A cochlearis implantátum megoldást nyújt a kétoldali súlyos fokú idegi halláskárosodásban szenvedőknek. Ez a klasszikus indikáció, de napjainkban ez a spektrum folyamatosan szélesedik. A vékony, perimodiolaris elektródaprofilnak köszönhetően egyre kisebb korban, illetve egyre több problémára nyújt megoldást a cochlearis implantáció, legyen az féloldali siketség (single-sided deafness, SSD), vagy a magas frekvenciákra koncentrált nagy/súlyos fokú halláskárosodás (electric acoustic stimulation, EAS technology). A felhasználási profil szélesedésével egyre több az ellátottak száma, így egyre több a problémás, különleges szaktudást, illetve nagy tapasztalatot igénylő eset. A kisgyermekek, illetve a nem kooperáló felnőttek processzorának posztoperatív beállítása a legtöbb esetben tapasztalati úton történik. Léteznek objektív elektrofiziológiai módszerek (neural response telemetry, NRT), amelyek becslést adhatnak a későbbi posztoperatív beállítások során – amelyeket felnőtt, jól kooperáló betegek elmondásai alapján ismerünk –, azonban ez nem minden esetben ad a beteg számára a mindennapi életben hasznosítható hallást. A beállító programok lehetőséget kínálnak egy-egy pontosan definiált problémára, de a legtöbb esetben a páciens maga sem tudja, mitől érzi kényelmetlennek a készüléket.
A tudomány különböző ágazataiban az ilyen és efféle mintázatot nem, vagy nehezen mutató problémák megoldásához a számítógépek segítségét veszik igénybe. A mesterséges intelligenciát (artificial intelligence, AI) a beszédprocesszorok beállításához is fel lehetne használni. Az ehhez szükséges tanító adatbázis felvételéhez minden centrum akár a saját adatait felhasználhatná, akár egy világszintű tanító adatbázis létrehozása is megoldható lenne.

A vezetéses és a kevert nagyothallások egyes eseteiben, valamint az egyoldali siketségben indikáltak az implantálható, csontvezetéses hallókészülékek. Az első ilyen eszközt, a
BAHA-t 2003-ban vezettük be Magyarországon, azóta több intézményben több száz sikeres beavatkozás történt. A passzív rendszereket (BAHA, Ponto) követte az első aktív implantációs eszköz, a Bonebridge (BB) 2013-ban, majd 2019-ben megjelent a legújabb, digitális jelátvitelt, piezoelektromos transzducert alkalmazó Osia rendszer. A közleményben az első két, magyarországi gyermekeken végzett implantációról számolunk be, amely két intézmény együttműködése eredményeként valósult meg.

Bevezetés: Az endoszkópos fülsebészet bevezetése mérhetően megváltoztatja a fülsebészeti technikai repertoárt, a beavatkozások jellegét egy nagy volumenű fülsebészeti centrumban.
Célkitűzés: A változás felmérése az endoszkópos technika bevezetése után.
Módszerek: Az endoszkópia osztályunkon való bevezetése előtti évben (2016. január 1. – december 31.) és a pandémia előtti évben (2019. január 1. – december 31.) elvégzett középfülműtéteinket retrospektíven elemeztük az endoszkóp használatára vonatkozóan.
Eredmények: 2016-ban 241 olyan fülsebészeti beavatkozás történt, ahol alkalmazhattuk volna az endoszkópot, 2019-ben pedig 225. A 225-ből 80 esetben a műtétet olyan operatőr végezte, aki az endoszkópiát már tanulta és alkalmazta, ők 55 esetben részben vagy teljes mértékben endoszkóppal dolgoztak. Ez az összes adott évi fülműtét 24%-a, míg az új technikát is alkalmazó operatőrök műtéteinek 69%-a. Az endoszkópos műtétek közül 32 perforációzárás volt, 9 beavatkozás hallásjavítás, 12 műtét pedig cholesteatomaszanálás céljából történt. Ez utóbbiak közül a Lee–Cohen-beosztás szerint 5 esetben III-as kategóriájú, azaz teljesen endoszkópos műtét történt, 5 esetben II/a, és 2 esetben II/b, attól függően, hogy a beavatkozás idejének kisebbik vagy nagyobbik részében használtuk az endoszkópot, a mikroszkóp mellett.
Következtetés: A rendelkezésre álló endoszkópos technika markánsan megváltoztatja a fülsebészeti technikai repertoárt. A cholesteatomák esetében a kiterjedés gátat szabhat a kizárólagos endoszkópos műtétnek, azonban a centrális perforáció, mesotym­panalis otitisek esetén lényegében átvette a mikroszkóp szerepét.

