Összefoglaló
Az orrmelléküregi tumorok ritka, heterogén fej-nyaki malignitások, amelyek diagnosztikája és kezelése jelentős kihívást jelent a fej-nyak onkológiában. Jelen áttekintő közlemény célja a négy leggyakrabban előforduló szövettani típus (intesztinális típusú adenokarcinóma, laphámkarcinóma, esthesioneuroblastoma, adenoid cisztikus karcinóma) rövid bemutatásán túl az orrmelléküregi tumorok korszerű sebészi és onkológiai terápiás lehetőségeinek összefoglalása. Különös figyelmet kap a molekuláris biológiai háttér és a célzott terápiák szerepe.
A tanulmány 2016–2025 között megjelent tudományos közlemények feldolgozásán alapul, PubMed, ScienceDirect és Semantic Scholar adatbázisok felhasználásával. Az orrmelléküregi daganatok kezelése az elmúlt években jelentős szemléletváltáson ment keresztül, amelyben az endoszkópos, minimálisan invazív sebészeti megoldások mellett egyre nagyobb szerepet töltenek be a korszerű onkológiai terápiák. Az utóbbi években megjelent közlemények kiemelték a molekuláris eltérések, pl. a TP53 és számos jelátviteli útvonal-prognosztikai és prediktív jelentőségét. Emellett egyre nagyobb szerepet kap az immunterápia, célzott biológiai kezelések, valamint proton- és nehézion-besugárzás.

Kulcsszavak
célzott terápia, endoszkópos sebészet, fej-nyaki onkológia, molekuláris biomarkerek, orrmelléküregi daganatok

Modern Approaches to the Management of Paranasal Sinus Tumors: A Review Article

Summary
Sinonasal tumors are rare, heterogeneous head and neck malignancies, the diagnosis and treatment of which pose a significant challenge in head and neck oncology. The aim of this review is to briefly present the four most common histological types (intestinal adenocarcinoma, squamous cell carcinoma, esthesioneuroblastoma, adenoid cystic carcinoma) and to summarize the modern surgical and oncological therapeutic options for paranasal sinus tumors, with particular attention to molecular biological and targeted therapies. The study is based on the processing of literature published between 2016–2025, using the PubMed, ScienceDirect and Semantic Scholar databases.
The treatment of paranasal sinus tumors has undergone a significant change in approach in recent years, in which modern oncology therapies are gaining an increasing role in addition to endoscopic, minimally invasive surgical solutions. In recent years, publications have highlighted the prognostic and predictive significance of molecular abnormalities, such as TP53 and several signaling pathways. In addition, immunotherapy, targeted biological treatments, and proton and heavy ion irradiation are gaining increasing importance.

Keywords
endoscopic surgery, head and neck oncology, molecular biomarkers, sinonasal tumors, targeted therapy 

Összefoglaló
A krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal (CRSwNP) a felső légutak krónikus gyulladásos betegsége, amelyet az orr- és melléküreg-nyálkahártya tartós gyulladása, polipképződés, valamint jelentős életminőség-romlás jellemez. A betegség patogenezisében kiemelt szerepet játszik a 2-es típusú gyulladás (type 2 inflammation), amelyben az IL‑4, IL‑5 és IL‑13 citokinek, valamint az epithelialis eredetű mediátorok – például a thymic stromal lymphopoietin (TSLP) – kulcsszerepet töltenek be. Az elmúlt években a CRSwNP kezelésében új terápiás lehetőségek jelentek meg a biológiai terápiák formájában, amelyek célzottan avatkoznak be a gyulladásos folyamatokba. A jelen összefoglaló áttekinti a CRSwNP etiopatogenezisét, a biológiai terápiák fő támadáspontjait, valamint részletesen bemutatja az új, TSLP‑ellenes monoklonális antitest, a tezepelumab alkalmazási lehetőségeit és a vele végzett klinikai vizsgálatok eredményeit.

