×

Távoli áttétek laphám eredetű malignus fej-nyaki daganatokban – esetismertetések

A fej-nyaki régiót érintő laphám eredetű rosszindulatú daganatok 4,2-23,8%-ában számíthatunk távoli áttétek kialakulására. A hematogén terjedés leggyakrabban érintett szervei a tüdő, a csontrendszer és a máj. Bőrben nagyon ritkán alakul ki távoli áttét. A nyirokerek útján leggyakrabban a mediasztinum nyirokcsomói érintettek. Minél előrehaladottabb stádiumú a betegség, annál nagyobb valószínűséggel kell számolni távoli áttét megjelenésére, ami a prognózis szempontjából rendkívül kedvezőtlen lelet. Az átlagos túlélési idő a távoli áttét megjelenését követően 4 hónap, a bőrben való megjelenés esetén ez az időtartam még rövidebb (átlag 3 hónap). A terápia minden esetben palliatív, mindemellett személyre szabottnak kell lennie. A szerzők két eset bemutatásával szeretnék felhívni a figyelmet a távoli áttétek jelentőségére fej-nyaki laphám eredetű primer malignus daganatok kapcsán. Az első eset egy transzglottikus gégetumor volt, amely az ellenoldali klavikula mediális részébe adott távoli áttétet. Második esetünk egy jobb oldali primer vallekula epiglottika tumor volt, amely az azonos oldali szupraszkapuláris régió bőr alatti kötőszövetes réteg nyirokcsomójába adott távoli metasztázist. Mindkét esetben az irodalmi adatokkal összecsengő átlagos túlélést észleltünk. Dolgozatunkban rövid áttekintést nyújtunk a fej-nyaki eredetű laphámrákok klinikai vonatkozásairól.

 

Distant metastases in squamous cell carcinoma-derived malignant head and neck tumors – case reports

 

Distant metastases present in 4.2 to 23.8% of cases with squamous cell carcinoma of the head and neck region. The lung, the bones, and the liver are the most frequently affected organs, however skin involvement is also reported occasionally. Distant lymphogen metastases occur mostly in the mediastinum. The more advanced the stage of the cancer, the higher the chance for developing a distant metastases, which indicates poor prognosis. The average length of survival is 4 months, but in case of skin metastasis it is reduced to 3 months. In every case the treatment should be palliative and individual. The authors present two cases of head and neck cancers with distant metastases. The first case is a transglottic laryngeal cancer, with metastasis to the medial part of the contralateral clavicle. The second case is a right vallecula tumor with a subcutaneous lymph node metastasis to the ipsilateral suprascapular region, that involves the skin. In both cases the length of survival correspondes to the data of literature. Our report also summerizes the relevant literature.

Varrógéppel asszisztált transoralis diverticulotomia kapcsán szerzett kezdeti tapasztalatok a PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán

Összefoglalás

A Zenker-diverticulum a hypopharynx-nyelőcső határon létrejövő pulziós diverticulum. Kialakulásának hátterében a megemelkedett endoluminális nyomás, a nyelőcsőbemenet záróizomzatának diszfunkciója, valamint hátsó garatfali gyengeség feltételezhető. A fenti tényezők eredményeképpen egy, a nyelőcsőtől ún. közös septummal elválasztott nyálkahártya kiboltosulás keletkezik a hátsó garatfal mögött. Az anamnézisen felül (dysphagia, emésztetlen étel-ital regurgitációja, halithosis) a definitív diagnózist a bárium kontrasztanyaggal végzett nyeletéses röntgenvizsgálat szolgáltatja. Kezelésében sokáig a külső feltárásból végzett diverticulectomia számított egyeduralkodónak. A nyitott műtétekhez társuló magas szövődmény ráta, a minimál invazivitás iránti igény és a dinamikusan fejlődő endoszkópos eszközpark hívta életre a transzorális diverticulotomiát, amely a Zenker-diverticulumok legelterjedtebb műtéti megoldásává vált. A transzorális diverticulotomiák két fő változata ismert, attól függően, hogy a diverticulum oesophagusba történő marsupialisatioja CO2 lézer vagy egy speciális endoszkópos varrógép alkalmazásával történik. A szerzők a PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán szerzett kezdeti tapasztalataik bemutatásán keresztül részletezik a varrógép-asszisztált transzorális diverticulotomia műtéti technikáját, annak előnyeit, hátrányait, nem megfeledkezve a CO2 lézerrel asszisztált technikával való összehasonlításról sem.

