Összefoglalás

Onkológiai szempontból a T1-es és T2-es hangszalag­tumo­rok kezelésére a laser chordectomia optimális megoldást biztosít. A posztoperatív hangminőség tekintetében azonban a teljes és a kiterjesztett – IV-es és V-ös típusú – chordectomiak eredményei nem kielégítőek. A szerzők egy kiterjesztett laser chordectomián átesett beteg példája kapcsán mutatják be az endolaryngealis, septum nasi porccal történő hangszalag medialisatio technikáját. A beteg hang- és életminőségének változását a pre- és posztoperatív hangvizsgálatok, a Voice Handicap Index (VHI) és a Monnier-féle Quality Of Life (QOL) kérdőív eredményeinek összevetésével értékelték. Az implan­tált porcok helyzetének ellenőrzése nagy felbontású CT-vizsgálattal történt. A harmonics-to-noise ratio a műtétet követően 234%-kal nőtt, a jitter 81%-kal csökkent. Az átlagos fonációs idő és a shimmer értéke érdemben nem változott. A beteg szubjektív értékelése a VHI 33%-os csökkenését mutatta, a QOL értéke 1 ponttal javult. Az eredmények alapján a bemutatott phonochirurgiai műtét hatékony eljárás lehet kiterjesztett laser chordectomia vagy sugárkezelés után, amikor a heges szövetek megnehezítik a hangszalagok aug­men­tációját.

Summary

From oncological aspect, laser chordectomy is an optimal solution for the treatment of T1 and T2 glottic tumors. Ho­we­ver, the results are not satisfying in terms of voice quality in cases of total and extended – type IV and type V – chor­dec­to­mies. We present the technique of endolaryngeal medialization of the vocal fold using nasal septal cartilage in a patient subjected to extended laser chordectomy. The changes of the patient’s voice and life quality were evaluated by pre- and postoperative voice analysis and with the help of the Voice Handicap Index (VHI) as well as with the Monnier’ Quality Of Life (QOL) questionnaire. The position of the implanted cartilage pieces was verified by high-resolution CT scan. The harmonics-to-noise ratio increased by 234% and the jitter decreased by 81% after the surgery. The mean phonation time and the shimmer did not change signi­ficantly. The VHI was decreased by 33% and the QOL was improved by 1 point according to the patient's subjective assess­ment. Based on our results, the presented phonosurgery can be an effective method after ex­tended laser chordectomy or radio­therapy, when the augmen­tation of the vocal fold is complicated due to enhanced scarring.

Összefoglalás

Nyelvgyöki lokalizációjú, kisnyálmirigyből kiinduló, epithelialis-myoepithelialis carcinoma (EMC) nagyon ritkán előforduló daganat. A nemzetközi irodalomban eddig csak négy esetet közöltek, amíg hazai publikáció egyáltalán nem jelent meg e témakörben. Közleményünkben egy 41 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a bal oldali nyelvgyöki teriméből végzett hisztológiai vizsgálatok epithelialis-myopeithelialis carcinomát igazoltak. A tumor ritkasága miatt nem állnak rendelkezésre kezelési protokollok, a megfelelő terápia kiválasztásában segítségünkre lehetnek a korábban megjelent esetismertetések tapasztalatai és ez irányú szakkönyvek megfelelő fejezetei. Habár az így fellelt adatok is változatos terápiás megoldásokat javasoltak, esetünkben sebészi kezelést, laterális pharyngotomia során parciális nyelvgyökreszekciót végeztünk. Betegünk 38 hónappal a beavatkozást követően jól van, lokális recidíva, loko-regionális vagy távoli áttét nélkül, daganatmentesen él.

Summary

Epithelial-myoepithelial carcinoma arising from minor salivary glands of the tongue base is extremely rare. To date only four cases have been reported in the English language literature. The present report describes the case of 41-year-old lady who was diagnosed a nodular mass of the base of the tongue. Histo­pa­thology showed the characteristic features of epithelial-myoepi­thelial carcinoma. Due to the rarity of this tumor and the lack of sufficient data regarding the most effective treatment options, there is no defined therapeutic guideline for this type of lesion. In our case external surgical resection via lateral pharyngotomy was performed. 38 months after the initial surgical intervention, she is doing well, with no evidence of local recurrence or distant metastasis.