Bevezetés: A COVID-19-járvány kezdete óta egyre gyakrabban fordulnak elő cochleovestibularis tünetek a mindennapi gyakorlatban.
Módszer: A szerzők 28 esetüket összegzik, 4 esetüket részletesen is ismertetik. 14 betegnek volt tünete COVID-19-infekció után, és 14-nek az oltást követően.
Eredmények: Mind a fertőzés, mind az oltás után változatos cochleovestibularis tünetek jöhetnek létre. Cochlearis tünet 15 betegnél fordult elő (hallásromlás, fülzúgás vagy mindkettő). Vestibularis tünetek 22 betegben jelentkeztek.
Következtetés: Az életet veszélyeztető, súlyos szövődmények mellett fontosak és megjegyzendők a cochleovestibularis tünetek is, amelyek szintén súlyos egészségi állapotot hozhatnak létre.

Összefoglaló

Bevezetés: Az endoszkópos I-es típusú tympanoplasticát eredetileg az 1990-es években vezették be, és ennek az eljárásnak a széles körű elterjedése napjainkban is nyomon követhető. A hagyományosan végzett műtéti technika, amely a dobhártya folytonosságának helyreállítását foglalja magában, a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica.
Célkitűzés: A tanulmány célja mind az endoszkópos, mind a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica posztoperatív eredményeinek összehasonlítása.
Vizsgálat típusa: Metaanalízist végeztünk a PRISMA (Pre­ferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analysis) irányelveinek megfelelően.
Keresési stratégia: Szisztematikus szakirodalmi keresést végeztünk a PubMed, az Embase, a Cochrane Library, a Clarivate Analytics – Web of Science, a ClinicalTrials.gov, az Egészségügyi Világszervezet Könyvtárának és a Scopus adatbázisaiban a következő keresőkulcs használatával: „myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)”. Csak humán kísérleteket tettünk a szűrés forrásává. Kizártuk a nem angol nyelvű tanulmányokat.
Értékelési szempontok: Összehasonlító vizsgálatokat vontunk be elemzésünkbe. Kiszámítottuk az összesített esélyhányadost (OR) 95%-os konfidenciaintervallummal (CI) a dichotóm végpontokra, és a súlyozott átlagkülönbséget (WMD) 95%-os CI-vel a folyamatos végpontokra. Emellett torzításkockázat-becslést végeztünk, és felmértük az egyes eredmények evidenciaszintjét.
Eredmények: Szisztematikus keresésünk 16 olyan vizsgálatot eredményezett (1179 beavatkozás bevonásával), amelyek elemzésre alkalmasak. Az összevont graftbeépülési arány (OR: 1,21; CI: 0,82–1,77; I2=0,0%), a posztoperatív hallás eredménye (WMD = –1,13; 95% CI: –2,72–0,45; I2=78,1%) és a beavatkozás ideje (WMD = –21,11; 95% CI: –42,60–0,38; I2=99,3%) vonatkozásában a két technika között lényeges különbség nem volt. Ezzel szemben az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica jobban teljesít, ha az összevont canaloplastica szükségességének arányát vesszük figyelembe (OR: 7,96; 95% CI: 4,30–14,76; I2=0,0%; p=1,000), és a kívánt kozmetikai eredmények elérését mutatjuk (OR: 19,29; 95% CI: 11,37–32,73; I2=0,0%; p=0,839).
Következtetés: Metaanalízisünk alapján az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica műtéti eredményei a graftbeépülési arány, a posztoperatív hallás és a műtéti idő tekintetében megegyeztek az I-es típusú mikroszkópos tympanoplasticának a sikerességével. Ami a kozmetikai végkimenetelt illeti, az endoszkópos csoportban a kívánt eredmény elérésének az aránya szignifikánsan magasabb volt, emellett a canaloplastica előfordulási aránya lényegesen alacsonyabbnak bizonyult.