 

Summary

Zenker’s diverticulum is a pulsation diverticulum developing at the oesophago-pharyngeal junction. Increased endoluminal pressure, muscular dysfunction of the oesophageal constrictor muscles and weakness of the posterior pharyngeal wall can be supposed in the background of its formation. As the result of the factors listed above, a mucosal pouch arises behind the posterior pharyngeal wall separated from the oesophagus with a septum. Beyond the past medical history (dysphagia, regurgitation of undigested food and drink, halithosis), the definitive diagnosis is provided by the barium swallow test. Diverticulectomy performed via external approach had been the only treatment modality for a long time. The high complication rate associated to diverticulectomies, the claim to minimal invasivity and the rapidly developing endoscopic technology led to the development of the transoral diverticulotomy, which is considered the most wide-spread surgical procedure in the treatment of Zenker’s diverticula. Two types of transoral diverticulotomy are known, depending on the device (CO2 laser or a special stapling gun) the common septum is transsected with. The authors of the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, Clinical Centre, University of Pécs present their initial experiences gained on staple-assisted transoral diverticulotomies, the advantages and disadvantages of this technique, not forgetting about making comparison between the staple – and CO2 laser-assisted diverticulotomies.

A fül-orr-gégészek szerepe a lymphomák diagnosztizálásában

Összefoglalás

A fül-orr-gégészeti vizsgálat során gyakran találkozunk fej-nyaki lokalizációjú nyirokcsomó-megnagyobbodással, amelynek hátterében az alapos kivizsgálást követően lymphoma igazolódik. Tanulmányunk célja a 2000 és 2011 között klinikánkon diagnosztizált lymphomás betegek követése volt. A fent említett időszakban a klinikánkon vett szövettani mintákból 51 beteg esetében igazolódott lymphoma, közülük 36 esetben non-Hodgkin-lymphoma, 12 esetben Hodgkin-kór, 2 esetben myeloma multiplex, egy alkalommal pedig B-sejtes krónikus lymphoid leukaemiára derült fény. A diagnózisok ismeretében vizsgáltuk a betegek szövettani diagnózis, illetve szövettani altípus szerinti megoszlását, a szövettani mintavétel helyét, a Hodgkin- és non-Hodgkin-kóros betegek stádium, életkor, illetve túlélési idő szerinti megoszlását. Az alkalmazott terápia módját meghatároztuk, azonban részletes ismertetésüktől eltekintünk. A betegek követése során megállapítottuk, hogy a férfiak körében nagyobb számban fordult elő a betegség (29 eset), a nők átlagosan 16 évvel idősebbek voltak, ennek ellenére a túlélési időben nem volt jelentős különbség (átlagosan 36,5 hónap férfiak és 31,5 hónap nők esetében). A szövettani altípusok közül a non-Hodgkin-lymphoma előfordulása volt a leggyakoribb (36 eset az általunk diagnosztizált 51 esetből). Az átlagos túlélési idő tekintetében jelentős különbség volt a Hodgkin-kóros és a non-Hodgkin-kóros betegek között (40,8 hónap a Hodgkin-kóros, míg 20,2 hónap a non-Hodgkin-kóros betegek esetében). A szerzők felhívják a figyelmet a gyors, célzott kivizsgálási folyamatban a fül-orr-gégészek szerepének jelentőségére.

 

 

Summary

During the otolaryngological examination we often see swollen lymph nodes in the head and neck region in which lymphoma is confirmed in the background.
The objective of this clinical review was to follow up patients suffering from lymphoma diagnosed between 2000 and 2011 in the University of Debrecen Department of Otolaryngology Head and Neck Surgery.
This period lymphoma was verified in 51 patients, patients were diagnosed non Hodgkin lymphoma in 36 cases, Hodgkin disease in 12 cases, myeloma multiplex in 2 cases and chronic B cell lymphoid leukaemia in 1 case
Histological differences, histological subtypes, region of origin of the specimens were examined. Analysis of the distribution of patients of Hodgkin- and non Hodgkin disease was performed according to the clinical stage, the age and the average survival.
An overwiew of the therapy is included.
Lymphomas in this cohort occur more often in men than in women (29 men and 22 women in our review).
Women were older by 16 years but no significant difference was found in the survival time (average 31.5 months in women and average 36.6 months in men).
Non Hodgkin disease was most frequent in this series of patients (36 cases from 51 patients).
A significant difference int he survival rate was found between Hodgkin and non Hodgkin disease. Patients suffering from Hodgkin disease had an average survival of 40.8 month, those with non Hodgkin disease had 20.2 months.