Az egynapos sebészeti beavatkozások világszerte, elsősorban költségkímélési okokból, általánossá váltak. A Magyarországon végzett műtétek száma még az elméleti lehetőségekhez képest is nagyon alacsony.
A szerzők közleményünkben az egynapos sebészet lehetőségeit és korlátait tekintik át a fej-nyaki onkológia területén. Végigveszik szervenként, illetve régiónként a Sebészeti Szakmai Kollégium által készített Szakmai Protokollban szereplő beavatkozásokat, és javaslatot tesznek azok – általuk gondolt – kiegészítésére, illetve változtatásokra, kiemelve az onkológiai beavatkozásokat.
Osztályukon 2010 óta történnek egynapos sebészeti beavatkozások, a kezdetek óta növekvő betegszámmal; eddig összesen 124 műtétet végeztek. Az egynapos sebészeti beavatkozásra vonatkozó, jogszabályilag előírt követelmények mindegyik betegüknél teljesültek. A kitűzött terápiás célt minden betegünknél elérték. Beavatkozásaik során szövődményt nem észleltek, a betegeket hospitalizálni nem kellett.
Az egynapos sebészeti ellátás, a kezdeti idegenkedést követően, várhatóan Magyarországon és ezen belül osztályunkon is terjedni fog. Ezt a tevékenység finanszírozása döntően befolyásolja. Nyilvánvalóan a jogi lehetőség bővítése és a beavatkozás elterjedését akadályozó számtalan egyéb szempont kiküszöbölése szükséges, amelyekre javaslatot is tesznek. Egyúttal új finanszírozási kategória kidolgozását is javasolják „hospitalisatio nélküli ellátások” címszóval.

A gyermekkori fül-orr-gégészeti műtétek közül a legnagyobb számban végzett tonsilla palatina operációkat illetően, az utóbbi időben egyre jelentősebb szerepet tölt be a rádiófrekvenciás tonsillotomia (RF-TT). A szerzők beszámolnak az RF-TT-vel szerzett tapasztalataikról. A 2011. február 1. és 2012. március 31. közötti időszakban végzett műtétek közül 32 RF-TT és 19 elektromos ollóval történt tonsillectomia (TE) posztoperatív időszakát vizsgálták, kérdőíves felmérés alapján. TT-t főként obstruktív panaszok miatt indikáltak, TE-ra pedig elsősorban krónikus tonsillo-pharyngitis miatt került sor.
A szerzők kérdőívek segítségével határozták meg a posztoperatív 10 napos periódus alatt a fájdalom mértékének változását, továbbá a gyermek által elfogyasztott étel állagát, mennyiségét, illetve a posztoperatív 10. napon a gyermek testsúlyváltozását.
TT-t követően a betegek átlagosan kb. a 4. napra értek el fájdalommentességet, míg a TE-n átesettekben a fájdalom a 9. napra szűnt meg. Az elfogyasztott étel állaga és mennyisége a RF-TT-n átesettek esetében sokkal inkább a normálisnak megfelelő volt, így kisebb mértékű testsúlycsökkenés következett be a posztoperatív 10. napra. A műtéti vérveszteség és a műtét idejének tekintetében nem volt jelentős különbség a két módszer között. A gyermekek és a szülők visszajelzései, valamint a posztoperatív sebgyógyulás üteme alapján, az RF-TT kevésbé volt megterhelő a gyermekek számára. A szerzők obstruktív panaszokat okozó tonsilla hipertrófia esetén, illetve egyidejűleg előforduló, rekurráló tonsillo-pharyngitisek olyan eseteiben, amikor azok előfordulási gyakorisága a Paradise-kritériumoknak megfelelő számot nem éri el, 6 éves kor alatt RF-TT elvégzését ajánlják TE helyett.

A világon évente 600 000 új fej-nyaki daganatot diagnosztizálnak. Hazánkban 2010-ben összesen 5113 új esetet regisztráltak. 1980-tól napjainkig egyedülállóan emelkedett hazánkban a fej-nyaki tumorok incidenciája és mortalitása. Kutatásunk célja, hogy megvizsgáljuk, mi áll az emelkedési tendencia hátterében. Összehasonlítottuk a fej-nyaki tumoros betegeink, és a nem és kor szerint stadardizált egészséges kontroll személyek dohányzási és alkoholfogyasztási szokásait, az 1984-es mikrocenzus és 2010-es kérdőíves adatok felhasználásával. A dohányzást és alkoholfogyasztást nemzetközi közlemények alapján definiáltuk. A statisztikai analízishez Khi-négyzet próbát használtunk. A 2010-es kontroll csoporthoz képest a betegek között szignifikáns mértékben nagyobb volt a dohányzók aránya (p=0,0000), az alkoholt fogyasztók aránya is csaknem szignifikáns mértékben nagyobb volt (p=0,07). Azokhoz a kontroll személyekhez képest, akiknél egyik kockázati tényező sem szerepelt, a betegek között lényegesen nagyobb arányban voltak dohányzó és alkoholt is fogyasztó személyek (p=0,0001). Adataink szerint 1984 óta szignifikáns mértékben fokozódott az átlaglakosságban a dohányzók (p=0,01) és az alkoholt fogyasztók száma (p=0,0001).

