Jelen klinikai tanulmányunk célja, hogy az elérhető irodalmi adatok alapján összefoglaljuk a cochlearis otosclerosisról rendelkezésünkre álló kutatási eredményeket és klinikai ismeret­anyagot. Az otosclerosisról közismert, hogy az kizárólag a humán oticus capsulában előforduló csontremodellizációs zavar. A remodellizáció elindulásában molekuláris faktorok trigger szerepe feltételezhető, az érintett betegeknél genetikai hajlam és környezeti faktorok hatása is bizonyára szerepet játszik.
A cochlearis otosclerosis az eredeti definíciója szerint azon ritka csontelváltozást jelenti, amikor a csontátépülés a cochlearis endosteum érintettsége révén tisztán idegi halláscsökkenést okoz. Ma már tudjuk, hogy az ilyen folyamat nagyon ritka, gyakoribb a stapes egyidejű fixációjával járó, kevert típusú halláscsökkenést okozó megbetegedés.
Tanulmányunkban összefoglaljuk továbbá a cochlearis otosclerosis hisztopatológiai jellemzőit, klinikai aspektusait, valamint a kezelés gyógyszeres és műtéti lehetőségeit is. Egy emlékezetes esetünk bemutatásával saját beteganyagunkból is ízelítőt adunk az olvasóknak.

 A Laryngoscope kiadójának engedélyével, az eredeti közlemény (Koukkoullis A, Tóth I, Gede N, Szakács Zs, Hegyi P, Varga G, Pap I, Harmat K, Németh A, Szanyi I, Lujber L, Gerlinger I, Révész P. Endoscopic versus microscopic stapes surgery outcomes: A meta-analysis and systematic review. Laryngoscope 2020; 130(8): 2019–2027. doi:10.1002/lary.28353) tükörfordítása.
A kiadó (Wiley) nyilatkozata:
Open Access Article
Permission is not required for non-commercial reuse.
This article is available under the terms of the Creative Commons Attribution Non-Commercial License CC BY-NC (which may be updated from time to time) and permits non-commercial use, distribution and reproduction in any medium, provided the original work is properly cited.

Célkitűzés: Az endoszkópos és a mikroszkópos stapedotomia intraoperatív és posztoperatív eredményeinek összehasonlítása az endoszkópos technika előnyeinek kihangsúlyozásával.
Módszer: A PRISMA protokoll szerint végzett irodalmi áttekintés és metaanalízis az endoszkópos és mikroszkópos stapedotomiát összehasonlító tanulmányok körében. Vizsgálatunkba csak a jól definiált kritériumoknak eleget tevő publikációkat választottuk be és értékeltük. Elsődleges eredmények: poszt­operatív csont-lég rés és chorda tympani sérülés. Másodlagos eredmények: átlagos műtéti idő, dobhártya-perforáció és posztoperatív ízérzészavar, fájdalom és szédülés. A dichotóm változókra egyesített esélyhányadost (OR: odds ratio) számoltunk 95%-os konfidenciaintervallummal (CI), míg a folytonos változókat a súlyozott átlagok különbségével (WMD: weighted mean difference) értékeltük szintén 95%-os konfidenciaintervallum (CI) megadásával. Az I2 és khi2 próbákkal pedig a statisztikai heterogenitást jellemeztük. Ezeken felül publikációstorzítás-vizsgálatot és szenzitivitásanalízist is végeztünk.
Eredmények: Keresésünk 3017 publikációt eredményezett, amelyből 6 nem randomizált kohorszvizsgálat felelt meg kritériumainknak. Elsődleges eredmények: csont-lég rés<10 dB; OR=1,80 (95%-os CI: 0,96–3,38). Csont-lég rés 11–20 dB; OR=1,49 (95%-os CI: 0,76–2,93). Csont-lég rés >20 dB; OR=2,51 (95%-os CI: 0,77–8,22). Chorda tympani sérülés: OR=3,51 [95%-os CI: 1,55–7,93]. Másodlagos eredmények: ízérzés; OR=2,36 (95%-os CI: 1,01–5,51]. Átlagos műtéti idő; WMD=0,14 (95%-os CI: –11,69; –11,98). Dobhártya-
perforáció: OR=1,70 (95%-os CI: 0,44–6,58). Fájdalom; OR=0,84 (95%-os CI: 0,36–1,96). Szédülés: OR=2,15 (95%-os CI: 0,94–4,89).
Következtetés: Az endoszkópos technika megbízható alternatívát jelent a mikroszkópos stapedotomia számára.