 

Az elülső koponyabázist destruáló, az orrüregbe törő recidív meningeoma műtéti megoldása: craniofacialis feltárásból végzett reszekció

Összefoglalás

Tanulmányunkban egy 56 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinél egy recidív frontobazális meningeoma miatt kombinált craniofacialis feltárásból végeztük el a tumorreszekciót. Az eset részletes bemutatásán túl igyekeztünk felhívni a figyelmet a műtéti technika kritikus pontjaira, valamint a sebészi anatómia alapos ismeretének fontosságára. Mindezek mellett hangsúlyt helyeztünk a craniofacialis rekonstrukció egyes lehetőségeinek bemutatására is.


Summary

Hereby we present the case report of a 56-years-old male patient with a recurring frontobasal meningeoma, who underwent a craniofacial approach with the aim of complete tumor removal. Beyond the particular case representation, our aim was to make attention on the pitfalls and critical points of surgical technique and also on the importance of fundamental knowledge of surgical anatomy, respectively. Nevertheless, we also emphasized and presented the current options of craniofacial reconstruction.

 

Citokróm P450 1A1 és az uridin-difoszfát-glukuronoziltranszferáz 1A1 allél-polimorfizmusának hatása a malignus fej-nyaki daganatok kialakulásának kockázatára és prognózisára

Összefoglalás

A szerzők a citokróm P450 1A1 (CYP1A1) és az uridin-difoszfát-glukuronoziltranszferáz 1A1 (UGT1A1) allél-polimorfizmusának hatását vizsgálták a fej-nyaki daganatok kialakulása és a túlélés vonatkozásában. Száznegyvenkettő fej-nyaki daganatos beteget (48 gége-, 42 hypopharynx és 52 mesopharynx tumor) vontak be a vizsgálatba. A kontrollcsoport (150 alany) önkéntesekből állt, akiknél nem volt kimutatható daganat. A két csoport között átlagéletkorban, a nemek arányában, valamint a dohányosok és nem dohányzók arányában statisztikailag szignifikáns különbség nem volt. A résztvevőket genotipizálták a CYP1A1 génjének 7-exonjában található Ile/Val (izoleucin/valin) polimorfizmus és az UGT1A1 gén promoter régiójában található TA (timin, adenin)-ismétlődések polimorfizmusai (*1 és *28 allélek) alapján. A túléléseket log rank tesztekkel vizsgálták, a csoportok közötti allélgyakoriságokat esélyhányados (odds ratio, OR,) 95% megbízhatósági tartomány (CI) kiszámításával, valamint c2 próbával elemezték. Vizsgálataik alapján a CYP1A1 Ile/Val, Val/Val (OR: 1,72, 95% CI: 1,02-2,96, p=0,044) és az UGT1A1*28 allélok előfordulása (OR: 2,74, 95% CI: 1,45-5,18, p=0,002) valamint a fej-nyaki tumorok kialakulásának megnövekedett rizikója között szignifikáns kötődés létezik. Ezek az allélok szignifikánsan csökkentették a túlélés időtartamát (p=0,018 és p=0,0006). A túlélés szignifikánsan alacsonyabb volt ha a beteg mindkét magas rizikójú allélt szimultán hordozta (OR: 2,149, 95% CI: 1,111-4,157, p=0,001). Eredményeik szerint a CYP1A1 Ile/Val és Val/Val allélvaránsok, valamint az UGT1A1*28, mint biomarkerek hozzájárulnak a fej-nyaki tumorok kialakulásának kockázat becsléséhez, valamint prognosztikus értékük elősegítheti az individuális terápia megtervezését.

