Napjainkban a fülzúgás – tinnitus - a populáció egyre nagyobb hányadában problémát okozó tünet. Mai tudásunk alapján a fülzúgás hátterében többféle betegség állhat, azonban a legtöbb esetben organikus okot a kivizsgálás során nem tudunk igazolni. Krónikus fülzúgásról akkor beszélhetünk, ha a beteg panasza 3 hónapnál hosszabb időn át van jelen. Tapasztalatunk alapján krónikus fülzúgás esetében a betegek teljes értékű életvitelében változások alakulhatnak ki.

A horkolás és alvás közbeni légzészavarok igen nagy populációt érintenek nemcsak közvetlenül, hanem akár hálótársként, a horkoló beteg mellett szenvedő rosszalvóként, hiszen a horkolás talán az egyik leggyakoribb zavaró emberi szokás. A horkolás tünete lehet több különböző, egymástól többé-kevésbé jól identifikálható kórállapotnak.

A repülőgépek üzemeltetése külső és belső zajterheléssel jár. Ezek szintje elérheti azt az intenzitást, amely már káros hatást fejt ki az emberi szervezetre. A repülőeszközök fedélzetén számos olyan zajforrás található, amelyeket a laikus szemlélő nem képes azonosítani, azonban alapos ismeretük elengedhetetlen a zaj elleni védekezéshez.
Ennek során figyelembe kell venni a fellépő zajok emberi szervezetre kifejtett általános hatásait is, mert ezek objektív és szubjektív hatása nem feltétlenül arányos a zaj erősségével vagy frekvenciájával. Jelen közleményünk ismerteti a repülés közben fellépő zajok forrásait, azok hatását az emberi szervezetre, humán tolerálhatóságuk mértékét, bemutatja egyes repülőgéptípusok zajszintjeit, továbbá részletezi a repülés napjainkban alkalmazott zajvédelmi eljárásait.

A GJB2, azaz a connexin26 csatornafehérje-alegységet kódoló gén 35delG mutációja a leggyakoribb a nem szindrómás genetikai eredetű halláskárosodások kiváltó okai között. Munkánk célja volt, hogy a rendelkezésünkre álló cochlearis implantált populáció, és közvetlen, vér szerinti hozzátartozóik, valamint néhány egyéb, valószínűsíthetően örökletes halláskárosodásban szen vedő páciensünk genetikai szűrését elvégezzük, a GJB2 gén 35delG mutációját keresve. Az egy nukleotidpárt érintő mutációk gyors, olcsó és egyszerű azonosítására kitűnő lehetőséget nyújt az allél specifikus polimeráz láncreakció (AS-PCR) módszere. Kidolgoztunk egy a GJB2 gén 35delG mutációjának detektálására alkalmas AS-PCR módszert, majd megvizsgáltuk az említett populáció terheltségét a 35delG mutációra nézve. Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a kidolgozott módszer alkalmas a GJB2 gén 35delG allél kimutatására mind homozigóta, mind heterozigóta esetben. A vizsgált populációban a 35delG mutáció gyakorisága megegyezik az irodalomban közölt, a Kaukázusi populációra vonatkoztatott értékekkel.

Számos kutatásról olvashatunk a nemzetközi szakirodalomban az organikus és a funkcionális diszfóniával kapcsolatosan, amelyek azt elemezték, hogy a) milyen akusztikai és/vagy percepciós beszédjellemzőkkel írható le a beszédterápia hatékonysága, b) melyik terápiatípus milyen mértékben segíti a beteg beszédgyógyulását, c) milyen különbségek jellemezik az egyes disz­fóniatípusokban elérhető hatékonyságot. A jelen kutatásban 15 (funkcionális, illetve organikus) diszfóniás nőbeteg terápiáját követtük nyomon. A terápia hagyományos beszédgyakorla­tok­ból állt, tapasztalt beszédterapeuta végezte, heti egy alkalommal. Dokumentáltuk a betegek adatait (életkor, foglalkozás, kórtörténet, beszédszokások) és más lehetséges befolyásoló tényező­ket. Hangfelvételeket készítettünk az egyes beszédtréningek alkalmával a hangterápia előtt és után. A felvételeken akusztikai méréseket végeztünk a Praat programmal. Vizsgáltuk a harmo­ni­citás-zaj viszonyt, a jitter és a shimmer értékeit, valamint az átlagos alaphangmagasságot. Szubjektív módszerrel is minősítettük az első terápia előtt és a negyedik terápia után rögzített hangfelvételeket. Statisztikai elemzéseket (t-próba, MANOVA) végeztünk az SPSS program segítségével. Az eredmények igazolták a hang­minő­ség pozitív változását. Szignifikáns javulást mutattunk ki a zönge periodicitásának tekintetében, ugyanakkor az egymást követő terápiás alkalmak között olykor visszaesést is tapasztaltunk. A kezdeti terápia hatékonysága nagymértékben beszélőfüggőnek bizonyult.