 A külső fület és a középfület érintő megbetegedések gyakran járnak csont-lég réssel (CSLR); a leggyakoribb kórképek az otitis externa diffusa/mycotica, a dobhártya perforációja, a hallócsontláncolat fejlődési rendellenességei, megszakadása vagy fixációja, a krónikus gennyes középfülgyulladás mesotympanalis vagy cholesteatomás formái. Jól ismert klinikai tapasztalat, hogy CSLR-t egyes, belső fület érintő megbetegedések kapcsán is mérhetünk, mint például az endolymphaticus hydrops, a tág vestibularis aqueductus szindróma, az ívjáratok csontos falának dehiscentiája, gusher szindróma, cochlearis dehiscentia, Paget-kór, osteo­genesis imperfecta, cerebrális vaszkuláris anomáliák (pl.: dural arteriovenosus fisztulája). A CSLR-rel járó, a belső fület érintő elváltozások és cerebrális éranomáliák jellegzetes audiológiai és vestibularis tünetekkel járnak: vertigo, szédelgés, egyensúlyzavar, oscillopsia, pulzáló vagy állandósult tinnitus, hyperacusis, auto­phonia, teltségérzés a fülben, Tullio-fenomén, Hennebert-tünet.
A CSLR-rel járó, belső fül eredetű megbetegedések diagnózisa nehéz feladat elé állítja a klinikust, és az érintett betegek egy részében a diagnózis felállítására soha nem kerül sor.
A gyakorló fül-orr-gégész a diagnózis felállítása során az alapos anamnézisen, a helyesen értékelt audiológiai-, valamint vestibularis jeleken túlmenően a modern képalkotó vizsgálatok eredményeire alapozhat.
A szerzők közleményükben áttekintik a CSLR-rel járó, belső fül eredetű megbetegedésekre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, utalva a diagnosztika és a terápia legújabb aktualitásaira. Néhány jellegzetes eset ismertetésével bemutatják az ilyen jellegű kórképek kezelése során szerzett tapasztalataikat.

Célkitűzés: A krónikus középfülgyulladás akut exacerbációja konzervatív úton, míg végleges megoldása sebészi kezelés útján érhető el. Jelen esettanulmányunk célja a krónikus középfülgyulladás terápiás nehézségeinek bemutatása immunszuppresszív állapot esetén.
Betegkiválasztás: Esetünk egy koraszülött, eseménytelen perinatalis adaptációt követően megfelelő (beszéd)fejlődést mutató lánygyermek. A gyermeknél 1,5 éves korában akut limfoid leukémiát diagnosztizáltak kétoldali, Pseudomonas aeruginosa okozta purulens otitis media kapcsán. Az antibiogramnak megfelelően többszörös antibiotikumkúra ellenére is a kimutatott kórokozó éveken át tovább perzisztált a krónikus gyulladást fenntartva. Leukémiája miatt protokoll szerinti kemoterápiás kezelésben részesült. A kezelések során kétoldali súlyos fokú percepciós halláscsökkenés alakult ki. A krónikus középfülgyulladás sebészi kezelését követően is csak átmeneti panaszmentességet értünk el. A leukémia kapcsán adott fenntartó kezelések befejeztével a gyermek fülfolyása 2 héten belül megszűnt, és azóta is panaszmentes.
Következtetések: A krónikus otitis media hátterében véleményezett Pseudomonas aeruginosa törzs feltehetőleg a kolonizálóflóra része volt, amely miatt sem széles spektrumú, sem célzott antibiotikumkezelés nem hozhatott eredményt a fülfolyás csökkentésében. Immunszuppresszív állapotban a kolonizálóflóra krónikus gyulladást képest fenntartani, mind diagnosztikai, mind terápiás nehézségek elé állítva a kezelőorvost. Tartós panaszmentesség csak az immunszupprimált állapot megszüntetésével érhető el.