 


Summary

We studied the effect of allelic polymorphisms of cytochrome P450 1A1 (CYP1A1) and uridine-diphosphate-glucuronosyltransferase 1A1 (UGT1A1) on the risk of the development of head and neck cancers and the overall survival. One hundred forty-two head and neck cancer patients (48 with laryngeal, 42 with hypopharyngeal and 52 with mesopharyngeal tumors) were involved in the study. The control group (150 subjects) consisted of volunteers without malignant tumours. There was no statistically significant difference in age, sex distribution or smoking habits between the two groups. The participants were genotyped for the CYP1A1 Ile/Val polymorphism in exon 7, and for the UGT1A1 TA-repeat polymorphism (*1 and *28 alleles) in the promoter region of the gene. Effect of the allelic variants on survival was studied by log rank test, while c2 test and odds ratios with 95% confidence intervals were used to compare the allelic frequencies between patients and controls. Our study has revealed a significant connection between the occurrence of the CYP1A1 Ile/Val, Val/Val (OR: 1.72, 95% CI: 1.02-2.96, p=0.044) and UGT1A1*28 alleles (OR: 2.74, 95% CI: 1.45-5.18, p=0.002) and an increased risk of head and neck cancers. These alleles decreased the duration of survival significantly (p=0.018 and p=0.006). The survival was significantly more strongly reduced when the two high-risk alleles were carried simultaneously (OR: 2.149, 95% CI: 1.111-4.157, p=0.001). Our results suggest that use of the CYP1A1 Ile/Val and Val/Val variants and UGT1A1*28 as biomarkers can provide help in the risk assessment while their prognostic value can promote planning of the individual therapy.
 

Current Advances in Transoral Robotic Surgery (TORS)

The application of robotic-assisted surgery within otolaryn­gology began in 2005 with early clinical reports from groups in the University of Pennsylvania (1) as well as Walter Reed Medical Center (2). However, wide spread use of head and neck robotic-assisted surgery took a strong upturn following the United States’ Food and Drug Administration’s (FDA) approval of robotic-assisted transoral surgery in 2009.

Pulmonaris rehabilitáció teljes gégeeltávolítás után: a hő- és páracserélő rendszer (Heat and Moisture Exchanger, HME) alkalmazásával nyert tapasztalataink elemzése

Összefoglalás

Tanulmányunkban a laryngectomián átesett betegeink teljes mértékű posztoperatív rehabilitációjának részeként alkalmazott hő- és páracserélő rendszer (Heat and Moisture Exchanger, HME, Atos Medical AB, Hörby, Sweden) effektivitását vizsgáltuk 6 betegnél, akik legalább 6 hónappal a vizsgálatok kezdete előtt teljes gégeeltávolításon estek át. A kontrollcsoportot szintén 6 laryngectomizált, de HME-t nem viselő beteg alkotta. A betegekkel az általános- és bronchopulmonaris állapotukra, valamint a beszédképességükre vonatkozó kérdőíveket töltettünk ki. A kérdőíveket a vizsgálat kezdetekor, majd 6 hét után és a tanulmány végén, 3 hónap elteltével töltettük ki mind a két betegcsoport tagjaival. A 3 hónapos vizsgálati periódus során vizsgáltuk az életminőség időbeni alakulását is. Az HME-használók a 6 hetes és 3 hónapos kontrollvizsgálat során az HME rendszerrel kapcsolatos kérdőívet is kitöltöttek.
A pulmonaris állapot alaposabb felmérése céljából, a kérdőíveken kívül légzésfunkciós vizsgálatokat is végeztünk mindkét betegcsoportban, amelyeket 3 hónap múlva megismételtünk mindkét betegcsoport tagjainál.
A feldolgozott válaszok alapján az általános állapot a HME-t viselő csoport tagjainál kisfokban javult, míg a kontrollcsoport tagjainál kisfokban romló tendenciát mutatott mind a 6 hetes, mind a 3 hónapos felméréskor. Az életminőségre vonatkozó, 1 és 10 közötti skálán megadott pontszámmal megválaszolható kérdésre adott válaszok értékei a HME-csoportban jelentős javulást (5,16 versus 2,83), míg a kontrollcsoportban ehhez képest jóval kisebb mértékű javulást (6,00 versus 5,16) mutattak. A bronchopulmonaris tünetek mérséklődtek az HME-csoportban a 6 hetes és a 3 hónapos kontroll alkalmával is. A HME használata a nehézlégzésben szenvedők panaszát csökkentette, míg a HME hiánya a dyspnoe fokozódásával járt. A HME használata következtében mind a 6, mind a 12 hetes felmérés szerint jelentősen mérséklődött a betegek gyötrő köhögési ingere, csökkent a felköhögött váladék mennyisége és a betegek felénél fokozódott a köhögési inger nélkül végzett fizikai aktivitás mértéke. Ezzel szemben, a vizsgálat végére a kontrollcsoport tagjainál gyakrabban jelentkezett köhögési inger és fokozódott a felköhögött váladék mennyisége, valamint a csoport felénél a köhögési inger enyhébb fizikális megterheléskor vagy már nyugalomban is fellépett. A HME használata betegeink egy részénél a beszédképességet is javította. A légzésfunkciós eredményeknél a statisztikai próbákat egymintás t-próba segítségével a csoportokon belül végeztük el. A szignifikancia határát p<0,05 értékben határoztuk meg. A kontrollcsoport betegeinél a 3 hónapos vizsgálat során szignifikáns mértékben csökkent FVC%-ot (forced vital capacity, erőltetett vitálkapacitás) és IC%-ot (inspiratory capacity, belégzési kapacitás) találtunk. Ezzel szemben a kezelt csoportnál a Tiffneau index, IC% és PEF% (peak expiratory flow, kilégzési csúcsáramlás) szignifikáns mértékben javult. A változások a COPD-s (chronic obstructive pulmonary disease, krónikus obstruktív tüdőbetegség) betegek légzésfunkciójának egyéni vizsgálata esetén kifejezettebbek voltak. A HME-vel nem kezelt két COPD-s beteg értékei az őszi időszakban romlottak, míg a HME viselő két COPD-s beteg légzésfunkciói értékelhetően nem változtak. Jelen vizsgálatunk megerősíti a HME kezelés előnyös hatásait a légzésfunkciós paraméterek tekintetében is. Utal arra, hogy a kezeléssel megelőzhető az őszi-téli időszakra eső állapotrosszabbodás, mind a panaszok, mind a légzésfunkciós paraméterek esetében is.
A HME-rendszer könnyen alkalmazható, jól tolerálható. Tapasztalataink arra sarkallnak bennünket, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy a HME hazánkban is – a társadalombiztosítás által finanszírozott formában – a laryngectomiát követő rehabilitáció egységes protokoll szerves részévé válhasson.