Kulcsszavak
biologiai terápia, biologikum, CRSwNP, 2-es típusú gyulladás, tezepelumab

Biological therapeutic options for chronic rhinosinusitis with nasal polyposis (CRSwNP) – with special regard to tezepelumab treatment

Summary
Chronic rhinosinusitis with nasal polyposis (CRSwNP) is a chronic inflammatory disease of the upper respiratory tract characterized by persistent inflammation of the nasal and paranasal mucosa, polyp formation, and significant deterioration in quality of life. Type 2 inflammation plays a prominent role in the pathogenesis of the disease, in which the cytokines IL-4, IL-5 and IL-13, as well as epithelial-derived mediators – such as thymic stromal lymphopoietin (TSLP) – play a key role. In recent years, new therapeutic options have emerged in the treatment of CRSwNP in the form of biological therapies that specifically intervene in inflammatory processes. This summary reviews the etiopathogenesis of CRSwNP, the main targets of biological therapies, and presents in detail the potential applications of the new anti-TSLP monoclonal antibody, tezepelumab and the results of clinical trials conducted with it.

Keywords
biological therapy, biologicum, CRSwNP, type-2 inflammation, tezepelumab 

Felmérések alapján az allergiás rhinitises (AR) betegek jelentős része nem elégedett a jelenlegi kezelésével, a polifarmácia gyakori, a kezelésekkel szembeni adherencia alacsony fokú, és számos esetben a tüneti kontroll nem valósul meg.(1,2)

Összefoglaló
Az obstruktív alvásiapnoe-szindróma a leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amelyet az alvás során visszatérően fellépő részleges vagy teljes felső légúti elzáródások jellemeznek. Az egyre növekvő prevalencia mellett a betegség egészségügyi jelentőségét tovább fokozza, hogy független rizikótényezőként hosszú távon bizonyítottan emeli a kardiovaszkuláris megbetegedések előfordulását.
A kórkép diagnosztikája és kezelése is interdiszciplináris megközelítést igényel. A terápiában több kezelési modalitás közül választhatunk, illetve kombinálhatjuk azokat. Ilyen terápiás lehetőségek a testsúlycsökkentés, pozícionális terápiák, protrúziós sínek használata, egyénre szabott műtéti megoldások, többek között a nervus hypoglossus stimulációja is és a légsínterápia. Ezeken túl lehetőség van légzés-reedukáció és orofaciális miofunkcionális tréning bevezetésére is, amelyek hasznosságára és a kezelésben nyújtott szerepére kívánják a szerzők felhívni a figyelmet.
A légzés-reedukáció nappal végzett légzésgyakorlatokkal növeli a légzéskontrollt éber állapotban, amely az éjszakai légzéskontroll javulásához is vezet. Több módszert foglal magába, amelyek közül alvási apnoében a Buteyko-légzés a leginkább elterjedt. A módszer az orrlégzést állítja vissza, emellett fokozza a rekeszlégzést, csökkenti a légzésszámot és a perctérfogatot, növeli a szén-dioxid-toleranciát, valamint növeli a garatizmok tónusát.
Az orofaciális miofunkcionális tréning az arc, a száj és a nyelv izmainak funkcionális egyensúlyát állítja helyre. A betegek számára individualizált, izotóniás és izometriás feladatsorok nyelvpozíciós és légzéstechnikai gyakorlatokat tartalmaznak, amelyek elősegítik az orrlégzést, és javítják az arcizmok tónusát. Csökkentik a nyaki és nyelv zsírdepozíciót, a lágyszájpad és a garat kollapszusát.
A fent ismertetett kezelési lehetőségek mindegyike csökkenti az apnoe-hypopne indexet, a horkolás intenzitását és időtartamát, valamint növeli a légsínterápia-adherenciát. Javítják továbbá a nappali aluszékonyságot és antiinflammatorikus hatással bírnak. Kiválóan kombinálhatók bármelyik alkalmazott terápiás modalitással, fokozva azok hatékonyságát.