A MELAS-szindróma mitokondriális encephalomyopathiával, laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal jár. Ez az egyik leggyakoribb mitokondriális betegség, amelynek fülészeti tünete a sokszor süketségig fokozódó idegi halláscsökkenés. Az elmúlt években két, genetikai vizsgálattal igazolt MELAS-szindrómában szenvedő beteget utaltak klinikánkra kétoldali súlyos fokú, illetve süketséggel határos halláscsökkenés miatt. Részletes audiológiai valamint radiológiai kivizsgálás után mindkét esetben cochlearis implantáció szükségessége merült fel, annak ellenére, hogy a betegeknél MR-vizsgálattal morfológiai elváltozások voltak észlelhetők a központi idegrendszer területén. A cochlearis implantáció komplikáció nélkül zajlott le a betegeknél. A hallásrehabilitáció sikerességének megállapítása céljából a műtét előtt tisztahang audiometriát, beszédhallás és beszédértés vizsgálatokat végeztünk, implantáció után pedig szabad hangtérben ismételtük meg a fenti vizsgálatokat. Az első betegnél a tisztahang- és a beszédaudiomertiás vizsgálatokkal is jelentős javulás volt mérhető, míg a második betegnél csak a tisztahangküszöb javult. Álláspontunk szerint MELAS-szindróma esetén cochlearis implantáció csak nagyon körültekintő módon indikálható.

Kulcsszavak: MELAS-szindróma, idegi halláscsökkenés, MR-vizsgálat, cochlearis implantáció

Experiences gained with cochlear implantation in patients with MELAS syndrome – case reports

MELAS syndrome is associated with mitochondrial encephalomyopathy, lactate acidosis and stroke-like episodes. This is one of the most common mitochondrial diseases, which can cause serious sensorineural hearing loss or even deafness. In the past years 2 patients with bilateral profound sensorineural hearing loss were referred to our department with MELAS syndrome. The diagnosis was proved with genetic examination in both cases. After a detailed audiological and radiological examination, the need of cochlear implantation arose in both cases, even though the MRI of both patients presented with morphological changes in the central nervous system. In both cases cochlear implantation was performed without complications. Various audiological tests were carried out in order to prove the success of hearing rehabilitation. Before the surgery pure tone audiometry, speech reception threshold and word recognition score were measured and after the cochlear implantation we repeated the previous measurements in free-field. In the first case, both the pure tone and the speech audiometry results were improved, while the second patient reported only pure tone threshold improvement. In our viewpoint, indication of cochlear implantation in MELAS syndrome patients should be carried out only in selected cases after very careful consideration.

Keywords: MELAS syndrome, sensorineural hearing loss, MRI, cochlear implantation

Az arcideg anatómiai és funkcionális ismerete a fül-orr-gégészeti gyakorlatban kiemelten fontos.

A körülbelül 7-10 000 rostot számláló, kevert funkciójú ideg perifériás károsodásának számos oka ismert. Arcidegbénulást okozhatnak infekciók, daganatok, traumatológiai, illetve neurológiai kázusok, de arcidegbénulás jelentkezhet szisztémás betegségek, valamint veleszületett rendellenességek következményeként is. Leggyakoribb oka a sokáig idiopátiásnak vélt Bell-féle bénulás, amelynek etiológiáját illetően egyre elfogadottabb tény a herpes simplex vírus szerepe.

A perifériás arcidegbénulással jelentkező betegek célirányos kivizsgálása és megfelelő terápiája kiemelt fontosságú a prognózis szempontjából. Az arcideg funkciójának megítélésére szolgál a House–Brackmann-skála, amely meghatározza a további vizsgálatok és a terápia menetét.

Közleményünkben a faciális parézis Klinikánkon alkalmazott, a nemzetközi ajánlásokon alapuló kivizsgálási és kezelési szempontjait mutatjuk be három demonstratív, jól dokumentált eset közreadásával.

Kulcsszavak: arcideg, Bell-féle bénulás, dekompresszió, elektrofiziológia, konzervatív kezelés

The up to date guideline of the diagnostics and therapy for facial nerve palsy

In otolaryngology, knowledge of the anatomy and function of the facial nerve is of paramount importance.

The facial nerve with approximately 7-10.000 fibres performs multiple functions. Peripheral lesion of the nerve can occur due to many local conditions like infection, tumour, trauma, neurological agents, but can also be the consequence of a systemic disease or congenital anomaly. The most frequent cause is Bell’s palsy. Until recently this condition was thought to be idiopathic but the role of herpes simplex virus has already been justified.

For a good prognosis, proper diagnostic and therapy for patients with newly developed facial palsy is essential. The House-Brackmann scale is a valuable tool to evaluate the nerve function and determines the subsequent examinations and treatment.

