Számos kórkép gyógyításában használunk "infúziós kezeléseket". Korábban ezeket "értágító" kezelésként is emlegettük, ma inkább agyi, illetve a belsőfület érintő anyagcsere- és vérkeringés-javító hatásuk miatt alkalmazzuk őket. Hatásosságuk nem mindegyik kórképben bizonyított, noha számos acut és chronicus vestibularis lézióban, sensorineurális halláscsökkenésben, sőt tinnitusban is széles körben alkalmazzák. Mennyire tartják ezeket a kezeléseket hatékonynak és mely kórképekben alkalmazzák őket? Milyen feltételezett pathomechanizmus áll a kórképek mögött, amiket ilyen módon kezelünk? Létezik-e "leghatásosabb protokoll"? Lehet-e (kell-e) a gyógyszereket kombinálni? Kérdésem provokatív, mert magam csak a kórképek jól meghatározott körében látom értelmét ezeknek a kezeléseknek, noha alkalmazásuk lényegesen elterjedtebb. Sokszor az az érzésem, hogy a pontos biológiai háttér ismeretének igénye nélkül nyúlunk ezekhez a gyógyszerekhez.