Összefoglalás
Háttér és előzmények: Az otosclerosis kialakulásában számos genetikailag meghatározott tényező játszhat szerepet. Korábban több tanulmány is megerősítette a RELN gén betegség-specifikus polimorfizmusát és a reelin adhéziós fehérje fokozott kifejeződését stapes ankylosisos betegekben. Azonban a RELN/reelin-rendszer funkciójából adódóan, a reelin fehérje kizárólag neurális elemekben és az odontoblastokban fejeződik ki.
Módszerek: Az ankyloticus stapes talpakban (n=85) és a kontrollként felhasznált corticalis csontfragmentumokban (n=4), hallócsontokban (n=2) valamint emberi agyszövet mintákban (n=4) előkészítést követően RELN-specifikus RT-PCR és reelin-specifikus immunfluoreszcens (IFA) vizsgálatokat végeztünk.
Eredmények: Az ankyloticus stapes talpak első csoportjában (n=22) egyértelmû reelin fehérje kifejeződést találtunk, azonban az RT-PCR-csoportban (n=63) a RELN-specifikus mRNS kimutathatatlan volt. A pozitív kontrollként használt agyszövet mintákat kifejezetten magas reelin fehérje- (n=2) és RELN-specifikus mRNS (n=2) expresszió jellemezte. A csontspe­cifikus kontroll mintákban (n=6) sem reelin, sem RELN mRNS expressziót nem tapasztaltunk.
Következtetések: A felnőtt betegekből származó stapes mintákban a RELN gén nem mutat aktív, mRNS-szintû expresszi­ót. A reelin fehérje kimutathatósága, az adhéziós molekula embrionális fejlődésben betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. A capsula otica ugyanis körülvéve a neurális elemként szereplő hártyás labyrinthust, jelentős szerepet játszhat a szinapszisképződés embrionális koordinációjában. A capsula otica részeként szereplő stapes talp RELN/reelin expressziós profilja a fentiek ismeretében nem meglepő, az otosclerosis­ban betöltött szerepe azonban kérdéses.

Summary
Hypothesis: Several studies have reported a potential genetic association between diseases-specific SNPs of RELN and oto­scle­rosis and confirmed RELN expression in human stapes foot­plates. These are conflicting results, since RELN expression has been discussed exclusively in neural tissues and in odontoblasts.
Background: Otosclerosis is a disease of complex bone remo­de­ling disorder, which is limited to the human otic capsule. Genetic background of otosclerosis has long been suspected, however the pathogenesis remained unclear.
Methods: Ankylotic stapes footplates (n=85), cortical bone frag­ments (n=4), hearing ossciles (n=2) and human brain tissue specimens (n=4) were processed to RELN-specific RT-PCR and reelin-specific immunofluorescent assay (IFA).
Results: The first group of ankylotic stapes footplates (n=22) showed a consistent positive reaction against reelin by IFA, ho­we­ver; RELN-specific mRNA could not be detected in the se­cond, RT-PCR group (n=63). Brain specimens were charac­terized by robust expression of reelin (n=2) and RELN-specific mRNA (n=2). In case of bone-specific controls (n=6), reelin/ RELN expression was excluded obviously.
Conclusion: As to current observations, RELN gene does not show active expression in adult stapes footplates. Since, the otic capsule surrounds a special neural structure (membranous labyrinth), reelin might play a coordinative role in the early embryonic stage of development. As being a part of the otic capsule, stapes footplate might be characterized by persisting reelin detectibility without mRNA expression. Between these conditions, the etiologic role of RELN is questionable in the pathogenesis of otosclerosis.
 