Kulcsszavak
kozmetika, endoszkópia, myringoplastica, műtéti idő, kezelési eredmény, dobhártya-perforáció, tympanoplastica

Endoscopic Type I Tympanoplasty is as Effective as Microscopic Type I Tympanoplasty but Less Invasive – a Meta-analysis

Summary

Background: Endoscopic type I tympanoplasty was originally introduced in the 1990s and the extensive spread of this practice can be easily observed. The conventional technique performed involves the repair of a tympanic membrane perforation, and is defined as microscopic type I tympanoplasty.
Objective of Review: The aim of this study is the comparison of postoperative outcomes of both the endoscopic and the microscopic type I tympanoplasty.
Type of Review: We conducted a meta-analysis in accordance to the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analysis (PRISMA) guidelines.
Search Strategy: A systematic literature search was per­formed in the databases of PubMed, Embase, Cochrane Library, Clarivate Analytics – Web of Science, ClinicalTrials.gov, World Health Organization Library, and Scopus by inserting, “myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)” into the search query. We applied only a “human” filter. We excluded non-English studies. Additional records were identified by checking the references of relevant studies.
Evaluation Method: Comparative studies were included in our analysis. We calculated the pooled odds ratio (OR) with 95% confidence interval (CI) for dichotomous outcomes and weighted mean difference (WMD) with a 95% CI for continuous outcomes. Additionally, we assessed the risk of bias, and estimated the qual­ity of evidence for each outcome.
Results: Our systematic search yielded 16 studies (involving 1179 interventions), eligible for analysis. The pooled graft uptake rate (OR: 1.21; CI: 0.82–1.77; I2=0.0%), the postoperative hearing results (WMD = –1.13; 95% CI: –2.72–0.45; I2=78.1%) and the operation time (WMD = –21.11; 95% CI: −42.60–0.38; I2=99.3%), were all comparable among the two techniques. In contrast, the endoscopic type I tympanoplasty outperforms when regarding the pooled canaloplasty rate (OR: 7.96; 95% CI: 4.30–14.76; I2=0.0%; P=1.000) and features an increase in desirable cosmetic results (OR: 19.29; 95% CI: 11.37–32.73; I2=0.0%; P=0.839), when compared with the microscopic approach.
Conclusions: Based on our meta-analysis, the surgical outcomes of endoscopic type I tympanoplasty in terms of graft uptake rate, postoperative hearing results and operation time were comparable to the microscopic type I tympanoplasty. In regards to cosmetics, an increase in desirable results was achieved in the endoscopic group, particularly the incidence of canaloplasty which proved to be significantly lower.

Keywords
cosmetics, endoscopy, myringoplasty, operative time, treatment outcome, tympanic membrane perforation, tympanoplasty

Bevezetés: A cholesteatoma destruktív természete, recidívahajlama és a kezelésével kapcsolatos életminőségi kérdések az onkológiai kórképekhez teszik hasonlatossá, és a daganatokhoz hasonlóan hatékonyabban lehetne menedzselni ezt a betegséget egy stádiumrendszer alapján. A European Academy of Otology and Neurootology és a Japan Otological Society 2017-ben egy közös ajánlást jelentetett meg a középfül-cholesteatomák klasszifikációjának és stádiumbeosztásának egységesítése céljából. Hazánkban eddig még nem mutatták be az ajánlás gyakorlati alkalmazását.
Célkitűzés: A stádiumrendszer alkalmazása osztályunk beteganyagán, és a stádium összevetése a műtéti eredményekkel.
Módszerek: 2014. január 1. és 2017. december 31. között osztályunkon hámzsákalapú cholesteatoma miatt, primer műtéten átesett betegek adatait retrospektíven elemeztük.
Eredmények: A 71 esetből 28%-ban pars tensa, 63%-ban pars flaccida és 9%-ban kombinált cholesteatomát találtunk. A betegek 15%-ban I., 80%-ban II., 4%-ban III., és 1%-ban IV. stádiumba tartoztak. I. stádium esetén 5 betegnél a tympanoplastica mastoidectomia nélkül (M−), 5 esetben mastoidectomiával (M+) zajlott; II. stádium esetén 9 esetben M−, 25 esetben M+ tympanoplastica történt, és 23 betegnél nyitott technikás üreg kialakítása (Ny); minden III. stádiumú betegnél M+; és az egyetlen IV. stádiumú betegnél Ny műtét történt. I. stádium esetén 17% volt a recidíva/reziduális cholesteatoma arány, II. stádium esetén 35%, III. és IV. stádium esetén pedig 33 és 0%. Az utánkövethető betegeknél minden stádiumban 10 dB-en belüli lég-csont köz változást tapasztaltunk.
Következtetés: Vizsgálatunkban aránytalan megoszlást találtunk a stádiumok között, amely statisztikai szempontból előnytelen. Ugyan előrehaladottabb stádium esetén nagyobb recidíva/reziduum arányt észleltünk a kiterjesztettebb műtétek ellenére, a stádiumrendszer jövőbeni használhatósága ebben a retrospektív vizsgálatban nem volt megítélhető.

