Intranasalis ultraibolya-fénykezelés az allergiás nátha és a krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal járó formájának kezelésében
1. BEVEZETÉS
1.1. Allergiás rhinitis és krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal
A nazális légutak a vele szorosan asszociált orrmelléküregekkel a légzőrendszer fontos részét képezik. Az orr többek között a levegő tisztításával és párásításával védi a tüdőt. Ezen működések a szaglással, valamint a filter funkcióval együtt elengedhetetlenek a felső légutak normál működéséhez. A krónikus felső légúti betegségek közül kutatásaink elsősorban az allergiás rhinitisre és a krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal járó formájára fókuszáltak.
Az allergiás nátha az orrnyálkahártya IgE közvetítette allergiás gyulladása. Európában az incidenciája 5-25% között van, és növekedő tendenciát mutat. Patomechanizmusát tekintve az allergiás reakció kiváltásáért felelős ágens az orrnyálkahártyán jut a szervezetbe, amelyet az antigén prezentáló sejtek a T-helper2 (Th2) típusú limfocitáknak mutatnak be. Az aktivált Th2-sejtekből származó citokinek hatására termelődött antigénspecifikus IgE a hízósejtek, bazofilek és eozinofil granulociták receptorához köt. A felszabaduló gyulladásos mediátorok az allergiás reakció során bekövetkező patofiziológiai folyamatokat váltják ki. A kórkép jellegzetes tünetei közé tartozik az orrviszketés, a vízszerű orrfolyás, a tüsszögés és az orrdugulás, amelyekhez szemtünetek is kapcsolódhatnak. Tüneteit, diagnosztikáját és terápiás algoritmusát a WHO összefogás eredményeképp megszületett Allergic Rhinitis and it’s impact on asthma (ARIA) foglalja össze.
Az orrpolipózis az orr és az orrmelléküregek krónikus gyulladásos megbetegedése, amelyet klinikailag az orrüregbe terjedő ödémás képletek jellemzik. Legfontosabb tünetei: orrdugulás, orrfolyás, hátsó garatfali váladékcsorgás, a szagérzékelés csökkenése esetleg teljes hiánya, arc, illetve fejfájás. Az orrpolipok nem életet veszélyeztető elváltozások, azonban az életminőség nagyfokú romlását okozhatják. Az orrpolipózis az általános népességen belül 1% és 4% közötti gyakorisággal fordul elő és gyakran társul allergiával, asztmával, illetve más légzőszervi megbetegedéssel (pl. cisztás fibrózissal, primer ciliáris diszkinéziával) vagy aszpirin-intoleranciával. A European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps részletesen megfogalmazza a diagnosztikai lépcsőket, a hajlamosító tényezőket, valamint a terápiás javaslatokat.
Patogenezisében központi jelentőséggel bír a szöveti eozinofília perzisztálása. Az eozinofilek terminálisan differenciálódott sejtek, amelyek különböző citokinek és kemokinek (IL-5, IL-3, GM-CSF, RANTES stb.) kibocsátását követően a szövetekben differenciálódnak, vándorolnak, és felhalmozódnak. Ezek a faktorok tovább fokozhatják a gyulladásos folyamatot, hozzájárulva ezzel a stromában kialakuló fibrózishoz, hámszöveti károsodáshoz, fokozott mértékű ödémához, és fokozott mértékű sejtközi mátrix proteintermeléshez. Ily módon tehát az eozinofilek potenciálisan károsítják a sejteket. Az IL-5 a fő citokinek egyike, amely elősegíti az eozinofil érését, aktiválását és fennmaradását. A CD4+ T-sejtek, a hízósejtek és eozinofilek az IL-5 fő forrásai. Az Eozinofil Kationos Fehérje (ECP) az aktiválódott eozinofilekből szabadul fel, szintje az orrváladékban magasabb asztmás, illetve aszpirinérzékeny betegek esetén.
Az orrpolipózis terápiás lehetőségei közé tartozik elsődlegesen a gyógyszeres kezelés, tartós nazális és intermittáló szisztémás kortikoszteroidokkal, a sebészeti kezelés, vagy a kettő kombinált alkalmazása. A gondos kezelés mellett is gyakoriak a recidívák, ezért folyamatosan a kutatások középpontjában van egy olyan módszer kifejlesztése, amely elősegíti a gyógyulást és csökkenti a recidívák kialakulását. A fent részletezett patomechanizmus miatt az eozinofilek és T-sejtek apoptózisának elősegítése a terápia fontos része lehet. A fényterápia jelentős lokális és szisztémás immunszuppresszív hatással rendelkezik, széles körben alkalmazzák immunmediált, gyulladásos bőrbetegségekben, mint például atópiás dermatitis, psoriasis, illetve vitiligo. Ezen tényeken alapulva kutatócsoportunk a fényterápia intranazális alkalmazását, annak tolerálhatóságát és hatékonyságának vizsgálatát tűzte ki célul.