Az népesség elöregedése miatt növekszik az idős fej-nyakrákos betegek száma. Az idősebb betegeknél gyakoribbak és súlyosabbak a kísérőbetegségek, rövidebb a várható élettartam, és ezek a betegek eltérő prioritásokkal rendelkeznek. Mindez bonyolultabb döntéshozatali folyamathoz vezet a terápia tervezésénél. Mindezeken túl a kezelés eredményét nehezebb előre jelezni az idős betegek esetében. Másrészt a fiatalabb fej-nyaki tumoros betegek között bizonyítottan több a különböző geriátriai szindrómában szenvedők aránya. A publikált, többnyire retrospektív tanulmányok ellentmondó eredményeket mutatnak a kezelés eredményét befolyásoló különböző prognosztikai tényezők tekintetében. Általánosságban elmondható, hogy az életkor nem kontraindikálja az intenzív kezelést. A biológiai életkor meghatározása ugyanakkor kihívás marad. Egy átfogó geriátriai vizsgálat (comprehensive geriatric assessment – CGA) segítségével lehet kizárólag a biológiai életkort a legmegfelelőbben meghatározni.
A CGA a betegek egészségi állapotát széleskörűen vizsgálja, beleértve a táplálkozási státuszt, a szociális helyzetet, a fizikai teljesítményt és a funkcionális, kognitív és pszichológiai állapotot. A teljes CGA különösen időigényes, a klinikumban nehezen kivitelezhető, ezért a gyakorlatban az idősebb betegpopulációnak csak korlátozott része részesül benne. Másrészt nem minden beteg esetében van szükség ilyen széles körű kivizsgálásra. Abból a célból, hogy a kivizsgálásra szoruló betegeket azonosíthassuk, új szűrőeszközöket fejlesztettek ki, amelyek a betegek esendőségének (frailty) meghatározására alkalmasak. Azonban ezeknek az eszközöknek a prediktív értéke továbbra is kiábrándító.
További intenzív kutatásra van szükség ahhoz, hogy hatékonyabb vizsgálati (szűrő-) eszközöket fejlesszünk ki az idős és esendő fej-nyakrákos betegek számára. Ezzel a jövőben személyre szabottabb terápiás terv állítható fel, amellyel csökkenthető a szövődmények kialakulása és az életminőség romlása. Jelen áttekintő tanulmány az irodalomban ismert tényeket foglalja össze az idős/esendő fej-nyakrákos betegek kezeléséről.

Bevezetés: A féloldali gégebénulások esetén általában a hang fáradékonysága, erőtlensége az elsődleges panasz. Bizonyos esetekben azonban a vezető tünet nem a hang minőségének gyengülése, hanem a terhelésre jelentkező légszomj.
Célkitűzés: Az endoszkópos arytenoid abdukciós lateropexia kétoldali gégebénulás esetén elfogadott reverzibilis eljárás, amely a kannaporc lateralizált helyzetben történő rögzítésével a nehézlégzést megszünteti. Célunk a nehézlégzéssel járó féloldali gégebénulás esetében alkalmazott hangréstágító eljárás eredményességének meghatározása légzésfunkciós, valamint hangelemző módszerek segítségével.
Módszer: Két, féloldali gégebénulásban szenvedő beteg műtét előtti és utáni légzésfunkcióját és hangminőségét hasonlítjuk össze a klinikánkon alkalmazott szubjektív és objektív foniátriai és légzésfunkciót meghatározó módszerekkel.
Eredmények: Mindkét esetben az életminőség javult, a nehézlégzés megszűnt, a spirometriai paraméterek szignifikánsak javultak a hangminőség gyengülése nélkül.
Következtetések: Eredményeink bizonyítják, hogy féloldali gégebénulás esetén a légzésfunkció javulása nem feltétlenül jár a hang minőségének romlásával.

2017. március 31-én 14 órakor a Magyar Fül-, Orr-, Gége és Fej-, Nyaksebész Orvosok Egyesületének Fej-Nyaksebészeti Szekciója Tudományos Ülést tart Prof. Dr. Czigner Jenő 80. születésnapja alkalmából, amelyre tisztelettel meghívjuk. Az ülés helyszíne: SE ÁOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika tanterme 1083 Budapest, Szigony u.36.