In our publication, we summarize the up to date guideline of the diagnostics and therapy for facial nerve palsy used at our Department. Our diagnostic and treatment methods are in accordance with the international standards. With the demonstration of three well documented cases we draw attention to the potentially successful treatment strategy.

Keywords: Bell’s palsy, decompression, electrophysiology, facial nerve, medical treatment

Összefoglalás

A dobüregben növekvő neurinoma ritka kórkép, amely a dobüreg bármelyik idegképletéből származhat, vagy beterjedhet a dobüregbe a környező idegekből kiindulva. Schwan­no­mának hívjuk az ideg valódi daganatos elfajulását, ami a Schwann-sejtek tumoros burjánzása. Ezzel szemben az úgynevezett amputációs vagy traumás neurinoma egy szövettanilag eltérő kórkép, hátterében gyakran trauma vagy ritkán gyulladás által kiváltott reaktív axon-, Schwann-sejt és pe­ri­neurális sejtprolifráció áll. Esetismertetésünkben egy 53 éves, intézeti gondozás alatt álló, demenciában szenvedő páciens kórtörténetét mutatjuk be, aki felső légúti infekció tünetei mellet jelentkező jobb oldali fülfájdalom, processus mastoi­deus feletti nyomásérzékenység miatt került osztályos felvételre klinikánkra 2006.01.27-én. Mikroszkópos fülvizsgálat során a dobhártya, illetve a dobüregi gyulladásra típusos fültükri képet nem láttunk, viszont egy ép hámmal fedett 4-5 mm-es terimét találtunk a dobhártya hátsó kvadránsában, amely a dobhártyát kidomborítva nyúlt a hallójárat felé. A páciens korábban fülmûtéten nem esett át, fej-, vagy fültrauma nem érte. Jobb fülén 31,5 dB-es csont-légrést, és 67,5 dB-es légvezetéses küszöböt mértünk a 0,5-1-2-3 kHz frekvenciák átlagában. Ízérzése megtartott volt. Laboratóriumi-, audiológiai-, és koponya CT-vizsgálatokat követően jobb oldali exploratív tympanotomiát és mastoidectomiát végeztünk. A mûtét során az akut mastoiditis lehetőségét kizártuk, viszont egyértelmûen megállapítható volt, hogy a fülvizsgálat során látott terime a chorda tympani dobüregi szakaszából eredt. A terime az incudo-stapediális ízületet arrodálta, amely végül is vezetéses halláscsökkenést okozott. A terime szövettani vizsgálata amputációs neurinomát igazolt gyulladásos környezetben. A terime eltávolítását, valamint a hallócsontláncolat rekonstrukcióját követően a páciens panasz- és szövődménymentesen gyógyult, hallása javult. A mûtétet követően 9 hónappal 8,5 dB-es átlagos csont-légrést mértünk. A schwannoma kialakulásának hátterében valószínûleg krónikus gyulladás állt.

Summary

Neurinoma developing in the tympanic cavity is a rather rare entity. It may arise from the neural structures of the middle ear, or it may spread from the sorrounding tissues into the tympanic cavity. Schwannoma is a benign tumor which arises from the schwann cells of the myelin sheath of the nerve. The traumatic-, or amputation neurinoma is a histologically different entity usually caused by trauma or rarely inflammation, resulting in a reactive cell proliferation of the schwann cells, axons and pe­ri­neural cells. We present a case of a 53-year-old handicapped man with learning difficulties who lived in a nursing home. He was admitted to our department on the 27th of January 2006. Mic­ros­copic examination showed a solitaer tumor of 4-5 mm in dia­me­ter in the border of the posterior quadrants of the right eardrum extending into the external ear canal. Neither the eardrum nor the tympanic cavity was inflammed. The patient’s past medical history revealed no trauma to the head or any major ear surgeries. We measured 31.5 dB air-bone gap on the right side while the conductive component was the mean of 67.5 dB on 0.5-1-2-3 kHz. The patient’s sense of taste was intact. Following blood tests, audiological investigations and head CT, the patient underwent an explorative tympanotomy and a mastoidectomy. The mass lesion partially visible in the external ear could be clearly identified during the surgery as the tumor arising from the chorda tympany, that arroded the incudo-malleolar joint resulting the conductive hearing loss. Histology of the tumor revealed amputational neurinoma with signs of chro­nic inflammatory changes in the surroundig tissues. The patient’s recovery was uneventful. Reconstruction of the ossicular chain resulted in a 8.5 dB air-bone gap in average 9 month after the surgery. We anticipated that inflammatory changes in the middle ear cavity might have triggered the growth of the amputation neurinoma.