Kulcsszavak
alvásmedicina, légzés-reedukáció, noninvazív kezelés, obstruktív alvásiapnoe-szindróma, orofaciális miofunkcionális tréning

Non-invasive treatment options in the management of obstructive sleep apnea- respiratory re-education and orofacial myofunctional therapy

Summary
Obstructive sleep apnea syndrome (OSAS) is the most common sleep-related breathing disorder, which is characterized by recurrent partial or complete obstructions of the upper airway during sleep. Besides the increased prevalence, its established role as an independent long-term risk factor for cardiovascular diseases further underscores the clinical significance of this condition.
The diagnosis and treatment of OSAS require an interdisciplinary approach. Several therapeutic modalities can be used alone or in combination, including weight reduction, positional therapy, mandibular advancement devices, individualized surgical techniques such as hypoglossal nerve stimulation, and continuous positive airway pressure (CPAP) therapy. The authors aim to highlight the potential benefits and therapeutic relevance of incorporating breathing re-education and orofacial myofunctional training as adjunctive treatment options.
Breathing re-education exercises performed in the daytime are enhancing the control of breathing during awake, meanwhile also improving nocturnal respiratory regulation. The most widely applied technique is the Buteyko breathing technique in OSAS. This method restores nasal breathing, heightens diaphragmatic respiration, reduces respiratory rate and volume, while increases carbon dioxide tolerance, and improves pharyngeal muscle tone.
Orofacial myofunctional training aims to restore the functional state of the facial, oral, and lingual musculature. The individualized programs consist of isotonic and isometric exercises focusing on tongue positioning and breathing techniques. The training facilitates nasal breathing and improves the muscle tone of the facial muscles. Furthermore, these exercises may decrease fat deposition in the neck and tongue and reduce soft palate and pharyngeal collapsibility.
All the therapeutic methods listed above have been shown to reduce the apnea–hypopnea index, as well as the intensity and duration of snoring, while improving adherence to CPAP therapy. Additionally, they decrease daytime sleepiness and have anti-inflammatory effects. These methods can be effectively combined with any other therapeutic modality, thereby enhancing overall treatment efficacy.

Keywords
breathing re-education, non-invasive treatment, obstructive sleep apnoe syndrome, orofacial myofunctional training, sleep medicine
 

 Összefoglalás
A lőfegyverrel elkövetett öngyilkossági kísérletek túlnyomórészt a fej-nyak régióra leadott lövésekkel valósulnak meg. A sérülés súlyossága a lövedék típusán, testen belüli pályáján és a kinetikus energia átadásán múlik. A sérülések multidiszciplináris ellátásában a fül-orr-gégészeknek is szerepe van. A beavatkozások életmentő és rekonstruktív jellege mellett az idegen testek eltávolítása is cél a további szövődmények megelőzése érdekében. A nyílt feltárások mellett az endoszkópia szerepe itt sem elhanyagolandó, de egyes szituációk megoldása további eszközöket és készségeket kívánhat meg, amelyek kívül eshetnek a mindennapos fül-orr-gégészeti gyakorlaton. Jelen közlemény egy szuicid szándékkal elkövetett, többszörös fejlövés ellátását foglalja össze, ami során az idegentesteket C-kar átvilágítással segítve lehetett eltávolítani. Az eset illusztrált bemutatásán kívül igazságügyi orvostani szempontok érintése is cél volt.

Kulcsszavak
C-kar, Flobert-pisztoly, fluoroszkópia, lőtt seb, öngyilkosság, peremtüzelésű fegyver

C-arm guided removal of a foreign body following self-inflicted injury with a rimfire firearm

Summary
Attempted suicides with firearms are predominantly carried out by shooting at the head and neck region. The severity of the injury depends on the projectile’s trajectory and the transfer of kinetic energy. Otolaryngologists also play a role in the multidisciplinary treatment of these injuries. In addition to life-saving and reconstructive interventions, the removal of foreign bodies aims to prevent further complications. In addition to open approaches, the role of endoscopy should not be neglected. Yet, some situations may require additional tools and skills that fall outside the scope of everyday otolaryngological practice. This report summarizes the treatment of multiple gunshot wounds of the head in a suicide attempt. The foreign bodies could only be removed using C-arm fluoroscopy. In addition to an illustrative summary, this case report also aimed to address forensic medical considerations.