Napjaink fej-, nyaksebészetében általánosan elfogadott alapelv a nyirokcsomóstátusz alapos feltérképezése.
A nyaki nyirokcsomók akár radikális, akár szelektív - csak bizonyos számú nyaki nyirokcsomó régióra vonatkozó – blokkdisszekcióval történő eltávolítása terápiás célzatú, de ezen túlmenően a korrekt stádium-meghatározás szempontjából is elengedhetetlen. Közleményünkben egy könnyen sterilizálható, a nyak anatómiáját leképező szövettani tálcát szeretnénk bemutatni, mely a nyirokcsomók feldolgozásának igényes és precíz formáját teszi lehetővé, ezáltal nagymértékben segítve a sebész és a műtő személyzetének munkáját. Ez az eszköz nemcsak egyszerűbbé, de biztonságosabbá és gyorsabbá is teszi a nyaki nyirokcsomók feldolgozását, és metodikailag is strukturáltabb minden eddigi eljárásnál. A tálca használata jelentősen segíti a patológus munkáját, valamint megkönnyíti a szakmák közti kommunikációt is. Ezzel az eszközzel a nyaki nyirokcsomók eltávolításának és feldolgozásának egy sokkal megbízhatóbb és alaposabb formája valósul meg.

A szerzők az alábbi vizsgálatban nyelvgyök tumor definitív sugárkezeléssel és salvage műtéttel elért eredményeiket ismertetik. 1992 és 2005 között 94 beteg (T1-4N0-3M0) részesült egyedüli sugárkezelésben. Ötven beteg 63 Gy átlagos dózisú külső sugaras kezelést, 44 pedig a perkután irradiációt (átlagos dózis 61 Gy) követő 17 Gy átlagos dózisú szövetközi brachyterápiát kapott.
A 95 hónapos medián követési idő alatt 37 betegnél (39%) sem reziduum, sem recidíva nem volt kimutatható, 34 esetben (36%) lokoregionális reziduum volt detektálható, míg 23-nál (25%) a betegség lokoregionálisan kiújult.
A besugárzást követő locoregionális recidíva, illetve maradék tumor miatt 18 esetben (32%; 18/57) salvage műtét történt. Az 5 éves daganatspecifikus túlélés az öszszes betegre vonatkoztatva 45% (43/94) volt. Multivariációs analízisben az N2-3 stádium és a grade 3 szövettan független negatív prognosztikai faktornak bizonyult a rákspecifikus túlélés tekintetében (relatív rizikó: 2,2 és 3,1).
A 18 salvage műtéttel ellátott beteg közül 10 esetben (56%) a terápia sikeres volt, míg a további 8-nál második lokoregionális recidíva jelentkezett. A nem tumormentes páciensek további 68%-ánál (39/57) a daganat kiterjedtsége vagy a gyenge általános állapot miatt műtét nem volt kivitelezhető. Definitív sugárterápia utáni reziduumnál, illetve gondos követés melletti lokoregionális kiújulásnál – amennyiben a beteg általános állapota megengedi - a salvage műtét gyógyulást eredményezhet.

A cervicalis schwannoma preoperatív diagnózisa a nyaki teriméknél szokványosan használt vizsgálóeljárásokkal (ultrahang, CT, vékonytű aspirációs citológia, labordiagnosztika) sokszor nem állítható fel biztosan.
Ennek fő oka az aspirációs citológia alacsony szenzitivitása ennél a daganatnál. Differenciáldiagnosztikai problémát okozó estekben az UH vezérelt core biopsia vagy az intraoperatív gyorsfagyasztásos kórszövettani vizsgálat használatát javasoljuk. Két cervicalis schwannomás esetünket ismertetjük, melyeknél a szokványos műtét előtti vizsgálatokkal egy esetleges malignus betegség lehetőségét kizárni nem tudtuk. Első esetben az UH vezérelt core biopsia, míg a másodikban az intraoperatív gyorsfagyasztásos szövettani vizsgálat igazolta a diagnózist. A szerzők áttekintik a nyaki lokalizációjú schwannomák klinikai és patológiai jellegzetességeit a preoperatív diagnózist elősegítő tényezőkre fókuszálva.