 

Summary

The aim of our study was to examine the effectiveness of the Heat and Moisture Exchanger (HME, Atos Medical AB, Hörby, Sweden) used as part of the complete post-operative rehabilitation of 6 patients having undergone total laryngectomy at least 6 months prior to the investigations. The control group comprised 6 laryngectomised patients not wearing HME. Patients were asked to complete questionnaires concerning their bronchopulmonary and general state and ability to speak. Questionnaires were completed by both groups of patients at the beginning of the examination, then after 6 weeks and finally at the end that is after 3 months. During this period of 3 months, changes in life-quality were also focused on. Patients using the HME system were also to complete a questionnaires relating to it. In order to achieve a thorough assessment of the pulmonological state, beside the questionnaires pulmonary-function tests were also carried out in both groups which were repeated after 3 months.
Based on the analysed responses, the group using the HME showed a slight improvement regarding general state as oppose to the control group where minor deterioration could be observed on both the 6-week and 3-months examinations. Values of the responses given to questions concerning life-quality on a 1 to 10 scale showed a significant improvement (5.16 vs. 2.83) in the HME group whereas only a minor improvement (6.00 vs. 5.16) could be recorded in the control group. Bronchopulmonary symptoms decreased in the HME group on both the 6-week and the 3-months examinations as well. HME helped to decrease the complaints of patients suffering from dyspnoe while the symptoms worsened in the group not using HME. According to the examinations on the 6th and 12th weeks the application of HME significantly reduced the urge to cough, the amount of sputum and in half of the patients it resulted in an increase in physical activity without coughing. In patients of the control group however, a more frequent urge to cough together with an increased sputum production could be observed at the end of the study period. Half of the group also manifested a need to cough on mild physical exertion and also at rest. In half of our patients the use of the HME system also improved speech production. Statistical analyses regarding pulmonary-function test results were carried out with a Student’s test within the groups. Due to the relatively small number of patients in our study we defined the significance level as p<0.05. Examinations after 3 months revealed significantly reduced FVC% (forced vital capacity) and IC% (inspiratory capacity) in the control group, whereas Tiffneau index, IC% and PEF% (peak expiratory flow) showed marked improvement in the group receiving treatment. Changes were more pronounced on individual pulmonary-function tests of COPD (chronic obstructive pulmonary disease) patients. In the autumn period values of the 2 COPD patients not receiving treatment with HME worsened whereas, those of the 2 COPD patients treated with HME showed no significant change. It calls attention to the fact that the worsening of the status of patients in the autumn and winter periods could be prevented with the application of HME regarding both symptoms and lung-function parameters.
The HME system is easily applicable and well-tolerated. Our investigations and experience compels us to do all we can to integrate the use of the HME into the uniform rehabilitation guidelines following laryngectomy in Hungary as financed by the Social Insurance Services.
 

