Az utóbbi évtizedben a nyaki tályogok incidenciája növekvő tendenciát mutat a dél-alföldi régióban, amely a modern, széles spektrumú antibiotikumok korában furcsának tűnik. A változó szociokulturális környezet, rossz tápláltság, késői orvoshoz fordulás magyarázhatja a szövődményes esetek gyakoriságát. A növekvő városiasodás ellenére újra és újra felbukkannak zoonózisok. A tularémia a fej-nyaki nyirokcsomógyulladások egyik ritkább etiológiája, így a diagnózis szempontjából általában nem gondolunk rá. Glanduláris tularémiában szövődményként tályogok alakulhatnak ki, amelyek sürgős sebészi beavatkozást igényelnek. Jelen cikkben a szerzők egy esetismertetést mutatnak be, továbbá részletezik a Francisella tularensis kórokozó legfontosabb klinikai vonatkozásait.

A primer szájüregi daganatok regionális áttéteinek sebészi kezelése a szelektív nyaki blokk-disszekció, amelynek során eltávolításra kerülnek a IIB szubrégió nyirokcsomói is. Az itt futó n. accessorius műtét közbeni vongálódása miatt gyakori panasz a vállízületi fájdalom és mozgáskorlátozottság, ugyanakkor a metasztázisok aránya igen alacsony. Mindezek miatt a szakirodalomban időről-időre fellángol a vita e régió disszekciójának a szükségességéről.
Vizsgálatunk során célul tűztük ki klinikánkon 2011 és 2016 között primer szájüregi daganat miatt sebészileg kezelt betegeink nyaki blokk-disszekciós anyagának retrospektív elemzését, különös tekintettel a IIB régióból eltávolított nyirokcsomók tumoros involváltságára.
154 betegnél történt sebészi kezelés, ebből 44 beteg (63 nyakfél) esetében kaptunk értékelhető adatokat. A leggyakoribb primer tumorlokalizáció a nyelvtest (18), a szájfenék (17), a gingiva (6), a bucca (2) és a trigonum retromolare (1) volt. 30 beteg esetében észleltünk cN- és 14 betegnél cN+ nyaki státuszt. 45 nyak esetében I–III, míg 18-nál I–IV régióra kiterjedő szelektív nyaki blokk-disszekció történt. Az átlagosan eltávolított nyirokcsomószám ipszilaterálisan 27, míg a kontralaterális oldalon 21 volt. A IIB régióból átlagosan 5,4 nyirokcsomó került kivételre, metasztázist mindösszesen egy szájfenék tumoros beteg esetében észleltünk.
Saját vizsgálatunk és az áttekintett irodalmi adatok alapján kijelenthetjük, hogy a IIB régió nyirokcsomóinak eltávolítása elhagyható a szájüreg kisméretű, T1-T2 nagyságú daganatai és N0 nyaki státuszú betegeinél, a nyelvtesti lokalizációt kivéve, míg a T3-T4-es tumorok és a klinikailag N+ nyak esetében feltétlenül indokolt a régióban lévő nyirokcsomók eltávolítása is.

Jelen tanulmányban kivonatosan áttekintésre kerülnek a fül-orr-gégészet (fej-, nyaksebészet) tárgykörébe tartozó pajzsmirigy-elváltozások, amelyek legtöbbször elülső nyaki duzzanat képében jelennek meg. Terjedelmi korlátok miatt figyelmen kívül hagyjuk ezen betegségek endokrinológiai vonatkozásait, amelyek a való életben természetszerűleg sosem negligálhatóak. A pajzsmirigy fejlődési anomáliáiban, benignus és malignus betegségeiben is kijelöljük azt a diagnosztikus utat, aminek kezdete a fizikális vizsgálatot követő nyaki ultrahang és az aspirációs citológiai mintavétel. Áttekintjük az utóbbi módszer indikációs körét és az így nyert sejtek osztályzására szolgáló rendszert is. Továbbá a citológia képes a gyanús ultrahangleletek alapján a diagnózis pontosítására és ezáltal az optimális terápiás útvonal kijelölésére. Közleményünk részletesen foglalkozik a pajzsmirigygöbök ultrahangos gyanújeleivel és méret alapján történő differenciációjával.