A szerzők randomizált, prospektív, kettős vak vizsgálatuk során összehasonlították az intracapsularis shaver tonsillec- tomiát és a hagyományos extracapsularis tonsillectomiát a posztoperatív fájdalom és a sebgyógyulási zavarok tekinte­tében. A szakirodalomban is egyedülálló módon, a betegek jobb és bal oldali tonsilláját különböző módszerrel távolítot­ták el, ezzel kiküszöbölve az egyénenként igen eltérő fájdalomtolerancia és sebgyógyulási különbségek vizsgálati eredményeket torzító hatásait. A két műtéti technika között szignifikáns különbség sem a posztoperatív fájdalom, sem a sebgyógyulás vizsgált paramétereinek tekintetében nem volt kimutatható.

A cikk nemzetközi összehasonlító elemzést tartalmaz az unió tagországaiban elvégzett mandulaműtétek számáról. Elsődleges kérdésként azt vizsgálja, hogy a Magyarországon végzett mandulaműtétek száma – nemzetközi viszonylatban – milyen arányt mutat.
Eredményként megfigyelhető a tonsillectomiával kapcsolatos nagyarányú eltérés az uniós tagállamokban.
Hazánk a legtöbb elvégzett tonsillectomia rangsorában a negyedik helyen áll.

Célkitűzésünk az elmúlt öt évben osztályunkon előforduló, malignus lymphomában szenvedő betegek felmérése volt, retrospektív módszerrel. Elemeztük az általános panaszokat, a nemek arányát; vizsgáltuk az éves megoszlást, a korösszetételt. A patológiai osztállyal együttműködve, szokványos festési módszerekkel, illetve az immunhisztokémiai festési eljárásokkal megállapítottuk a szövettani alcsoportokat. Áttekintettük a korszerű irodalmat, és betegeinket kontrollvizsgálatra visszarendeltük, dokumentáltuk a különböző kezelési formákat. 2007–2012 között osztályunkon összesen 15 beteget diagnosztizáltunk malignus lymphomával. A nemek megoszlása egyenletes volt, az évenkénti esetszám közel azonos, átlagosan évi 3 eset. Vizsgálatunk alapján a lymphoma elsősorban az 50 év feletti korosztály betegsége, ami megfelel a nemzetközi eredményeknek. Ez alól természetesen a Hodgkin-lymphoma kivétel, ami osztályunkon 2 esetben fordult elő, mindkét beteg a 20-30 év közötti korosztályból került ki. A fej-nyak régióban való előfordulási gyakoriság alapján két ritka esetet külön kiemeltünk, dokumentáltunk és cikkünkben részletesebben ismertetünk.

Occurence of malignant lymphomas in our department over the past five years

Our objective was to assess our patients diagnosed with malignant lymphoma in the past five years and to analyse the results retrospectively. We analyzed the general symptoms, the sex ratio, the annual distribution and the age composition. We investigated in collaboration with the pathology department the histological sub-groups stained with the general staining methods and immunohistochemical staining procedures. We reviewed the contemporary literature. We ordered our patients back for a follow-up examination, and documented the different forms of treatment. Between 2007–2012 a total of 15 patients were diagnosed with malignant lymphoma in our department. The gender distribution was even, the annual number of cases was almost the same, an average of 3 cases per year. Based on our study, lymphoma primarily occur over the age of 50, which is identical to the international results. The Hodgkin's lymphoma is naturally an exception, which has occurred in 2 patients in our department, both were in the age group of 20-30. We highlight and explain two rare cases in detail at the end of our article.
 