Basaloid laphámkarcinóma: a laphámrák ritka variánsa

A felső légút-tápcsatornai traktus hámjából kiinduló rosszindulatú daganatok többsége laphámrák. Klinikai jellemzőik, biológiai viselkedésük, valamint radiokemoterápiára adott válaszkészségük azonban nagyon különböző. Ez a tény, valamint az onkológiában egyre inkább teret hódító egyénre és a daganat biológiai jellegzetességére szabott kezelési terv igénye a további csoportosítás fontosságát indokolja. A szerzők egy ritka kórszövettani altípus, a basaloid laphámkarcinóma klinikai és patológiai jellegzetességeit tekintik át 5 eset bemutatása kapcsán, továbbá felhívják a figyelmet a kórszövettani diagnózis nehézségeire.

A supraclavicularis régió ritka felnőttkori elváltozása – Esetbemutatás

Összefoglalás

A supraclaviumban növekvő jóindulatú folyamatok között előfordulhat lipoma, nyirokcsomó-megnagyobbodás, bőr eredetû tumorok, ductus thoracicus cysta, igen ritkán lym­phangioma. Utóbbi főleg gyermekkorra jellemző elváltozás. A nyirokér-daganatok közül a nyakon elhelyezkedő lymphan­giomák cisztikus átalakulásra hajlamosak, ilyenkor hygromának is nevezzük ezeket. Az irodalomban eddig kb. 100 felnőttkori esetet írtak le. 2010 első félévében két beteget kezeltünk osztályunkon a supraclavicularis régióban növekvő, részben esztétikai, részben funkcionális zavart okozó nyaki terime miatt. A nyaki ultrahangvizsgálat cisztózus terimét írt le, míg az ultrahang vezérelt aspirációs citológia mindkét esetben bran­chiogen ere­de­tû cystát véleményezett, a malignitas kizárása mellett. A lokalizáció alapján azonban brachiogén ere­detû cysta nem jöhetett szóba, a klinikai kép alapján hygroma előfordulásának lehetősége merült fel. Mindkét esetben nyaki feltárást végeztünk majd in toto eltávolítottuk az elváltozásokat, amelyek környezetüktől jól kifejthetőek voltak. A hisztológiai vizsgálatok lymphangiomát, illetve lymphangio-haeman­giomát diagnosztizáltak. A hygromák típusos előfordulása az újszülöttkorra és kisgyermekkora jellemző. A két felnőtt esetünk kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet a régióban meg­jelenő ritka elváltozások lehetőségére. A supraclaviumban nö­vekvő cisztózus terimék esetén felnőttkorban is gondolnunk kell hygroma előfordu­lására.

 


Summary

Among the masses in the supraclavium, there can occur lipomas, enlarged lymph nodes, skin-origin tumours, thoracic duct cysts and rare cases of lymphangioma. The latter malformation is rare and characteristic of childhood period. The lymphangiomas involving the neck are prone to cystic alteration, these are also called hygromas. About one hundred such cases have been reported in earlier bibliographies so far.
In 2010, two patients checked into the hospital with a mass on the neck which was growing in the supraclavium behind the area of the sternoclei­domastoid muscle causing aesthetic and func­tional problems. The ultrasonography examination on the neck reported a cystic mass, while the aspiration cytology descri­bed branchiogen cysts in both cases, excluding malignancy. However, branchiogen cyst was out of question by virtue of localisation and based on the clinical picture another possibility was hygroma. An exploration of the neck and in toto removal of the masses were carried out in both cases, which were easy to take out from their environ­ment. Hystological examinations diagnosed lymphan­gio­ma and lymphangio-haemangioma.
The typical occurrence of hygromas are characteristic of the childhood and the neonatal period. These two adult cases raise our attention to the possibilities of these malformations. In cases of the growing cystic masses in the supraclavium hygromas can occur in adults too.
 

