Tárgy: Egymásra épülő lépésekből álló elülső orrsövényplasztikai módszerünk nazális obstrukciót elimináló hatásának kiértékelése, a támasztó funkcióban megnyilvánuló előnyének megállapítása, a műtéti technika leírása, és klinikai tapasztalataink bemutatása.
Műtét: Alapvető lépés, a septumporc bezárt feszültségek rendszerén alapuló kiegyenesítése abrázió alkalmazásával, a palatinális él rögzítése a crista praemaxillarison kialakított vájatban, és az egyenesedés kontrollálása merev csontsínezés intraseptális alkalmazásával.
Terv és módszerek: Fenti műtéttel 70 orrsövényferdüléses betegnél elért eredményeket összehasonlítottuk egy korábbi sorozat standard mozaik technikával kezelt 16 betegének eredményeivel, retrospektív kontrollált klinikai tanulmány formájában. A nazális rezisztencia aktív anterior rhinomanometriával mért csökkenését, és a SNOT-22 kérdőív pontszámainak javulását ANOVA segítségével elemeztük.
Eredmények: A porcabráziós orrsövényplasztika, intraseptalis csontsínezéssel kombinálva, szignifikánsan csökkentette a nazális légáramlási ellenállást, és a nazális obstrukció szubjektív érzetét (p=0,040), valamint az alvászavarhoz kapcsolt panaszokat (p=0,034) a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Az elért nazális rezisztencia csökkenés szignifikáns módon kapcsolódott a turbinoplasztikához (p=0,028) és a dorzál redukcióhoz (p=0,023). Dorzális nyeregképződés vagy columella retrakció nem fordult elő.
Következtetés: A kontrollált disztorzió orrsövényplasztikát, mint alternatív intranazális technikát, figyelembe kell venni elülső orrsövényműtétek végzésekor, különösen funkcionális septorhinoplasztika részeként alkalmazva, súlyos ferdeorr, illetve augmentáció igénye esetében. Segítségével a septumplasztika és az orrplasztika szimultán elvégezhető, mivel a dorzális kollapszus elkerülhetővé válik.

Summary
Objective: To evaluate the effectiveness of our stepwise anterior septoplastic surgery technique, to assess its advantages in supportive strength and to describe the surgical technique and our clinical experience.
Surgical method: The basic steps are straightening of the quadrilateral cartilage by abrasion based on the interlocked stress system, fastening of the palatal edge in a groove made in the midline of the premaxillar crest, and control of realignment by application of an intraseptal rigid bone splint graft.
Setting: The results obtained with this method in 70 patients with septum deviation were compared with those in an earlier series of 16 patients treated using a standard mosaic technique, in a controlled retrospective clinical trial. The nasal airway resistance decrease, measured by active anterior rhinomanometry, and improvement in scores on the SNOT-22 questionnaire (n=86) were analyzed by ANOVA.
Results: Cartilage abrasion septoplasty combined with bone splinting significantly decreased nasal airway resistance and the subjective sensation of nasal obstruction (p=0,040) and the complaints of sleep disturbance (p=0,034) relative to the control group. The nasal resistance reduction achieved was also significantly related to turbinoplasty (p=0,028) and dorsal reduction (p=0,023). There was no dorsal saddling or columellar retraction.
Conclusions: Controlled distortion septoplasty may be considered as an alternative intranasal technique in anterior septal surgery, especially as part of functional septorhinoplasty in cases with severe nasal deviation or requirement of augmentation. With its use, septoplasty and rhinoplasty can be performed simultaneously, because dorsal collapse can be avoided.

A hypophysis daganatok transsphenoidalis úton, mikrosebészeti eszközökkel való eltávolítását Harvey Cushing vezette be még a 20. század első felében. Az endoszkóp bevezetésével az utóbbi 10 évben ez a sebészi eljárás újabb lendületet kapott. A Szegedi Tudományegyetemen 2006-tól alkalmazunk endoszkópos feltárást a transznazális hypoyphysis műtéteink során. 2008-tól az optikai navigációt is rutinszerűen alkalmazzuk a beavatkozások kapcsán. Az eddigi tapaszta - latainkról számolunk be több mint 50 esetünk kapcsán.

A szerzők a psammomatosus meningeoma ritka esetét ismertetik.

Az ajakhasadékos betegek másodlagos orrplasztikája nehéz és összetett sebészi beavatkozás. A társuló orrdeformitás sikeres kezelésének alapja az orrdeformitás morfológiájának, illetve diszmorfológiájának pontos anatómiai ismerete. A jelen kézirat célja, hogy bemutassa a másodlagos hasadékos orrplasztikák előkészítését, a betegek műtétre való felkészítését és az általunk jelenleg alkalmazott sebészi technikákat.
A másodlagos ajakhasadékos orrplasztikák sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy a műtét idejére a maxilla szimmetrikus, anatómikus pozícióban legyen. Enélkül az orrkorrekció nem lesz optimális. A műtét elvégezhető zártan, endonazálisan (closed rhinoplasty) vagy nyitott (open rhinoplasty) technikával is.
A műtétek legtöbbször altatásos érzéstelenítésben történnek.
Az orr deformitásának megszűntetésére a következő műtéti eljárásokat alkalmazzuk rutinszerűen : orrhát redukció, laterális orr oszteotómia, szeptumplasztika, concha nasalis inferior rezekció, orrcsúcs plasztika és az orrcsúcs projekciójának és formájának javítása autológ porc graftok (columellar strut, spreader, alar batten graft) segítségével.
A sikeres orrkorrekció kulcsa az, hogy az egyes betegek esetén a deformitás jellegének megfelelően, célzottan választjuk ki a szükséges műtéti technikákat, és azokat igény szerinti kombináljuk.