Tanulmányunkban egy 71 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a nyelési nehezítettség, a progresszív trismus és a tarkóba sugárzó neuralgiform fájdalom hátterében egy a bal oldali parapharyngealis teret és a fossa pterygopalatinát is érintő tumor igazolódott. A fizikális vizsgálat során egy sima felszínű, ép nyálkahártyával borított, szubmukózus terimét találtunk, amely a bal oldali tonsilla árkot anteromedialis irányba diszlokálta, a buccát jelentősen megemelte. A CT-vizsgálat egy tokkal körülvett tumort ábrázolt, amely érintve a parapharyngealis tér csúcsát, retromaxillárisan terjedve, kitöltötte a teljes fossa pterygopalatinát. A tumor elhelyezkedésének megfelelően, a transzorális és a külső feltárás kombinációja során parciális maxillectomiát végeztünk. A tumor en bloc reszekcióját követően a szövettani vizsgálat schwannomát véleményezett. Két héttel később, elsődleges sebgyógyulás mellett, a beteg korábbi tünetei megszűntek. Összefoglalva, a parapharyngealis tér és a fossa pterygopalatina neurogén lágyrésztumorai viszonylag ritkák. A sikeres kezelés alapját a megalapozott preoperatív diagnózis és a teljes tumoreltávolítás jelenti.

Pterygopalatine fossa tumor resection by partial maxillectomy
 

The case report presents a seventy-one-year-old woman who was referred with dysphagia, progressive trismus and neuralgiform pain irradiating into the nuchal region. Clinical examination revealed a left sided smooth submucosal mass in the oral cavity, which diplaced the bucca and the tonsillar fossa antero-medially. Computed tomography (CT) scan confirmed the diagnosis of left-sided parapharyngeal neoplasm, which displayed a retromaxillar extension filling the whole pterygopalatine fossa. According to the tumour location and its potential benign nature, we decided transoral approach combined with partial lateral maxillectomy. The tumour was en bloc resected and the histopathologic examination confirmed the diagnosis of schwannoma. After 2 weeks, primary wound healing was found and the patient reported complete recovery and vanishing symptoms. In conclusion, primary neurogenic tumors arising in the pterygopalatine fossa show a quite rare occurance. The clinical suspicion and the correct tumour resection with a cuff of surrounding normal tissues are the most important circumstances of succesful treatment.
 

A rádiófrekvenciás (RF) készülékek elsősorban a szövetekre gyakorolt kisfokú kollaterális hőterhelésük miatt egyre inkább elfogadottabbá válnak a microlaryngealis sebészetben is a hideg eszközös és a CO₂ lézeres beavatkozások mellett. A szerzők ismertetik a Pécsi Tudományegyetem KK Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikán ezen a téren nyert műtéti tapasztalataikat.
A 2011. január 01. és 2013. március 01. közötti időszakban 23 esetben végeztek rádiófrekvenciás microlaryngealis beavatkozást, 14 esetben benignus természetű elváltozás, 9 esetben pedig malignus fej-nyaki daganat miatt. Az előbbi esetek hátterében eltérő szövettani elváltozások álltak, míg az utóbbiak mind planocellularis carcinomának bizonyultak. A beavatkozások során Surgitron Dual 4,0 MHz készüléket (Ellman^® International, N. Y., Oceanside, USA) használtak Micro-Larynx™ RF Probe tű-, illetve gombosvégű elektródokkal. A szerzők néhány esetet részletesen is ismertetnek.
A műtétek során jelentős mennyiségű vérzés nem jelentkezett. A posztoperatív időszakban gégeödéma és erős fájdalom nem fordult elő. Az áthámosodás folyamata mind a hideg eszközös, mind a CO₂ lézeres beavatkozásokhoz képest gyorsabban lezajlott.
A szerzők a megbeszélésben áttekintik a témakörrel kapcsolatos nemzetközi szakirodalmi vonatkozásokat is.

Radiofrequency microlaryngeal procedures

Besides cold-steel and laser instruments, the use of radiofrequency (RF) devices in microlaryngeal surgery is getting increasing popular mainly due to its minimal thermal effect to the collateral soft tissue. Authors summarize their surgical technique, results and experience gained with RF applied during laryngeal interventions at the Department of Otorhino­laryn­go­logy, Head and Neck Surgery at Pécs University, Medical School.
Microlaryngeal surgery using radiofrequency was carried out in 23 cases in total between 1 January 2011 and 1 March 2013. Fourteen histopathologically different benign lesions and 9 malignant planocellular carcinomas of the larynx were removed using different Micro-Larynx™ RF Probes powered by Surgitron Dual 4,0 MHz (Ellman^® International, N. Y., Oceanside, USA) radiofrequency device. In all of the cases the instruments were handy enough to perform precise surgical excisions. No major bleeding event occured during or after the procedures and neither laryngeal oedema nor significant postoperative pain was recorded. Reepithelization of the surgical field was noticably quicker subjectively compared to cold-steel or laser micro­laryngeal procedures.
Authors also reviewed the international literature in this topic while detailed some of their most interesting cases.