Az utóbbi öt évben jelentősen növekedett a szájüregi, garat körüli, valamint a mély nyaki infekciók incidenciája. A nagyszámú fogászati beavatkozások során a gyulladásos folyamatok gyorsan kijuthatnak a periapicalis térbe, ahonnan adott a további direkt, és hematogén terjedés lehetősége, különösen a mandibula moláris régiójában.

Bevezetés: A hangprotézis-beültetés a laryngectomizált betegek beszéd-rehabilitációjának egy kiváló módszere, amely azonban néha súlyos következményekkel járhat. A leggyakoribb szövődmény a protézis melletti nyál- és folyadékcsorgás.
Módszer: Az SZTE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán 2013–2016. között összesen 25 laryngectomizált betegünkön 48 hangprotézis (16 Provox^®, 32 Blom-Singer^® hangprotézis) került beültetésre. Hét esetben szövődményként a protézis melletti nyál-, és folyadékcsorgás jelentkezett.
Eredmények: Valamennyi betegünk váladékcsorgása megszüntethető volt, Két esetben azonban a hangprotézis eltávolítására kényszerültünk. Egy esetben a protézis alá helyezett szilikon gyűrűt alkalmaztunk. Egy esetben a „down-sizing”, rövidebb protézis alkalmazása történt, három betegnél a speciális széles peremű „anti-leakage” protézist ültettünk be. Az említett két esetben az ismételten kiújuló tracheooesophagealis fisztulát csak sebészi fisztulazárás szüntette meg.
Következtetés: A leggyakoribb komplikációként a protézis körüli nyál- és folyadékcsorgást tartják számon. Az esetek többségében a minimálisan invazív megoldások is már eredményesek. Az általunk ismertetett nyitott műtéti technika megoldást jelenthet, de sugárkezelt nyakon a végleges siker nem mindig garantált.

A mandibula törése a második leggyakoribb az arcot ért traumák esetén a felnőttek körében. A törések ellátása nagy fontossággal bír, a folyamat gondos tervezést, pontos kivitelezést igényel. Szövődményként okklúziós zavar, később a temporomandibularis ízület idült gyulladása léphet fel, a betegnek napi szintű fájdalmat okozva ezzel. A műtéti tervezésben nagy segítséget nyújt a mandibuláról képzett háromdimenziós modell. Műtéti megoldásként intraorális vagy külső behatolásból minilemezzel és monokortikális csavarral végzett oszteoszintézis.

Összefoglalás
A gyermekkori fül-orr-gégészeti műtétek között az egyik leggyakrabban végzett beavatkozás a tonsillectomia. Gyakorisága azonban felnőttkorban sem hanyagolható el. A műtét indikációját szigorú kritériumok alapján állítjuk fel. A jól ismert szövődményekkel járó műtét egyik legkellemetlenebb velejárója a posztoperatív időszakban jelentkező fájdalom. Számos vizsgálat foglalkozik a méz gyógyászati alkalmazásával, elsősorban gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásával. A szerzők célja a méz tonsillectomiát követő fájdalomcsillapító hatásának értékelése volt klinikai beteganyagon.
2015 áprilisa és 2016 áprilisa között tonsillectomián átesett betegek (gyermekek, felnőttek egyaránt) egy csoportja (40 fő) naponta legalább 3×1 teáskanál házi mézet (akácméz) fogyasztott a hagyományos fájdalomcsillapítók mellett, míg a kontrollcsoport (41 fő) tagjai csak hagyományos fájdalomcsillapító terápiában részesültek. A páciensek fájdalmát, fájdalomcsillapító igényét, táplálékbevitelük mennyiségi változását kérdőívek segítségével mérték fel a műtétet követő első 10 napban.
A vizuál analóg skálák összevetése alapján a mézet fogyasztók fájdalma kisebb mértékűnek bizonyult a vizsgálati csoportban a kontrollcsoporthoz képest. A fájdalomcsillapító igénye szintén alacsonyabbnak bizonyult a mézet fogyasztók körében, amely szignifikáns különbségben nyilvánult meg a 7. posztoperatív napon, elsősorban felnőttek között. Gyermekeket vizsgálva érdemi különbséget a 3-5. napon a táplálékfelvétel mennyiségében találtak, a mézet fogyasztók szignifikánsan több táplálékot vettek magukhoz a kontrollcsoporthoz képest.
Bár jelen vizsgálat statisztikailag egyértelműen nem támasztja alá a méz hatásosságát a post-tonsillectomiás fájdalomcsillapítást illetően, bizonyos adatok értelmében a szerzők ajánlják műtétet követően a méz fogyasztását, különösen a poszt­ope­ratív első héten, amikor legerősebb a fájdalom.

