Összefoglalás

A laryngectomizáltak szaglása jelentős mértékben csökken, mivel a felső légutak kirekesztődnek a természetes ventilációból.
Klinikánkon célul tűztük ki a laryngectomián átesett betegek olfaktorikus rehabilitációja során a nemzetközileg elterjedt, könnyen megtanulható „udvarias ásítás” manőver megtanítását, hatásosságának szubjektív és objektív módszerekkel történő vizsgálatát. 2010. szeptember és 2011. január között 12 laryn­gec­tomizált férfi beteget vontunk be vizsgálatainkba. Az általános állapot, a szagló- és az ízlelőképesség felmérésére kérdőíveket töltettünk ki a korábban laryngectomizált páciensekkel és egy 42 főből álló kontrollcsoporttal. A kérdőíveken szereplő kérdésekre adott válaszokhoz tartozó pontértékeket összegeztük, a magasabb összpontszám károsodott funkcióra utalt. A laryngectomián átesett betegek szaglásának szubjektív mérésére az ún. szaglásküszöb tesztet (Smell Treshold Test, STT) alkalmaztuk. Ép szaglás esetén a teszt eredménye 10, ennél kisebb értékek a szaglás gyengülésére és annak mértékére utaltak. Az „udvarias ásítás” manőver (Nasal Airflow Inducing Ma­neuver – NAIM) megtanítását követően az első kontroll szaglásvizsgálatot 3 hónap elteltével végeztük el. A vizsgálat során kapott eredmények statisztikai feldolgozását az SPSS 16.0.0 program felhasználásával p£0,05 szignifikancia szinten kétmintás T-próba alkalmazásával végeztük. Egy, a NAIM alkalmazása előtt csökkent szaglóképességű, korábban laryngectomizált betegünknél funkcionális MRI- (fMRI) vizsgálatot végeztünk a manőver 3 hónapos gyakorlása után. Betegeink az általános állapotot felmérő kérdőíven kiindulási értékként átlagosan 43,1 pontot értek el, a kontrollcsoport átlaga 46,6 pont volt, szignifikáns eltérést tehát a teszt megtanítása előtt a két csoport között nem találtunk. A szaglást felmérő kérdőíven laryngecto­mi­zált betegeink átlagosan 67,1, míg a kontrollcsoportban lévők átlagosan 30,8 pontot értek el: betegeink szaglása tehát kezdetben szignifikánsan rosszabb volt a kontroll populációénál. Az ízérzékelésre vonatkozó kérdőíves vizsgálat során nem találtunk eltérést betegeink és a kontrollcsoport tagjai közt. Az STT alapján az első mérések átlaga a laryngectomizált csoportban 5,92 volt, amely a manőver 3 hónapos gyakorlása után 8,7-re, azaz 47%-kal nőtt. Az fMRI-vizsgálattal betegünk szubjektív teszttel kimutatott szaglását objektíven tudtuk igazolni. Az „udvarias ásítás” manőver egy könnyen megtanulható, hatásos módszer, amelynek segítségével betegeink szaglását jelentős mértékben sikerült javítanunk. Tapasztalataink alapján javasoljuk a postlaryn­g­ec­tomiás rehabilitációs protokoll részeként történő bevezetését.

Summary

The olfaction of laryngectomized patients decreases significantly since the upper airways are excluded from the normal ventilation.
The aim of our study was to teach the „polite yawning” maneu­ver to laryngectomized patients during the olfactory rehabilita­ti­on, and to estimate the efficacy of the maneuver with the use of subjective and objective methods. The maneuver isinternatio­nal­ly recognized and easy to learn. During the period of Sep­tem­ber 2010 and January 2011 twelve laryngectomized male patients were involved in our study. In order to survey their general condition, olfactory and gustatory abilities questionnaires were completed by our patients who had undergone laryngectomy before and also by a control group of 42 persons. The points of the answers indicated by the patients were summarized; higher total score indicated a more compromized function. For subjective assessment of the olfaction, the Smell Treshold Test (STT) was used. In case of nor­mal olfaction the re­sult of the test was 10 points, smaller scores referred to impair­ment of the olfaction. Three months after teaching the „polite yawning” maneuver (Nasal Airflow Inducing Maneuver -NAIM) to the patients, control olfactory examination was carried out. Statistical analysis of the data was run with the use of SSPS 16.0.0 program on a level of significance p£0.05 with Student’s t-test. Functional MRI (fMRI) was performed at one la­ryngec­tomized patient after applying the maneuver for 3 months. According to the general health questionnaire, our patients recieved 43.1 points in average, and the average of the control group was 46.6 points, so we could not prove any significant difference between the two groups prior to teaching the test. On the olfaction questionnaire our patients gained 67.1 points in average, while the score of the control group was 38.8 points: so at the beginning the patients’ olfaction was significantly worse than that of the control population. As for the gustatory sen­sation survey queationnaire no differen­ce was recorded between the scores of the patients and control members. According to the scores of the STT the average of the first mea­su­rements in the laryngectomized group was 5.92, which increased to 8.7, i.e. 47% after practicing the maneuver for 3 months. The improved ol­fac­tion in one of our patients was demonstrated not only by a sub­jec­tive test but objectively with fMRI too. With the help of the „polite yawning” maneuver – an effective and easy-to-learn method – the olfaction of our patients improved significantly after 3 months. According to our expe­riences introduction of the „polite yawning” maneuver is highly recommended for the rehabilitation protocol of laryngectomized patients.