Összefoglalás

Háttér és célok: Tanulmányunk célja a CD46-fehérje izo­for­mák koexpressziós mintázatának meghatározása a szövettanilag igazolt otosclerosisos stapes talpakban. Az oto­scle­rosis genetikai meghatározottsága évtizedek óta intenzív kutatás tárgya, azonban jelenleg sem teljesen tisztázott. A CD46-típusú kanyaróvírusreceptorok egyedi izoformákban történő kifejeződése az oticus capsulán és a stapes talpon belül az oto­scle­rosis, mint kanyaróvírus-asszociált betegség genetikai hátteréül szolgálhat.
Módszerek: A CD46 otosclerosisban betöltött patogenetikai szerepének igazolása végett, három reprezentatív szövettani mintacsoportot alakítottunk ki:
1. otosclerosisos,
2. nem-otosclerosisos és
3. normális stapes minták (n=166).
Az egyes csoportokban párhuzamosan kórszövettani és CD46-specifikus real-time RT-PCR valamint western-blot vizsgálatokat végeztünk.
Eredmények: A normális és a szövettanilag nem-otosclerosisos stapes talpak mindegyikében a CD46-fehérje konvencionális izoformáinak (c, d, e, f és l) együttes expresszióját tapasztaltuk. Ezzel szemben az otosclerosisos mintákban, a konvencionális izoformákon túl, négy új intakt fehérjeként transzlálódott izofor­mát azonosítottunk: os1, os2, os3 és os4.
Következtetések: Eredményeink igazolják, hogy a szövettanilag otosclerosisos stapes talpakban a CD46-típusú kanyaró­ví­rus­receptorok a betegségre jellemző, sajátos koexpressziós mintázatot mutatnak. Ez a megfigyelés egy összetett genetikai modell alapjául szolgálva, alátámaszthatja az otosclerosis szervspecifikus, vírus-asszociált és autoimmun-gyulladásos patogenezisét. Eddigi ismereteink alapján, ez az első tanulmány, amely négy új CD46-fehérje izoforma betegség-specifikus jelenlétét igazolja.

Summary

Background and aims: To investigate the CD46 isoform co-expression pattern in histologically confirmed otosclerotic stapes footplates. Genetic predisposition for otosclerosis has long been suspected, but unclarified. Unique co-expression pattern of measles virus receptor (CD46) splicing isoforms in the human otic capsule is assumed, since otosclerosis is a measles virus-associated organ-specific disease.
Methods: In order to identify CD46 involved in the patho­ge­ne­sis of otosclerosis, we used representative groups of histologically diagnosed otosclerotic, non-otosclerotic and normal stapes footplates (n=166). Consecutive histopathological examinations and CD46-specific real-time PCR and western blot analysis were performed.
Results: Normal and non-otosclerotic stapes footplates showed consistent expression of the conventional c, d, e, f and l CD46 isoforms. In contrast, four novel isoforms (os1-4) translated as intact proteins were additionally detected in otosclerosis.
Conclusions: The study herein presented provides evidence for the otosclerosis-associated expression pattern of CD46. This finding might explain the organ-specific, virus-associated and autoimmune-inflammatory pathogenesis of otosclerosis. Regar­ding to our current knowledge, this is the first report that con­firms the presence of four new disease-specific protein variants of CD46.
 

Összefoglalás

A tiszta, illetve domináló vezetéses komponensű halláscsökkenések rehabilitációjának egyik modern lehetősége a csonthoz horgonyzott, implantálható hallásjavító rendszer (Bone Anchored Hearing Aid, BAHA) alkalmazása. A nemzetközi gyakorlatban már hosszú évek óta rutinszerűen alkalmazott, egyszerű műtéti eljárás indikációs területe mostanra hazánkban is egyre bővül. Kiterjedt mindazon betegekre, akiknek domináló vezetéses jellegű halláscsökkenése sebészi terápiával kellő mértékben nem javítható, és ahol a preoperatív hallásvizsgálatok eredményei alapján, a többi módszerhez képest, a BAHA implantáció várhatóan jobb eredményt biztosít. A műtétet megelőzően elvégzett részletes audiológiai mérések eredményei tapasztalatunk alapján jól becsülhetővé teszik a posztoperatívan várható hallásteljesítményt, jól korrelálnak a műtétet követő rövid és hosszú távú betegelégedettségi adatokkal. A szerzők beszámolnak a preoperatív időszakban elvégzett vizsgálataik kapcsán szerzett tapasztalatokról és a betegek elégedettségét vizsgáló kérdőív eredményeiről.