Summary
Tonsillectomy is one of the most common ENT operations in children. It is also relatively common in adults as well. The criteria for surgery are strictly defined. One of the most prevalent and unpleasant complications following tonsillectomy is post-operative pain. Several studies have investigated the anti-inflammatory and analgesic effects of honey. The aim of the authors was to investigate the analgesic effect of honey in patients after tonsillectomy.
Between April 2015 and April 2016 a group of patients undergoing tonsillectom Investigating the food intake, authors found that children had better ingestion in the honey group on the third to fifth post-operative days compared to the control group.
Although the present study achieved no definite results regarding the effect of honey on post-tonsillectomy pain, some data prove the analgesic effect of honey. The authors recommend the use of honey as an option of post-opy were administered traditional analgesics and honey (40 patients) post-operatively, while patients in the control group (41 patients) were treated with conventional pain-killers only. Patients were asked to complete questionnaires relating to the pain they experienced, the consumption of analgesics and the food intake after tonsillectomy for 10 days.
Comparing the visual analogue scales, patients who were treated with honey reported pain of lower intensity than the control group. Also, a lower dose of analgesics was needed in the group of patients receiving honey compared to the other group, and there was significant difference on the seventh post-operative day especially in adults.erative analgesia, especially in the first week after surgery, when the pain is the strongest.

Összefoglalás
Cél: három év alatt, parotis terime miatt az Osztályunkon műtött betegek adatainak feldolgozása, elemzése és összefoglalása műtéti típus és szövettani diagnózis alapján.
Módszer: a MedWorks egészségügyi informatikai rendszer Műtéti Navigátor menüjéből keresve a következő paraméterek alapján: intervallum: 2014.01.01. – 2016.12.31. és diagnózis, BNO D1100: a parotis jóindulatú daganata vagy BNO C07H0: a parotis rosszindulatú daganata és beavatkozás, OENO 52 622: parotidectomia lobaris vagy 52 623: totális  parotidectomia, a n. facialis feláldozásával vagy 52624: totális parotidectomia, a n. facialis megkímélésével.
A szövettani diagnózisban a specimen kórszövettani diagnózisát vettük figyelembe és nem az esetleges, műtétet megelőző finomtű-aspirációs citológiai diagnózist.
Az így bekerült betegek adatait összevetettük a nyálmirigy-tumorok 2005-ös WHO klasszifikációjával, és szövettani diagnózis alapján kizártuk a klasszifikációban nem szereplő betegségeket, de hozzáadtuk azon gyulladásos eredetű teriméket, amelyek műtéti ellátást igényeltek.
Osztályunkon a parotis táji terimék diagnózisát fizikális vizsgálat, nyaki ultrahang és/vagy nyaki kontrasztanyagos CT, MRI és finomtű-aspirációs citológia eredménye alapján állítjuk fel.
Műtéti technikák közül lobaris (laterális, superficialis) parotidectomiát vagy teljes parotidectomiát végzünk. A vizsgált időintervallumban 8 szakorvos végzett parotis műté-teket.

Summary
Goal: to summarize and analyze the data of the patients, who were operated by our department due to parotideal mass within three years period. The analysis was based upon the type of surgery and the pathological findings.
Method: we searched the MedWorks heathcare information system Surgical Navigation menu by these parameters: interval: 2014.01.01. – 2016.12.31. and diagnosis: BNO D1100: bening tumor of the parotid or BNO C07H0: malign tumor of the parotid and treatment, OENO 52622: parotidectomy lobaris vagy 52623: total parotidectomy, sacrificing the facial nerve or 52624: total parotidectomy, keeping the facial nerve.
By the histological results we used the specimens histopathological results and not the aspiration cytological samples.
We compared the histological results with the WHO 2005 classification of parotid masses, and we excluded the lesions not to be found in the classification, but we added inflammatory diseases.
In our department we use physical examination, ultrasono-graphy and computer tomography and if it is necessary, magnetic resonance imaging and fine needle aspiration cytology to diagnose parotideal masses.
In our department we use lateral (superficial, lobar) parotidectomy and total parotidectomy as a surgical treatment of parotideal masses. In this period, 8 surgeons opera-ted the parotideal masses.

