Szerzők beszámolnak a T1, T2-es korai sinus piriformis tumorok terápiájában a klinikán alkalmazott gégefunkció megtartó sebészi kezelés, a supraglotticus hemipharyngo-laryngectomia műtéti lehetőségéről.

A hypophysis daganatok transsphenoidalis úton, mikrosebészeti eszközökkel való eltávolítását Harvey Cushing vezette be még a 20. század első felében. Az endoszkóp bevezetésével az utóbbi 10 évben ez a sebészi eljárás újabb lendületet kapott. A Szegedi Tudományegyetemen 2006-tól alkalmazunk endoszkópos feltárást a transznazális hypoyphysis műtéteink során. 2008-tól az optikai navigációt is rutinszerűen alkalmazzuk a beavatkozások kapcsán. Az eddigi tapaszta - latainkról számolunk be több mint 50 esetünk kapcsán.

A supraclaviumban növekvő jóindulatú folyamatok között előfordulhat lipoma, nyirokcsomó megnagyobbodás, bőr eredetű tumorok, ductus thoracicus cysta, igen ritkán lymphangioma.
Utóbbi főleg gyermekkorra jellemző, ritka elváltozás. A nyirokér-daganatok közül a nyakon elhelyezkedő lymphangiomák cysticus átalakulásra hajlamosak, ilyenkor hygromának is nevezzük ezeket.
A gyermekkori hygromák általában nem a supraclaviumban, hanem a fejbiccentő izom előtt, vagy mentén szoktak elhelyezkedni.

Betegismertetésünk alanya egy rossz szociális körülmények között élő, gracilis nőbeteg. Lakóhelyén elkövetett testi sértés kapcsán, gégetájékot ért nagy erejű trauma következményeként alakultak ki tünetei: spontán szűnő haemoptoe, rekedtség, dyspnoe, terhelésre jelentkező stridor.

A szerzők 20005.01.01. – 2010.05.31. között a Fül-Orr-Gégészeti és Szájsebészeti Osztályon előforduló nyaki infekcióval kezelt eseteket dolgozták fel.

Poszterünkön 2005–2009 közötti időszakban osztályunkon rosszindulatú bőrdaganattal kezelt betegeink kezelését kívánjuk bemutatni.

Az immunrendszer B-sejtjeinek érése során kialakuló plasmasejtek immunglobulinokat termelnek. A plasmasejtek monoclonalis proliferatioja okozta plasmasejt neoplasiák közé tartozik az extramedullaris plasmocytoma. Az irodalmi ritkaságnak számító tumor leggyakrabban a fej-nyaki régióban jelenik meg, elsősorban az orrüregben, melléküregekben, orrgaratban.

A primer neuroendocrin carcinoma az összes malignus gégetumor kevesebb, mint 1%-át képviseli. Egy középkorú férfi elhúzódó köhögésének és vérköpésének hátterében indirect gégetükrözéssel bal oldali supraglotticus szövetszaporulatot találtunk.

Az orr és orrmelléküreg tumorok képezik a fejnyaki daganatos megbetegedések kb. 5%-át. Relatív ritka megjelenésük ellenére a zárt üregben való növekedésük, késői tüneti megjelenésük és a környező szövetekre (orbita, koponyaalap) való terjedés határozza meg a kezelési lehetőségeket.

Bevezetés: A humán papillomavírus (HPV) fertőzés rendszerint proliferatív elváltozásokat eredményez a többrétegű laphámban, bizonyos HPV-típusok nagy valószínűséggel okoznak carcinomát. Munkánk célja fej-nyaki laphámrákos betegek hosszútávú követésével meghatározni a hagyományos klinikai és patológiai paraméterek megoszlását és prognosztikai szerepét, a HPV előfordulási gyakoriságát, az egyes típusok jelenlétét, a rizikó csoport szerinti megoszlást, valamint a HPV kapcsolatát a betegség prognózisával.
Anyag és módszer: Betegek: 122 beteg fej-nyaki tumorából vett szövetmintát dolgoztunk fel (lokalizáció: 62 szájüregi és garat-, 60 gégetumor). A betegellátás standard kezelési protokoll szerint történt: a betegeken műtétet végeztünk és/vagy radio-kemoterápiában részesültek. Szövettani feldolgozás:
A műtéti preparátumokból részben a szokásos rutin eljárással szövettani metszeteket készítettünk, részben a tumor mintákat fixálatlanul mélyfagyasztottuk és –70 °C-on tároltuk. Szövettani típus alapján a daganatokat a következőképen csoportosítottuk: típusos laphámrák, basaloid és verrucosus laphámrák. A humán papilloma vírus kimutatása: Fixált és paraffinba ágyazott, és fixálatlan fagyasztott szövetmintákat használtunk, ezekből DNS- izoláltunk, a HPV kimutatás polimeráz láncreakció (PCR) alapú eljárásokkal történt. A formalin fixált szövetmintákból izolált DNS-ben többféle specifikus primerrel határoztuk meg a HPV típusokat. A mélyfagyasztott mintákon a HPV kimutatást és tipizálást linear array genotyping teszt (Roche) alkalmazásával végeztük. A rizikó csoportok meghatározása HPV törzsek filogenetikai hasonlósága és laphám dysplasiákban való előfordulás gyakorisága alapján történt. Betegkövetés: A betegeket 1994 és 2003 között vontuk be. Minden egyes beteg szerepelt a Nemzeti Rákregiszterben.
A túlélés vizsgálata során a betegeket cenzorált státuszuk alapján különítettük el. Statisztikai analízis:
A betegek vizsgálatainak eredményeit BMDP90 statisztikai software programcsomag segítségével analizáltuk.
Eredmények: 54 esetben találtunk HPV pozitivitást (44,3%). 23 féle HPV típust azonosítottunk. Leggyakoribb a HPV 16 (10 eset=8,2%), és HPV 73 (7 eset=5,7%) volt. A HPV pozitív tumoros betegek túlélése kedvezőbb volt, mint a HPV negatívaké (nem szignifikáns=NS). A típusos laphámrákok esetében kedvezőtlenebb volt a túlélési arány, mint a basaloid és verrucosus laphámrákok esetében (p=0,0042). Az I+II. stádiumban kedvezőbb volt a túlélés, mint a III. vagy IV. stádiumban (p=0,0001).
A szövettani típusok csoportjai között egyenletes arányban fordultak elő az egyes rizikó csoportok (NS). A garatban a rizikó csoportok megoszlása egyenletes volt, ezzel szemben a gégében több a low risk és a high risk csoport (p=0,0450). A malignitás kockázatának fokozódásával párhuzamosan csökkent a betegek átlag életkora (NS).
Következtetés: Eredményeink alapján javasolt lenne az öszszes fej-nyaki daganat HPV pozitivitásának meghatározása.
Mivel a HPV negatív laphámrákok prognózisa kedvezőtlenebb, mint a HPV pozitív laphámrákoké, vagy a HPV pozitív basaloid rákoké, ezért az ilyen HPV negatív laphámrákok esetében a protokoll szerint ajánlottnál radikálisabb terápia tervezése válhat szükségessé.