Összefoglalás

A pajzsmirigy sebészetben sokáig egyeduralkodónak számítottak a nyitott feltárásból végzett beavatkozások, a minimál invazivitásra való törekvés az endoszkópos technika rohamos fejlődésének köszönhetően a sebészet e területét sem hagyta érintetlenül. A Miccoli nevével fémjelzett Minimál Invazív Video-Asszisztált Thyreoidectomia (MIVAT) napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő műtéti technikája. Az eljárás során a jugulumban ejtett 2,5-3 cm-es metszésen keresztül endoszkópos kontroll mellett nyílik lehetőség a pajzsmirigy reszekciójára. A folyamatosan bővülő indikációs kör ellenére a módszernek egyelőre a benignus és limitált kiterjedésű pa­pil­láris pajzsmirigy folyamatok terápiájában van létjogosultsága. Az eljárás fő előnyei a kiváló kozmetikai eredmény, a gyorsabb sebgyógyulás és a rövidebb kórházi tartózkodás. A módszernek az endoszkóposan reszekálhatatlan méretű lebenyek, a lokálisan előrehaladott malignus folyamatok és bizonyos szövettani típusok, illetve az eszközpark ára szabnak határt.
A szerzők a PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán szerzett kezdeti tapasztalatok bemutatásán keresztül részletezik a MIVAT technikát, indikációs körét, előnyeit, nem megfeledkezve az eljárás hátrányairól sem.

Summary

External approach is considered to be the gold standard for thyroid surgery, however the developement of endoscopic tech­nique and the strive for minimal invasive approaches has become widespread in thyroid surgery. Minimally Invasive Video-Assisted Thyroidectomy (MIVAT) hallmarked by the name of Miccoli is one of the most dinamically developing surgical tech­nique. During the procedure resection of the thyroid gland is available via a small incision with the length of 2,5-3 cm made above the sternal notch under endoscopic control. Despite increasing number of indications the method plays a role only in the treatment of benign lesions and low-grade papillary malig­nan­cies with limited extent for the present. Main advantages of the technique are excellent cosmetic results, faster wound healing and shorter hospital stay. The method is delimited by locally advanced malignancies, certain histological types of thyroid cancers, endoscopically unresectable lobe size and the relatively high cost of instruments.
Based on the initial experiences gained at the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery of Clinical Centre of the University of Pécs, the authors describe the surgical steps, indications and contraindications of MIVAT along with the advantages and disadvantages of the technique.
 

Összefoglalás

Arcidegbénulás során a mimikai izmok működése, köztük a m. orbicularis oculi funkciója is károsodik. A nem kielégítő szemzárás és a csökkenő könnyelválasztás miatt nagyobb eséllyel jelentkezhetnek szaruhártya problémák: epithelialis defektus, stroma elvékonyodás, bakteriális szuperinfekció vagy akár corneafekély. Ezek kezelése elsősorban konzervatív, mint a nedvesítő szemcsepp, éjszakai szemgél és szemragasztás alkalmazása, vagy az alsó szemhéj helyes pozícióban történő rögzítése tapasszal. Sebészi kezelés a konzervatív terápia hatástalansága, illetve a bénulás definitív jellege esetén jön szóba. Paralitikus lagophthalmus esetén klasszikus sebészi megoldás a cornealis protekció biztosítására a tarsorrhaphia, amely csak részleges szemhéjzárást biztosít. Hazánkban kevésbé elterjedt sebészi módszer a szemhéjzárást elősegítő aranysúly implantáció és az alsó szemhéj ectropiumának korrekciójára szolgáló laterális canthopexia. Közleményünk célja ezen egyszerű eljárások hazai bemutatása és a vele szerzett első tapasztalatok értékelése.

