Hozzászólásokat várunk annak témakörében, hogy szükségesnek tartják-e otitis externa kezelésében a naponta végrehajtott hallójárati gyógyszeres géz-csík cserét, amely jelentősen megterheli az egészségügyi szolgáltatókat és jelentős időráfordítást igényel a betegrészéről is?

Tisztelt Kollégák!
Hetente 2x rendelek nyári szezonban is Balatonbogláron, így a helybeni napi kontroll megoldhatatlan, ezért a következő "protokollt" alakítottam ki.
Első alkalommal (és amúgy mindenkor!!!), alapos tisztítás és csik, sze. ATB, másnaptól kezdve Garasone vagy Ciloxan. Ha súlyos, akkor párakötés is és másnap kontroll egy fülészeten. Egyébként panasz esetén kontroll. Az esetek 80%-a nem igényel kontrollt. Siófokon a hét végi 2 napon nincs rendelés, ezért pénteken gyakorlatilag az esetek 99%-ánál hasonló az eljárás, csak a súlyos esetek kapnak beutalót a hétvégi fülészeti ügyeletre.
Hosszú évek óta jól működik a rendszer.

Az otitis externa kezelése inkább egészségügyi szervezési szempontból merült fel több alkalommal a fővárosi ügyeleti szakellátást végző kollégák között, mint szorosan vett orvosszakmai kérdésként. A nyári időszakban ugyanis, a forgó rendszerű ügyeletet ellátók hétvégi napokon akár 30-40 esettel is szembesülnek, és számos alkalommal nehezményezik, hogy a pénteken szakrendelőben vagy szakambulancián ellátott beteget automatikusan küldik szombaton és vasárnap "csíkcserére" az aktuális ügyeleti osztályokra. Valószínűleg ez vidéken sincs másképp. Ennek kapcsán fogalmazódott meg számos kollégában, hogy lehetőség szerint érdemes lenne átgondolni, van-e lehetőség a napi, automatikus kezelésre küldést helyettesíteni valamilyen más eljárással? Nyilvánvalóan nem igaz ez akkor, ha a beteg állapota romlik, panaszai nem javulnak az első ellátás után. Sok időt, várakozást, felesleges munkát lehetne megspórolni ezáltal betegnek, orvosnak egyaránt. Személyes tapasztalatom szerint, melyet több kollégám véleménye is megerősít, ha a külső hallójárat-gyulladást az első ellátó gondosan, pl. mikroszkóp alatt tisztítja, kezeli, ecseteli, majd pl. kenőccsel a hallójáratot feltölti, elkerülhető a gézcsík behelyezésének és napi cseréjének szükségessége. Elég 2-3 nap után ismét kontrollálni, a krémet eltávolítani. A betegek az eljárással elégedettek, és a felesleges egészségügyi ellátással kapcsolatos várakozást is elkerülik. Örülök, hogy a Fórum lehetőséget biztosít a témát illető vélemények megjelenítésére.

A téma valóban fontos. Megjegyzendő azonban, hogy megitélésem szerint a beteg naponkénti ellenőrzésének nem annyira a "csikcsere", hanem a hallójárat tisztitása, és a folyamat gyógyulásának, esetleg progressziójának az ellenőrzése a célja. Egy elhanyagolt, esetleg perichondritist is okozó otits externa kezelése lényegesen nagyobb teher az egészségügyi szolgáltatók (azaz az orvosok) számára, ésa betegnek is időráforditás fokozódást jelent (és nagy fájdalmat is!).