Summary

Among the modern possibilities of the rehabilitation of pure or dominantly conductive type hearing losses the application of bone anchored hearing aid (BAHA) system could be one solution. The indication field in Hungary is continuously broadening of this simple surgical method used routinishly for many years in the international pratice. It has covered all patients with dominantly conductive type of hearing losses whose hearing impairment couldn’t be improved sufficiently by surgical therapy, and those cases where based on the preoperative test results, compared to other methods, the BAHA implantation may provide better results. The thorough audiological test results, gained preoperatively, make the postoperatively awaited hearing performance reliably being estimated, and are correlated well with short and long term patient satisfactory survey results. Authors report about their experiences gained with examinations carried out in the preoperative period and results of the patient satisfactory survey.
 

Összefoglalás

Az otitis media suppurativa chronica cholestatomasa miatt műtétre kerülő betegek esetében a műtét előtt elvégzett vagy a posztoperatív szakban a beteg követése során kért MR-vizsgálatokról nincs egységes szakmai állásfoglalás a fülsebészek körében. Egyesek gyakran, szinte minden műtét esetében támaszkodnak az MR- és/vagy a CT-vizsgálatok eredményeire, mások viszont teljesen feleslegesnek tartják ezeket a vizsgálatokat. Az elmúlt három évtizedben tanúi lehettünk annak, hogy eleinte egyes fülészek a hagyományos, illetve a HR (high-resolution) CT-felvételek eredményeire támaszkodtak. Ezt követően a késleltetett (delayed) poszt-kontrasztos CT-felvételek, majd a „hagyományos” MRI T1 és T2 súlyozott felvételek váltak egyre népszerűbbekké. Mintegy 8-10 évvel ezelőtt a késleltetett (delayed) poszt-gadoliniumos T1 súlyozott felvételek kerültek előtérbe. Az elmúlt 2-3 évben a diffúzió súlyozott (diffusion weighted, DW) MRI-felvételek komoly áttörést hoztak a cholesteatomák ábrázolásában, hiszen az ún. non-EPI technika alkalmazása lehetővé teszi már az akár 2 mm átmérőjű reziduális cholesteatomák kimutatását is, 100%-os szenzitivitás, specificitás, negatív és pozitív jóslási érték mellett (lásd Függelék). A szerzők a Pécsi Fül-, orr-, gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinika és a Pécsi Diagnosztikai Központ együttműködése kapcsán elemzik a lehetséges ábrázolási lehetőségeket és saját felvételeiket is bemutatják, amelyek egy új 3 Tesla térerejű MRI-készülékekkel készültek. Munkacsoportjuk célja, hogy tovább vizsgálják annak lehetőségét, hogy a tervezett 2 szakaszos cholesteatoma műtétek során a DW MR-felvételekre alapozottan elhagyható lesz-e a jövőben a műtétek tervezett második szakasza?

Summary

There is no accordant professional opinion amongst otologists in regards to the necessity of either preoperative or postoperative (follow up) MRI scans in cholesteatoma patients elected for surgery. Some specialists indicate MRI or CT scans prior to each operation, others claim that scanning examinations are unnecessary. During the last three decades ENT surgeons initially relayed on the results of conventional and high resolution (HR) CT examinations. Later on delayed post-contrast CT scans and conventional T1 and T2 MRI scans became increasingly popular. About 8-10 years ago delayed post-gadolinium T1 weighted images came to the front. In the past 2-3 years diffusion weighted (DW) MRI scans brought remarkable breakthrough in the imaging of cholesteatomas, because the so called non- EPI DW method allows the detection of small residual cholesteatomas with a diameter of 2 mm. Latest publications report on 100% sensitivity, specificity, negative and positive predictiv values concerning this issue (see Appendix). The authors from the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, University of Pécs in cooperation with the Diagnostic Centre of Pécs, evaluate and demonstrate the potential scanning possibilities, and report on their own preliminary results gained with DW MRI scanning carried out with a 3 Tesla MRI scanning device. The aim of our team is to further investigate the possibility, whether or not the 2nd part of the staged cholesteatoma operations could be abandoned in the future, relaying on the results of the DW MRI scans.
 