Keywords
C-arm, fluoroscopy, Flobert-gun, gunshot wound, rimfire gun, suicide

Összefoglalás
A szervezet számára az orrnyálkahártya rendkívül hatékony és gyors felszívódást biztosít belégzéssel bevitt gyógyszerek esetén. A kokainfogyasztók körében szintén elterjedt és bevált módszernek bizonyul az intranazális alkalmazás. Hivatalos források szerint a kokain az egyik legtöbbet fogyasztott stimuláns a világon. Vazokonstriktor hatása révén a nyálkahártya oxigén- és vérellátása kárt szenved, úgynevezett pseudovasculitisre utaló eltérések jelentkeznek, amelyek a valódi vasculitis megjelenését és esetleg laboratóriumi leleteit utánozzák. Krónikus kokainfogyasztók körében az orrnyálkahártya atrófiája és végleges sejtelhalása, nekrózisa következhet be. Intézményünkben két beteg esetében észleltük a kokainfogyasztás hatását az elmúlt év során. Elsősorban a granulomatosus betegséget utánzó krónikus rhinosinusitis szövődményes formájának műtéti megoldása kerül bemutatásra, másodsorban pedig orrplasztikát igénylő deformitás megoldása volt a célunk.

Kulcsszavak
kokain okozta középvonali destrukció, kokain hatása az orrnyálkahártyára, HNE-ANCA, CIMDL – cocaine-induced midline destructive lesion

Clinical Features and Management of Cocaine-Induced Nasal Mucosal Lesions

Summary
The nasal mucosa provides highly efficient and rapid absorption for inhaled drugs. Intranasal administration has also proven to be a widespread and effective route among cocaine users. According to official sources, cocaine is one of the most commonly used stimulants worldwide. Its vasoconstrictive effects compromise the oxygen and blood supply of the nasal mucosa, leading to changes resembling pseudovasculitis, which can mimic the appearance and even laboratory findings of true vasculitis. Among chronic cocaine users, atrophy and irreversible necrosis of the nasal mucosa can occur.
At our institution, we observed the effects of cocaine use in two patients over the past year. The first case demonstrates the surgical management of a complicated form of chronic rhinosinusitis that mimics granulomatous disease. The second case focuses on the correction of nasal deformities requiring rhinoplasty.

Keywords
cocaine-induced midline destructive lesion, CIMDL, effects of cocaine on nasal mucosa, HNE-ANCA 

Összefoglalás
Cél: Tanulmányunk célja az volt, hogy feltérképezzük az arcközéptörések lokalizációs mintázatait életkor, nem és a trauma eredete szerint kialakított betegcsoportokban.
Módszer: Retrospektíven elemeztük 115, intézményünkben, a PTE KK Maxillofaciális Sebészeti Osztályon 2014 és 2023 között ellátott beteg kórtörténetét, fókuszálva a CT-vel igazolt arcközépi törésekre. A mintát 12, életkor–nem–etiológia kombináció alapján kialakított csoportra bontottuk a kiegyensúlyozott reprezentáció és az összehasonlító statisztikai elemzés biztosítása érdekében. A lokalizációs eltérések vizsgálatához khi-négyzet és Fisher–Freeman–Halton-tesztet alkalmaztunk.
Eredmények: Az életkor szignifikáns hatást gyakorolt a törések lokalizációjára: az idősebb betegeknél jellemzően izolált, kis energiájú trauma következtében kialakuló törések fordultak elő, főként a maxilla falát érintve. A trauma etiológiája és a nem, klinikailag értelmezhető, de statisztikailag nem szignifikáns különbségeket mutatott. Figyelemre méltó, hogy a blow-out és os frontale törések gyakoribbak voltak a fiatalabb páciensek körében, míg az idősebbeknél a maxillafal sérülése dominált.
Következtetés: A hagyományos Le Fort-klasszifikáció a modern traumaetiológiai viszonyok között egyre korlátozottabban alkalmazható a valós törésmintázatok leírására. Az arcközéptörések közül sok – különösen az alacsony energiájú trauma által okozott – minimális elmozdulással jár, gyakran tünetmentes, és elhanyagolható funkcionális vagy esztétikai következménnyel jár. Ilyen esetekben a konzervatív kezelést részesítjük előnyben, amely jelentős előnyöket kínál a betegbiztonság, a perioperatív kockázatcsökkentés és az egészségügyi erőforrások észszerű felhasználása szempontjából.

