Az elmúlt 5 évben (2005–2010) a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályán 106 pajzsmirigy műtétet végeztünk. Az indikációk között: hyperthyreosis, nagyfokú pajzsmirigy megnagyobbodás, tumor gyanú mellett a nyelési és légzési panaszokat okozó diffúz és göbös struma szerepelt.

A különböző eredetű arcidegbénulások során a terápia hatékonyságának, illetve a betegség prognózisának megítélésére általánosan elfogadott eljárás a NET (nerve excitability test).

A felnőttkori nasalis dermoid viszonylag ritka kórkép, leggyakrabban kora gyermekkorban észlelik. Az előadók áttekintik az orrháti dermoidok rövid fejlődéstanát, képalkotó vizsgálatok alapján bemutatják a kiterjedés meghatározásának lépéseit. Hangsúlyosan elemzik az esetleges intracranialis kapcsolatot bizonyító, vagy kizáró radiológiai eltéréseket.

Szerzők beszámolnak a T1, T2-es korai sinus piriformis tumorok terápiájában a klinikán alkalmazott gégefunkció megtartó sebészi kezelés, a supraglotticus hemipharyngo-laryngectomia műtéti lehetőségéről.

A hypophysis daganatok transsphenoidalis úton, mikrosebészeti eszközökkel való eltávolítását Harvey Cushing vezette be még a 20. század első felében. Az endoszkóp bevezetésével az utóbbi 10 évben ez a sebészi eljárás újabb lendületet kapott. A Szegedi Tudományegyetemen 2006-tól alkalmazunk endoszkópos feltárást a transznazális hypoyphysis műtéteink során. 2008-tól az optikai navigációt is rutinszerűen alkalmazzuk a beavatkozások kapcsán. Az eddigi tapaszta - latainkról számolunk be több mint 50 esetünk kapcsán.

A supraclaviumban növekvő jóindulatú folyamatok között előfordulhat lipoma, nyirokcsomó megnagyobbodás, bőr eredetű tumorok, ductus thoracicus cysta, igen ritkán lymphangioma.
Utóbbi főleg gyermekkorra jellemző, ritka elváltozás. A nyirokér-daganatok közül a nyakon elhelyezkedő lymphangiomák cysticus átalakulásra hajlamosak, ilyenkor hygromának is nevezzük ezeket.
A gyermekkori hygromák általában nem a supraclaviumban, hanem a fejbiccentő izom előtt, vagy mentén szoktak elhelyezkedni.