2009. április 1. és május 31. között 195 gimnazistát és egyetemi hallgatót kértünk meg a zenehallgatási szokásaikról szóló kérdőívünk névtelen kitöltésére. Összehasonlítottuk a hordozható zenelejátszót használók arányát a szabad hangtérben zenét hallgató fiatalok arányával. A zajártalom kialakulását elősegítő rizikófaktorok, illetve a zajártalmat kivédő tényezők meglétét is vizsgáltuk. Az mp3 készüléket használó fiatalok gyakran hallgatják lejátszójukat halláskárosodást okozó hangerősségek mellett, és ritkán alkalmaznak védő funkciót. A megkérdezettek több mint 90%-ának baráti köre is használ hordozható zenelejátszót, többségük nem mondana le szívesen erről a zenehallgatási módról. A fiatalok többsége nem tart szünetet zenehallgatás közben, és a gimnazisták fele nem alkalmaz óvintézkedést a halláskárosodás elkerülésére. A fejhallgató használata – bár előnyösebb volna – nem terjedt el a megkérdezettek körében.  

A csecsemő- és kisgyermekkorban fellépő halláscsökkenések jelentős károsodást okozhatnak a beszéd és nyelv elsajátításában, valamint akadályozzák az értelmi és a pszichoszociális fejlődést. Az ipari (fejlett) országokban a gyermekkori hallásromlást legtöbbször genetikai tényezők okozzák, pl. az emberi prelinguális süketség eseteinek kb. 50%-a vezethető vissza genetikai okokra. Bár a korán fellépő, örökléses halláscsökkenések etiológiája meglehetősen heterogén, az esetek túlnyomó része szenzorineurális (azaz a szőrsejtek és/vagy a neuronok hiányából keletkezik). Mivel az emlősök regenerációs képessége nagyon korlátozott, az egyetlen, jelenleg egyre inkább kutatott módszer az ilyen halláscsökkenések kezelésére az endogén őssejtek transzplantációja. A transzplantált őssejtek rendelkeznek szövetregeneráló képességgel a károsodott sejtek pótlására, illetve a szekretáló faktorok útján is javíthatják az endogén sejtek túlélését vagy reparációját.

Forrás: Functional Effects of Adult Human Olfactory Stem Cells on Early-Onset Sensorineural Hearing Loss
Pandit SR, Sullivan JM, Egger V, Borecki AA, Oleskevich S.
Garvan Institute of Medical Research, Sydney, Australia
Stem Cells 2011; 29: 670–677.

Eseménytelen középfülsebészeti beavatkozásokat (stapedectomia, stapedotomia, tympanoplastica) követően 5-30 nap elteltével észlelt facialis paresis ritka és szerencsére jó prognózisú tünet.
A stapes műtéteket követően az arcideg bénulása azonnal vagy néhány nap elteltével jelentkezhet. Az azonnali bénulás esetenként a lokális anesztézia következtében is kialakulhat, s néhány óra elteltével mérséklődhet. Az arcideget ért súlyos műtéti trauma vagy teljes átvágás is azonnali bénulás formájában nyilvánul meg. Késői facialis paresisről akkor beszélünk, ha a jelenséget minimum 48-72 órával a műtét után észleljük. Az irodalmi közlések alapján a bénulás nemritkán 5-16 nappal a műtétek után is kezdődhet, s az esetek túlnyomó többségében 11-70 nap elteltével teljes tünetmentesség alakul ki.
A tünet okát illetően többféle elképzelés is létezik. A korábbiakban felmerült a műtéti stressz, a tympanomeatalis lebeny felemelését követő műtéti trauma, a chorda tympani vongálását követő retrográd n. facialis ödéma. A n. facialis csontcsatornájának dehiscenciája, vagy az ovális ablak feletti régióban a csatorna mikroporotikus csonthiánya a legkisebb műtéti trauma vagy esetleg a lézer hőhatása révén latens vírusinfekció reaktiválódása kapcsán vezethet az átmeneti késői n. facialis paresishez.
A szerzők egy 55 éves nőbetegük esetének bemutatásával − amikor a tünet a 8. posztoperatív napon jelentkezett és a 36. napon volt a beteg ismét panaszmentes − e jó prognózisú tünet klinikumát ismertetik a terápia és a megelőzés szempontjainak hangsúlyozásával. 