Kulcsszavak
arcközéptörés, töréslokalizáció, sérülési mechanizmus, arctrauma, CT-alapú értékelés

Localization Patterns of Midface Fractures by Age, Sex, and Etiology: A Retrospective Institutional Study

SUMMARY
Objective: The aim of our study was to map the localization patterns of midface fractures in patient groups stratified by age, sex, and trauma etiology.
Methods: We retrospectively analyzed the medical records of 115 patients treated at the Department of Maxillofacial Surgery, PTE KK, between 2014 and 2023, focusing on midface fractures confirmed by CT. The sample was divided into 12 groups based on age–sex–etiology combinations to ensure balanced representation and allow comparative statistical analysis. Chi-square and Fisher–Freeman–Halton tests were used to examine localization differences.
Results: Age had a significant effect on fracture localization: older patients typically presented with isolated fractures resulting from low-energy trauma, mainly affecting the maxillary wall. Trauma etiology and sex showed clinically interpretable but not statistically significant differences. Notably, blow-out and frontal bone fractures were more common among younger patients, whereas maxillary wall injuries dominated in older individuals.
Conclusion: The traditional Le Fort classification is increasingly limited in describing actual fracture patterns in the context of modern trauma etiology. Many midface fractures–particularly those caused by low-energy trauma–result in minimal displacement, are often asymptomatic, and have negligible functional or aesthetic consequences. In such cases, conservative management is preferred, offering significant benefits in terms of patient safety, reduced perioperative risk, and efficient use of healthcare resources.

Keywords
Midface fracture, fracture localization, injury mechanism, facial trauma, CT-based assessment 

A fertőzéses eredetű rhinitis okozta kellemetlen tünetek enyhítésére az emberiség az idők kezdete óta keres megoldásokat. Az ókorban és a középkorban gyógynövényekből és gyantákból készült kivonatokat és illóolajokat alkalmaztak, amelyek tapasztalati alapon hoztak enyhülést a felső légúti panaszokra. A modern farmakológia az alfa-adrenerg-receptor-agonisták megjelenése által lehetővé tette a nyálkahártya-duzzanat gyors, célzott csökkentését, napjainkra pedig az egyszerű dekongesztánsoktól eljutottunk a korszerű, többkomponensű orrspraykig.
 