Summary

Facial nerve palsy impairs the function of the mimic muscles amongst them the function of the orbicularis oculi muscle. The lagophtalmus and the consequent corneal exposure with the interruption of the tear film leads to drying of the cornea, and ocular dyscomfort, epithelial defects, stromal thinning, bacterial superinfection or even corneal ulcers can occur. The primary treatment is conservative and symptomatic such as lubricant eye drops, ointments and moisture chambers overnight and taping. Surgical intervention may be required for patients where conservative therapy failed or in case of a definitive palsy. The classical surgical procedure to provide corneal protection in case of paralytic lagophtalmus is tarsorraphy however this method offers only incomplete eyelid closure. Other procedures, lesser known in Hungary, are gold weight implantation for eyelid closure and lateral canthopexy for the correction of the ectropion. The aim of this study is to provide a report on our first experience of using these methods in Hungary and to evaluate our first results.

Kosztolányi Dezső (1885–1936) (1. ábra) a Nyugat első nemzedékének volt a tagja, többek között Babits Mihály, Balázs Béla, Szép Ernő, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Gellért Oszkár és Csáth Géza mellett (2. ábra). Egyike a legderűsebb magyar költőknek.

A szerzők áttekintik az ízérzést, mint komplex folyamatot. Foglalkoznak a nyelv és az ízlelőbimbók anatómiájával, az ízlelőszemölcsök beidegzésével, valamint az azt beidegző idegek lefutásával és annak agyi központjaival. Leírják az ízlelés funkcióját és a különböző ételek egymásra gyakorolt hatásait. Tárgyalják az alapízek fogalmát, köztük a régóta elfogadott négy alapízt: az édes, sós, keserű és savanyú ízt, és kitérnek a vitatott három új alapízre: az umamira, a zsírra és a vízre. Beszélnek az ízérzés mérésének módszereiről. Részletezik az ízérzés funkciózavarait, a különböző szinteket, amelyeken a zavarok előfordulhatnak, és a különböző ágenseket, amelyek ezeket a zavarokat okozhatják. Összefoglalják azokat a betegségeket, ahol az ízérzésnek differenciáldiagnosztikus szerepe lehet, mint pl. az egyes hiányállapotok (E-, B₁-vitamin és cinkhiány), az influenza, a HIV, a diabetes mellitus és a myasthaenia gravis. 

A fül-orr-gégészeti szakrendeléseken jelentkező szédülő beteg panaszai többnyire jellegzetesek, azonban a részletes kivizsgálás és a vizsgálati leletek áttekintése így is időigényes. Emiatt az egyensúlyrendszeri betegségben szenvedő beteg diagnosztikai problémát jelenthet a fül-orr-gégész szakorvosoknak is. A szerző a részletes otoneurológiai kivizsgálásra szoruló betegek előzetes kiválasztására 6 kérdésből álló rövid kérdőívet javasol.
 

Osztályunkon széles körű tapasztalattal rendelkezünk a parotis daganatos elváltozásokkal kapcsolatban.
Jelen vizsgálataink során az elmúlt 20 év beteganyagát tekintettük át, mely során a tumor típusáról, kiterjedéséről, differenciáltsági fokáról, kezelési módjáról, műtéti ellátásáról, esetleges kiújulásáról és a túlélés arányáról gyűjtöttünk adatokat.

A felnőttkori nasalis dermoid viszonylag ritka kórkép, leggyakrabban kora gyermekkorban észlelik. Az előadók áttekintik az orrháti dermoidok rövid fejlődéstanát, képalkotó vizsgálatok alapján bemutatják a kiterjedés meghatározásának lépéseit. Hangsúlyosan elemzik az esetleges intracranialis kapcsolatot bizonyító, vagy kizáró radiológiai eltéréseket.

Szerzők beszámolnak a T1, T2-es korai sinus piriformis tumorok terápiájában a klinikán alkalmazott gégefunkció megtartó sebészi kezelés, a supraglotticus hemipharyngo-laryngectomia műtéti lehetőségéről.

A hypophysis daganatok transsphenoidalis úton, mikrosebészeti eszközökkel való eltávolítását Harvey Cushing vezette be még a 20. század első felében. Az endoszkóp bevezetésével az utóbbi 10 évben ez a sebészi eljárás újabb lendületet kapott. A Szegedi Tudományegyetemen 2006-tól alkalmazunk endoszkópos feltárást a transznazális hypoyphysis műtéteink során. 2008-tól az optikai navigációt is rutinszerűen alkalmazzuk a beavatkozások kapcsán. Az eddigi tapaszta - latainkról számolunk be több mint 50 esetünk kapcsán.