2008-ban Ferdinando Grandori vezetésével egy Európai Uniós projekt kezdődött el (AHEADIII), amelynek fő témája az idősödő felnőttek hallásának vizsgálata, különös hangsúlyt fektetve az időskori halláscsökkenés korai felismerésére rehabilitációjára. 13 ország 17 kutatója vesz részt a munkában, hazánkat a W5-W6 munkacsoportban Pytel József egyetemi tanár képviseli. A W5 és W6 munkacsoport foglalkozik a klasszikus és esetlegesen új szűrési lehetőségekkel. A munkacsoportok feladata az egyes szűrési módszerek minőségi standardjainak és költséghatékonyságának a feltérképezése. A szubjektív tesztekhez tartozik a kérdőíves felmérés, a telefonos, illetve internetes szűrés és a szubjektív audiometriás vizsgálatok. Az objektív tesztekhez tartoznak az otoakusztikus emisszió (OAE) és az agytörzsi kiváltott válasz (BERA) vizsgálatok. A Pécsi Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikán a fenti módszerek szűrési célzatú komplex alkalmazását tanulmányoztuk 2010. február 12. és 2010. augusztus 30. között a klinikán nem halláspanasszal kezelt, 60 és 70 év közötti betegek, illetve klinikai dolgozók esetében. Eddig 22 személy vett részt önkéntesen a vizsgálati protokollban. A vizsgálati protokoll része volt egy kérdőív kitöltése, tisztahang küszöb vizsgálat, SISI- teszt, standard beszédaudiometria, az objektív tesztek közül a tranziens és disztorziós otoakusztikus emisszió (TEOAE, DPOAE), valamint a BERA-vizsgálat. Kontroll céljából a kérdőívet kitöltettük 30 normál hallású orvostanhallgatóval is. A 22 résztvevő a kérdőív alapján sokkal jobbnak ítélte meg a hallását, mint ahogy azt a tesztek mutatták. A tisztahang küszöb nem mutatott szignifikáns eltérést a WHO azonos korcsoportú normál adataihoz képest. A SISI-teszt csak 3 fül esetében mutatott 80% feletti értéket. Értékelhető emissziót csak 2 betegnél tudtunk regisztrálni. BERA-vizsgálatok során az V-ös hullám latencia értékei és az I-V interpeak latencia értékek megfeleltek a normális kontrollcsoport latencia értékeinek. A felmérésünk alapján a legérzékenyebb módszernek a beszédértés vizsgálatát tartjuk, amit tovább lehetne javítani érzékenyített beszédtesztekkel, mint pl. beszédértés zajban. Ezen utóbbi internetes teszt formájában is kivitelezhető. 

A hallópálya kifejlődése a gyermek neurológiai kialakulásának a része. Az agytörzsben hang által kiváltott potenciálokat (BAEP) használtunk, ahhoz hogy meglássuk milyen gyorsan halad az akusztikus
stimulus a hallóutakon, úgyszintén ez a hallópálya fejlődését is kimutatja.

Számos reumatológiai immunológiai betegségben fül-orr-gégészeti tünetek és panaszok is szerepelnek. Első fül-orr-gégész–beteg találkozáskor is felmerülhet a tünetek alapján autoimmun megbetegedés gyanúja.