Összefoglaló
Az allergiás nátha egy, leggyakrabban aero-allergén expozíciót követő, IgE-médiált, azonnali típusú orrnyálkahártyán lezajló allergiás gyulladásos reakció. Közepes/súlyos forma esetében a reakciót kiváltó allergén elkerülésén kívül az allergén-specifikus immunterápia (AIT) az egyetlen olyan kezelés, amely képes befolyásolni az allergia természetes lefolyását. A pontos diagnózis felállítása, az allergénstruktúrák és azt szabályozó útvonalak részletes ismerete elengedhetetlen az antigén-specifikus immunterápia mérlegelése előtt. Mono- vagy oligoszenzitizált betegek esetében bőrteszt, specifikus IgE vizsgálat és az anamnézis alapján kiválasztható a fő allergén, így molekuláris diagnosztika nélkül is el lehet indítani az immunterápiát. Ezzel ellentétben poliszenzitizáció, illetve keresztreagáló allergének esetén szükség lehet a molekuláris diagnosztikára a megfelelő terápiás terv felállításához. Ételallergiák esetében egyértelmű a molekuláris diagnosztika szerepe; ilyen esetekkel a fül-orr-gégészek ritkábban találkoznak, viszont indokolt esetben a légúti allergének kiválasztásában kulcsszerepe van.
A vizsgálati módszer Magyarországon jelenleg önköltséges, drága és nem mindenhol elérhető. Költséghatékonyság szempontjából azonban megfontolandó, hogy a molekuláris diagnosztika vagy maga a hasonlóan költséges szublingvális immunterápia (SLIT) jelent a beteg számára nagyobb pénzügyi terhet. Magyarországon a molekuláris diagnosztika finanszírozási problémájának a megoldása a jövő feladata, hiszen világszerte a célzott terápia az elfogadott, így az allergénspecifikus immunterápia az egyetlen olyan allergiaellenes kezelés, amely képes módosítani a betegség lefolyását. Ennek eléréséhez fontos a megfelelő betegbeválasztás és a compliance, az adekvát AIT kiválasztása, illetve a szükséges kezelési időtartam betartása. Allergiás megbetegedések hátterének precíz vizsgálatát biztosító, jelenleg önköltséges molekuláris diagnosztikai vizsgálatok a betegek fenotípusának és endotípusának azonosításával utat biztosítanak a „precíziós, személyre szabott kezelés” korszakának.

Kulcsszavak:
AIT, CRD, SLIT

The role of molecular diagnostics in the indication of sublingual immunotherapies

Summary
Allergic rhinitis mostly followed by exposure to aeroallergens, is an IgE-mediated immediate-type allergic inflammatory reaction occurring in the nasal mucosa. In the case of moderate/severe forms, in addition to avoid the allergen that triggers the reaction, allergen-specific immunotherapy (AIT) is the only treatment that can influence the natural course of allergy. Establishing an accurate diagnosis, detailed knowledge of allergen structures and the regulatory pathways is essential before considering antigen-specific immunotherapy. In the case of mono- or oligosensitized patients, the main allergen can be selected based on prick test, specific IgE and the anamnesis, so immunotherapy can be started without molecular diagnostics. In contrast, in the case of polysensitization, moreover in case of cross-reaction among allergens, molecular diagnostics may be necessary to establish an appropriate therapeutic plan. In the case of food allergies, the role of molecular diagnostics is clear; ENT specialists encounter such cases less frequently, but in justified cases it plays a key role in the selection of respiratory allergens.
The testing method is currently self-funded, expensive and not available everywhere in Hungary. However, from a cost-effectiveness perspective, it should be considered that molecular diagnostics or the similarly expensive sublingual immunotherapy (SLIT) itself represents a greater financial burden for the patient. In Hungary, solving the financing problem of molecular diagnostics is a task for the future, since targeted therapy is accepted worldwide, so allergen-specific immunotherapy is the only anti-allergy treatment that can modify the course of the disease. To achieve this, appropriate patient selection and com­pliance, selection of adequate AIT, and adherence to the required treatment duration are important. Currently self-funded molecular diagnostic tests provide a precise examination of the background of allergic diseases by identifying the phenotype and endotype of patients to pave the way for the era of “precision, personalized treatment”.

Keywords
AIT, CRD, SLIT
 

Még nem hagytuk magunk mögött az év azon időszakát, amelyet az orrdugulással, orrfolyással és egyéb kellemetlen tünetekkel járó felső légúti fertőzések gyakori előfordulása jellemez. A megfelelő orrspray kiválasztása nemcsak gyorsabb tüneti enyhülést biztosít, hanem megelőzheti a szövődményeket is, mint például a krónikus orrmelléküreg-gyulladás. Az alábbi közleményben egy mukolitikum-dekongesztáns hatóanyag-kombináció előnyeit mutatjuk be.