 A külső fület és a középfület érintő megbetegedések gyakran járnak csont-lég réssel (CSLR); a leggyakoribb kórképek az otitis externa diffusa/mycotica, a dobhártya perforációja, a hallócsontláncolat fejlődési rendellenességei, megszakadása vagy fixációja, a krónikus gennyes középfülgyulladás mesotympanalis vagy cholesteatomás formái. Jól ismert klinikai tapasztalat, hogy CSLR-t egyes, belső fület érintő megbetegedések kapcsán is mérhetünk, mint például az endolymphaticus hydrops, a tág vestibularis aqueductus szindróma, az ívjáratok csontos falának dehiscentiája, gusher szindróma, cochlearis dehiscentia, Paget-kór, osteo­genesis imperfecta, cerebrális vaszkuláris anomáliák (pl.: dural arteriovenosus fisztulája). A CSLR-rel járó, a belső fület érintő elváltozások és cerebrális éranomáliák jellegzetes audiológiai és vestibularis tünetekkel járnak: vertigo, szédelgés, egyensúlyzavar, oscillopsia, pulzáló vagy állandósult tinnitus, hyperacusis, auto­phonia, teltségérzés a fülben, Tullio-fenomén, Hennebert-tünet.
A CSLR-rel járó, belső fül eredetű megbetegedések diagnózisa nehéz feladat elé állítja a klinikust, és az érintett betegek egy részében a diagnózis felállítására soha nem kerül sor.
A gyakorló fül-orr-gégész a diagnózis felállítása során az alapos anamnézisen, a helyesen értékelt audiológiai-, valamint vestibularis jeleken túlmenően a modern képalkotó vizsgálatok eredményeire alapozhat.
A szerzők közleményükben áttekintik a CSLR-rel járó, belső fül eredetű megbetegedésekre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, utalva a diagnosztika és a terápia legújabb aktualitásaira. Néhány jellegzetes eset ismertetésével bemutatják az ilyen jellegű kórképek kezelése során szerzett tapasztalataikat.

 A Laryngoscope kiadójának engedélyével, az eredeti közlemény (Koukkoullis A, Tóth I, Gede N, Szakács Zs, Hegyi P, Varga G, Pap I, Harmat K, Németh A, Szanyi I, Lujber L, Gerlinger I, Révész P. Endoscopic versus microscopic stapes surgery outcomes: A meta-analysis and systematic review. Laryngoscope 2020; 130(8): 2019–2027. doi:10.1002/lary.28353) tükörfordítása.
A kiadó (Wiley) nyilatkozata:
Open Access Article
Permission is not required for non-commercial reuse.
This article is available under the terms of the Creative Commons Attribution Non-Commercial License CC BY-NC (which may be updated from time to time) and permits non-commercial use, distribution and reproduction in any medium, provided the original work is properly cited.