A szerzők a krónikus otitis media miatt kétoldali, egyidőben végzett középfül-műtétek eredményeit elemzik. Felsorolják a hagyományos, világszerte elterjedt, külön-külön időben történő műtétek okait: posztoperatív-jatrogén hallásromlás lehetősége (különösen minor fejlődési rendellenesség, cholesteatoma, osteoplastica esetén), ízérzészavar (chorda tympani sérülése vagy vongálása miatt), fúrás vagy hallócsont-manipuláció kiváltotta tinnitus. Itt említik a hallójárati tampon okozta kellemetlenséget, mely tamponád náluk 1-4 hétig is eltart.
Elismerik, hogy a szimultán műtétek bizonyos mértékig fokozzák a szövődmények veszélyét, ezért mindig a rosszabbul halló fület műtik először, ha itt bármi komplikáció történik, akkor a másik fülön elhagyják a beavatkozást. A beteget pedig minderről pontosan felvilágosítják.
Hivatkoznak néhány újabban megjelent közleményre, amelyek szintén javasolják a szimultán, kétoldali fülműtétet, főleg myrin­go­plastica és stapedectomia eseteiben, ritkábban mastoi­dec­to­mia+tympanoplasticánál és cochleáris implantációnál (irodalomjegyzékben felsorolva). Legfontosabb szempontnak az egyre ritkább szövődményeket említik.

Eur Arch Otorhinolaryngol (2015) 272:1395–1402 (DOI 10.1007/s00405-014-2931-8)

 A rádiófrekvenciás lágyszájpad kezelés minimálisan invazív beavatkozás, amit benignus horkolás, illetve enyhe OSAS műtéti megoldásaként végeznek. Vizsgálatunk céljaként tűztük ki a rádiófrekvenciás beavatkozás hatására fellépő horkolás- és beszédhang változásának felmérését. Hat férfi beteget (átlagéletkor 43,83 év; átlag BMI: 24,5 kg/m²) vizsgáltunk, közülük 5 bizonyult poliszomnográfiás vizsgálaton benignus horkolónak, egynél enyhe OSAS állt fenn. A beavatkozás előtt elvégzett alvásendoszkópia során a betegeknél minden esetben a velum palatinum szintjében antero-poszterior irányú obstrukciót észleltünk. A műtét során a rádiófrekvenciás tűelektródot submucosusan 20 wattos teljesítményszint beállítása mellett 10-10 másodpercig alkalmaztuk, majd a tűelektróddal reszekáltuk az uvula disztális kétharmadát. Preoperatívan és a posztoperatív 1. és 5. héten diktafonnal rögzítettük a betegek horkolását és néhány általunk összeállított mondatot.
A szubjektív eredmények értékeléséhez kérdőívet töltettünk ki a beavatkozás előtt személyesen, majd 3-6 hónap múlva telefonos felkeresés során mind a beteggel, mind a hálótársával. Kontrollvizsgálat során az 5. posztoperatív héten a lágyszáj­padot minden esetben feszesebbnek, magasabb állásúnak találtuk. A kérdőív és a telefonos felkeresés segítségével felmértük a horkolás intenzitását a lágyszájpad kezelés előtt és után, illetve azt, hogy a partnert mennyire zavarta a beteg horkolása a beavatkozás előtt, és ez hogyan változott. Továbbá vizsgáltuk a beavatkozás hatását a beszédre. A hangfelvételeket a CoolEdit 2000, valamint a saját fejlesztésű Pytel-féle hanganalizáló programmal elemeztük.
Tapasztalataink szerint a rádiófrekvenciás uvulo-palatoplastica hatásosnak bizonyult eseteink többségében a horkolás intenzitásának mérséklődését és a partner elégedettségét tekintve. A beavatkozás a beszédhangot nem befolyásolta károsan, gyors, és a beteg számára jól tolerálható módszer.