére, ezáltal segítséget nyújthat a középfület érintő különböző kórképek patofiziológiájának megértésében. Az endoszkópos fülsebészettel jelentősen lerövidül a hospitalizáció, a minimál invazivitás miatt elhanyagolható a posztoperatív fájdalom, a külső metszés hiánya emellett kozmetikailag kedvezőbb.

Bár a középfül légtartalma és a fülkürt funkciója között szoros az összefüggés, más anatómiai faktorok is fontos szerepet játszanak a ventilációban, különösen az epitympanon területén. A középfül endoszkópos anatómiai ismereteire támaszkodva jól ismert tény, hogy az epitympanon szellőzését a középfül ventilációs útjai határozzák meg. Amennyiben az epitympanális diafragma teljes, az epitympanon egyetlen szellőzési útvonala az isthmus. Az isthmus elzáródásával az epitympanon területére lokalizálódó cholesteatoma jöhet létre. Közleményünkben ismertetjük a cholesteatoma képződésének egyik lehetséges mechanizmusát, nevezetesen a szelektív epitympanális diszventilációs szindrómát.