Célkitűzés: Az endoszkópos és a mikroszkópos stapedotomia intraoperatív és posztoperatív eredményeinek összehasonlítása az endoszkópos technika előnyeinek kihangsúlyozásával.
Módszer: A PRISMA protokoll szerint végzett irodalmi áttekintés és metaanalízis az endoszkópos és mikroszkópos stapedotomiát összehasonlító tanulmányok körében. Vizsgálatunkba csak a jól definiált kritériumoknak eleget tevő publikációkat választottuk be és értékeltük. Elsődleges eredmények: poszt­operatív csont-lég rés és chorda tympani sérülés. Másodlagos eredmények: átlagos műtéti idő, dobhártya-perforáció és posztoperatív ízérzészavar, fájdalom és szédülés. A dichotóm változókra egyesített esélyhányadost (OR: odds ratio) számoltunk 95%-os konfidenciaintervallummal (CI), míg a folytonos változókat a súlyozott átlagok különbségével (WMD: weighted mean difference) értékeltük szintén 95%-os konfidenciaintervallum (CI) megadásával. Az I2 és khi2 próbákkal pedig a statisztikai heterogenitást jellemeztük. Ezeken felül publikációstorzítás-vizsgálatot és szenzitivitásanalízist is végeztünk.
Eredmények: Keresésünk 3017 publikációt eredményezett, amelyből 6 nem randomizált kohorszvizsgálat felelt meg kritériumainknak. Elsődleges eredmények: csont-lég rés<10 dB; OR=1,80 (95%-os CI: 0,96–3,38). Csont-lég rés 11–20 dB; OR=1,49 (95%-os CI: 0,76–2,93). Csont-lég rés >20 dB; OR=2,51 (95%-os CI: 0,77–8,22). Chorda tympani sérülés: OR=3,51 [95%-os CI: 1,55–7,93]. Másodlagos eredmények: ízérzés; OR=2,36 (95%-os CI: 1,01–5,51]. Átlagos műtéti idő; WMD=0,14 (95%-os CI: –11,69; –11,98). Dobhártya-
perforáció: OR=1,70 (95%-os CI: 0,44–6,58). Fájdalom; OR=0,84 (95%-os CI: 0,36–1,96). Szédülés: OR=2,15 (95%-os CI: 0,94–4,89).
Következtetés: Az endoszkópos technika megbízható alternatívát jelent a mikroszkópos stapedotomia számára.

A Ménière-betegség kezelése nagy kihívás a fül-orr-gégész számára. Az intratympanalisan adott dexametazon gyakran alkalmazott kezelési lehetőség a rohamok csökkentése, illetve a hallás javítása céljából.
A szerzők három, Ménière-betegségben szenvedő beteg esetét ismertetik, akik intratympanalis dexametasonkezelésen estek át.
Mindhárom esetben középfüleltérés, két esetben migrációs mechanizmusú cholesteatoma alakult ki a kezelést követően.
Szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy intratympanalis dexametazonkezelés után a beteg fülészeti és audiológiai utánkövetése is szükséges az otoneurológiai kontrollvizsgálatok mellett.

A gyermekkori krónikus savós középfülgyulladás (otitis media catarrhalis chronica serosa) kezelésének része a ventilációs tubus (grommet) behelyezése a dobhártyába. A beültetett grommetnek azonban negatív hatása is lehet a gyermekek életminőségére: ha víz alá merülnek, könnyen középfülgennyedés alakulhat ki a dobüregbe direkt módon bejutó, kétes tisztaságú víz miatt. A veszély kivédésére rutinszerűen használt egyéni illeszték sem tökéletes megoldás kellő mértékben, hiszen a víz alatt eltöltött idő függvényében növekszik az illeszték mellett beszivárgó víz mennyisége. A ventilációs tubussal kapcsolatos komplikációk megelőzésére a legbiztosabb megoldást a tubusbeültetés elkerülése adja. A dobüregi szellőzés gátló tényezőjeként az esetek többségében a megnagyobbodott orrmandula játszik szerepet. Feltételezhető tehát, hogy a fülkürt orr­garati lezárását okozó adenoid vegetáció precíz eltávolítása következtében a fülkürtműködés helyreáll. A kezelési stratégiákat illetően, különösen a műtéti megoldásokra vonatkozóan a hazai és külföldi szakmai ajánlások között számos eltérés van.
Célunk volt a kórházunkban 2014. 03. 01 és 2019. 04. 30 között elvégzett, az otitis media catarrhalis chronica serosa megoldására irányuló műtéti megoldások retrospektív áttekintése, különös figyelmet fordítva azon esetekre, ahol reoperációra került sor. A fent leírt időszakban 222 esetben végeztünk paracentézist adenotomiával, esetenként az adenotomiával együttes tonsillotomiával vagy tonsillectomiával, első lépésben kerülve a ventilációs tubus beültetését.
A gyermekek 5,8%-ánál (13 esetben) volt szükség adenotomia után ventilációs tubus beültetésére.
Eredményeink alapján elmondható, hogy a precíziós adeno­tomiával és egyidejű paracentézissel és dobüregi váladékleszívással kezelt krónikus savós otitisek recidívahajlama alacsony, az adenotomiával együlésben végzett ventilációs tubusbehelyezés az esetek többségében szükségtelen.