Összefoglalás

A szerzők arra a kérdésre keresik a választ, hogy vajon a gyermekkori krónikus mesotympanalis otitis miatt végzett tympa­no­plasticák rövid és hosszú távú eredményeiben van-e különbség a „nem hasadékos” (NoCleft) és a „hasadékos” (Cleft) betegek között. Az első szerző (K. G.) 22 évnyi gyermekkori tympa­no­plasticai anyagát dolgozták fel ebből a szempontból, a harmadik szerző (P. J.) által kifejlesztett program segítségével. A „nem hasadékos” csoport 119 betegének 144 fülén végzett 159 tympano­plas­tica eredményeit vetik össze a „hasadékos” csoport 21 betegének 27 fülén végzett 31 tympanoplastica eredményeivel. A betegek átlagéletkora ilyen sorrendben 10,8 illetve 10,7 év. Legfontosabb indikátornak a posztoperatív csont-lég rés (air-bone gap, ABG) alakulását tartják. A „NoCleft”/„Cleft” csoportokban statisztikailag összevetik a preoperatív ABG-t: 28,76/28,94 dB (p=0,468), a posztoperatív legjobb ABG-t: 12,78/10,04 dB (p=0,096), a posztoperatív legutolsó ABG-t: 15,59/13,19 dB (p=0,192), a végső hallásnyereség mértékét: 13,17/15,75 dB (p=0,253), valamint a posztoperatív szakban az évek múlásával járó ABG-romlás mértékét: 2,81/3,15 dB (p=0,376). Nem találtak szignifikáns eltérést a két csoport eredményei között. Ugyanezen paramétereket külön is megvizsgálták az intakt hallócsont-láncolat és columellisatio mellett végzett tympanoplasticák esetében. Nem rosszabbak itt sem a hasadékosok eredményei. Mindkét csoportban 3 évnél hosszabb a betegek átlagos kontroll-ideje. A graft megmaradás 100%-os, a reperforáció aránya mindkét csoportban 3,5%. Anyagukban a hasadékosok esetében grommet behelyezésére nagyobb esély van, mint a nem hasadékosoknál. Dolgozatuk eredeti kérdésére, anyaguk retrospektív elemzése alapján úgy válaszolnak, hogy a hasadékos gyermekek tympanoplasticáinak várható eredményei mesotympa­nalis folyamatok esetében nem különböznek szignifikánsan a nem hasadékos betegek várható eredményeitől, tehát ugyanolyan indikáció alapján javasolható tympanoplastica. Fontosnak tartják a hasadékos betegek „Cleft Palate Team” keretei között való kezelését, valamint vulnerábilis fülkürt-működésük miatt, életük végéig tartó fülészeti gondozásukat.

Summary

The authors seek to answer the question of whether there is a difference in short and long term outcomes in children with and without cleft palate who have undergone tympanoplasty for chronic mesotympanic otitis. In this respect they retrospectively analyzed their pediatric tympanoplasty cases operated on by the first author (G.K.) over the last 22 years, with the help of the software deve­lo­ped by the third author (J.P.). The results of the „NoCleft” cohort (119 patients, 144 ears, 159 tympanoplasties), were compared to the results of the „Cleft” cohort (21 patients, 27 ears, 31 tympa­no­plas­ties). The average age of the patients in each group was 10.8 years and 10.7 years, respectively. The authors considered the post-operative air-bone gap (ABG) as the most important measureable indicator after tympanoplasty. The pre-operative ABG: 28.76/28.94 dB (p=0.468), post-operative best ABG: 12.78/10.04 dB (p=0.096), last post-operative ABG: 15.59/13.19 dB (p=0.192), the final hearing gain: 13.17/15.75 dB (p=0.253), and decline in hearing associated with ageing in the post-operative period 2.81/3.15 dB (p=0.376) has been statistically compared in NoCleft/Cleft cohorts. No significant difference was found between the two cohorts in any of the above categories. These same parameters were compared separately in tympa­no­plasties performed in cases with intact ossicular chain and in those with columellisation. The results of the Cleft group were not worse in this respect, either. The average follow-up period in each cohort was over 3 years. The graft taking rate was 100%, reperforation occurred in 3.5% in both groups. In the patients studied, the likelihood of grommet insertion was higher in the „Cleft” cohort. Based on this com­pa­ra­tive study, the authors concluded that – as far as mesotympanic cases are concerned – tympanoplasty success rates in cleft palate patients were not different from those in no cleft patients. Therefore, the indica­tions for tympanoplasty in children with cleft palate should be the same as in other children. Additionally, the authors’ view is that cleft palate patients are to be cared for by a „Cleft Palate Team”, and that such patients should remain under the life-long care of a specialized otolaryngologist, because of their vulnerable Eustachian tube function.
 