Bevezetés: A humán papillomavírus (HPV) fertőzés rendszerint proliferatív elváltozásokat eredményez a többrétegű laphámban, bizonyos HPV-típusok nagy valószínűséggel okoznak carcinomát. Munkánk célja fej-nyaki laphámrákos betegek hosszútávú követésével meghatározni a hagyományos klinikai és patológiai paraméterek megoszlását és prognosztikai szerepét, a HPV előfordulási gyakoriságát, az egyes típusok jelenlétét, a rizikó csoport szerinti megoszlást, valamint a HPV kapcsolatát a betegség prognózisával.
Anyag és módszer: Betegek: 122 beteg fej-nyaki tumorából vett szövetmintát dolgoztunk fel (lokalizáció: 62 szájüregi és garat-, 60 gégetumor). A betegellátás standard kezelési protokoll szerint történt: a betegeken műtétet végeztünk és/vagy radio-kemoterápiában részesültek. Szövettani feldolgozás:
A műtéti preparátumokból részben a szokásos rutin eljárással szövettani metszeteket készítettünk, részben a tumor mintákat fixálatlanul mélyfagyasztottuk és –70 °C-on tároltuk. Szövettani típus alapján a daganatokat a következőképen csoportosítottuk: típusos laphámrák, basaloid és verrucosus laphámrák. A humán papilloma vírus kimutatása: Fixált és paraffinba ágyazott, és fixálatlan fagyasztott szövetmintákat használtunk, ezekből DNS- izoláltunk, a HPV kimutatás polimeráz láncreakció (PCR) alapú eljárásokkal történt. A formalin fixált szövetmintákból izolált DNS-ben többféle specifikus primerrel határoztuk meg a HPV típusokat. A mélyfagyasztott mintákon a HPV kimutatást és tipizálást linear array genotyping teszt (Roche) alkalmazásával végeztük. A rizikó csoportok meghatározása HPV törzsek filogenetikai hasonlósága és laphám dysplasiákban való előfordulás gyakorisága alapján történt. Betegkövetés: A betegeket 1994 és 2003 között vontuk be. Minden egyes beteg szerepelt a Nemzeti Rákregiszterben.
A túlélés vizsgálata során a betegeket cenzorált státuszuk alapján különítettük el. Statisztikai analízis:
A betegek vizsgálatainak eredményeit BMDP90 statisztikai software programcsomag segítségével analizáltuk.
Eredmények: 54 esetben találtunk HPV pozitivitást (44,3%). 23 féle HPV típust azonosítottunk. Leggyakoribb a HPV 16 (10 eset=8,2%), és HPV 73 (7 eset=5,7%) volt. A HPV pozitív tumoros betegek túlélése kedvezőbb volt, mint a HPV negatívaké (nem szignifikáns=NS). A típusos laphámrákok esetében kedvezőtlenebb volt a túlélési arány, mint a basaloid és verrucosus laphámrákok esetében (p=0,0042). Az I+II. stádiumban kedvezőbb volt a túlélés, mint a III. vagy IV. stádiumban (p=0,0001).
A szövettani típusok csoportjai között egyenletes arányban fordultak elő az egyes rizikó csoportok (NS). A garatban a rizikó csoportok megoszlása egyenletes volt, ezzel szemben a gégében több a low risk és a high risk csoport (p=0,0450). A malignitás kockázatának fokozódásával párhuzamosan csökkent a betegek átlag életkora (NS).
Következtetés: Eredményeink alapján javasolt lenne az öszszes fej-nyaki daganat HPV pozitivitásának meghatározása.
Mivel a HPV negatív laphámrákok prognózisa kedvezőtlenebb, mint a HPV pozitív laphámrákoké, vagy a HPV pozitív basaloid rákoké, ezért az ilyen HPV negatív laphámrákok esetében a protokoll szerint ajánlottnál radikálisabb terápia tervezése válhat szükségessé.
 

A szerzők 8, hosszú éveken át idiopátiás V. agyideg neuralgiában szenvedő beteg állapotát elemzik. 7 betegnél MR mutatta ki a probléma lehetséges okát, és ez a műtét során igazolódott. Egy esetben az idegfájdalom azután szűnt meg, hogy a kisagy-hídszögleti térségből epidermoid tumort távolítottak el, 6 esetben az MR-képen az V. agyideg neurovaszkuláris kompressziója volt látható, ami a műtétnél bebizonyosodott. Az V. agyideg mikrovaszkuláris nyomáscsökkentése után az idegfájdalmak minden betegnél megszűntek. Egy esetben a műtét folyamán az V. agyideget érintő vaszkuláris kompressziót megtalálták, de az ideg mikrovaszkuláris nyomáscsökkentése sikertelen maradt. Egy évvel később ennél a nőbetegnél az V. agyidegen részleges rizotómiát végeztek, ezután megszűntek a fájdalmak. Mivel 8 beteg közül, akiket hosszú évek során idiopátiás trigeminus agyidegfájdalom miatt kezeltek, és 7 esetben nyilvánvalóan az V. agyideg másodlagos idegfájdamáról volt szó (egyszer kisagy-hídszögleti daganat, hatszor az ideget érintő kompresszió miatt) csak egy esetben volt sikertelen a mikrovaszkuláris nyomáscsökkentés, így csak egy esetben beszélhetünk idiopátiás neuralgiáról. Két sclerosis multiplexes betegnél, hosszú kezelés után, csak a mikrovaszkuláris nyomáscsökkentés után szűnt meg a trigeminus idegfájdalom, így annak oka nem muszáj, hogy a sclerosis multiplex legyen – lehet az egyben ideget és eret érintő elváltozás is.