Malignus sinonasalis hemangiopericytoma

Összefoglalás

Szerzők 63 éves férfi beteg esetét ismertetik, akinél három hónapja tartó gátolt orrlégzés, ismétlődő orrvérzések hátterében orrendoszkópia, majd CT-vizsgálat sinonasalis, azonos oldali orbitába terjedő térfoglaló folyamatot igazolt. Helyi érzéstelenítésben szövettani mintavétel történt, ami felvetette a malignus hemangiopericytoma lehetőségét. Tekintettel az orbita involváltságára (szemmozgások szabadok voltak, kettős látás nem jelentkezett), illetve a malignitás gyanújára, laterális rhinotomiából a bulbust megtartva radikális kimetszés történt. Posztoperatív immunhisztopatológiai vizsgálatok a hemangio­pericytoma diagnózisát alátámasztották. A mûtét óta eltelt 4 évben a beteg tumor-, illetve panaszmentes, távoli áttéte nem jelentkezett. Szerzők saját esetük kapcsán áttekintik az entitás hazai és nemzetközi irodalmát, a diagnosztikus folyamat lépéseit, és vázolják a terápiás lehetőségeket.


Summary

We present a case report of a 63 years-old man, who presented a three-months history of unilateral nasal obstruction and epis­tax­is. ENT examination and endoscopy showed a large soft purp­le mass in the left nasal fossa, reaching the nasoharynx. CT scan revealed wide extension to the ethmoid sinuses, and even in the orbita, but there was no bone destruction. The patient didn’t show any eye symptom. Biopsy was taken in local anesthesia. Histology raised the possibility of haemangio­pericytoma. In view of the orbital spread and the histology the patient was operated via lateral rhinotomy approach and the tumor was completely removed. Four years after operation our patient is free of symptoms and recurrence, without any metastasis.
 

<< < 5 6 7 8 9 10 > >>
101 találat 11 oldalon

Bejelentkezés

Technikai forródrót:
+36 30 327 4143

AZ EGYESÜLET KIEMELT TÁMOGATÓJA:

 

SANOFI

Az MFOE Arany fokozatú
támogatója a SANOFI.
 
 

AZ EGYESÜLET TÁMOGATÓI:

 

 teva

Victofon

 
 

Egyesületünk bankszámlaszáma:
11708001-20315478-00000000

Tagdíj: 10.000 Ft/év

Kérjük a tagdíjat erre a
számlaszámra fizesse!

A Közgyűlés határozatának
megfelelően 2023-tól a tagsági díj
egységesen 10.000 Ft/év.

Akinek túlfizetése volt a múlt évben, annak az idei évi (2024) tagdíjban ezt jóváírtuk és a befizetendő tagdíj összege ennek mértékével természetesen csökkenthető.

Befizetés előtt ellenőrizze
az egyenlegét a honlapon
!

A tagdíjról és a befizetésekről további
információk itt érhetők el!

A Magyar Fül-orr-gégészet
fejlesztéséért Alapítvány
Adószám: 18190003-2-42

Számlaszám:
11701004-20217868-00000000

Ha úgy gondolja, hogy támogatja céljainkat, kérjük, adja adója 1%-át
"A Magyar Fül-orr-gégészet fejlesztésért" Alapítványnak. Támogatását - betegeink nevében is - hálásan köszönjük!

Alapítványunkról további
információk itt érhetők el!

ujsag 70. évfolyam, 1. szám

Válasszon lapszámot

Partnerek

  Megjelent!
 
 

Megjelent Dr. Reményi Ákos
"A hangprotézissel végzett
beszédrehabilitáció gyakorlati kérdései
"
című szakkönyve.
 
További információk

 
 

Megjelent Hirschberg Andor professzor úr "Gyakorlati rinológia" című szakkönyve.
Évente számtalan szakkönyv jelenik meg világszerte ebben a témában, hazánkban azonban mindez ideig ilyen jellegű kiadvány
nem látott napvilágot.
 
További információk

 
 

Megjelent
Katona Gábor és Hirschberg Jenő szerkesztésében a

Gyermek Fül-orr-gégészet

tankönyv
 
További információk

 
 

Megjelent Hirschberg Jenő, Hacki Tamás,
Mészáros Krisztina szerkesztésében a

FONIÁTRIA ÉS TÁRSTUDOMÁNYOK

első és második kötete.
 
További információk