Összefoglalás

Jelen tanulmány elsőként állapítja meg, hogy a csont morfo­genetikus fehérje 5-ös altípusa (bone morphogenetic protein-5; BMP5) részt vesz az otosclerosis patogenezisében. Eredményeink megerősítik, hogy a transzformáló növekedési faktor-béta (transforming growth factor-beta; TGF-ß) szupercsalád BMP tagjainak magas expressziós szintje közrejátszik a kórosan emelkedett csontátépülésben az otosclerosis korai, aktív fázisában. Az otosclerosis az otikus kapszula komplex csontátépülési zavara, amely a különböző BMP-k fokozott ex­presszió­jával jellemezhető. A TGF-ß  és a BMP altípusok a TGF-ß szupercsalád tagjai és központi szerepet játszanak a csontreszorpcióban és a csont­újdonképződésben. Korábbi tanulmányok alapján feltételezték, hogy a BMP-k és receptoraik részt vehetnek az otoscle­rosisban megfigyelhető patológiásan megnövekedett csontátépülésben. Tanulmányunkban 51 otosclerosisos és 16 nem otoscle­ro­sisos ankylotikus stapestalp került elemzésre: hagyományos hema­toxilin-eozin festés és BMP2, 4, 5 és 7 specifikus im­mun­fluo­reszcens vizsgálat történt. Kortikális csontfragmen­tu­mok (n=35) és incus minták (n=6) jelentették a negatív kontrollt. Az aktív otosclerosist (n=39) megnövekedett BMP2, 4, 5 és 7 expresszió jellemezte, azonban a szövettanilag inaktív oto­sclerosisban (n=12) nem sikerült BMP-re specifikus immunreakciót kimutatni. A nem otosclerosisos stapes minták (n=16) és a negatív kontrollok (n=41) elhanyagolható BMP expressziót mutattak. Összefoglalva, a BMP expressziós mintázat szoros összefüggést mutatott az otosclerosis szövettani aktivitásával.

Summary

This study is the first to establish that BMP5 plays a role in the pathogenesis of otosclerosis. These results confirm that elevated expression levels of BMPs, members of TGF-b superfamily, cont­ri­bute to the pathologically increased bone turnover in early, acti­ve stages of otosclerosis. Otosclerosis is a complex bone remodeling disorder of the otic capsule, which might be charac­terized by increased expression of different types of bone mor­pho­genetic proteins (BMP). Transforming growth factor (TGF)-b and BMP both are members of TGF-b superfamily and play a critical role in bone resorption and new bone formation. It has been suggested that BMP and its receptors (BMPR) may be involved in the pathologically increased bone turnover observed in otosclerosis.
Fifty-one otosclerotic and sixteen non-oto­sclerotic ankylotic stapes footplates were histologically analyzed: conventional hematoxylin-eosin staining and BMP2, 4, 5 and 7-specific im­muno­fluorescent assays were performed. Cortical bone frag­ments (n=35) and incus specimens (n=6) were applied as nega­tive controls. Active otosclerosis (n=39) was featured by increa­sed expression of BMP2, 4, 5 and 7. Inactive cases of otosclerosis (n=12) were characterized by negative immuno­reaction for BMPs. Non-otosclerotic stapes specimens (n=16) and negative controls (n=41) showed a negligible BMP expres­sion. The BMP expression pattern displayed a strong correlation with the histological activity of otosclerosis.

Cochlear implantation surgery without posterior tympanotomy. Can we still improve it?

Nicolas Guevara, Sonanda Bailleux, Jose Santini, Laurent Castillo, Ivan Gahide

(Otorhinolaryngology, Pasteur Hospital, University Center, Pediatric Otorhinolaryngology, Lenval Hospital, Head and Neck Surgery, Centre Antoine Lacassagne, Nice, France)

Acta Oto-Laryngologica 2010; 130: 37–41.