Egyensúlyi tréning program szédülő betegek részsére

2011-05-17

Az Ön számára bizonyára nemcsak kellemetlen, de ijesztő is lehet a szédüléses panasza. A célból, hogy megkönnyítsük Önnek a betegség elviselését, kérem, olvassa el ezt az ismertető füzetet.

Előszó

Kedves Betegünk!

Általában a szédülésről

A szédüléses panaszoknak több oka lehetséges. Vérnyomás - és vércukor -ingadozás, vérszegénység, bizonyos hétköznapi vírusos betegségek, túlzott kifáradás és még sok egyéb ok mellett az egyensúlyrendszer betegségei is okozhatnak szédüléses panaszokat.
Az egyensúlyrendszer végkészüléke, érzékelő szerve a fülünkben legbelül, a belsőfülben helyezkedik el. A belsőfül érzékelő sejtjei a mozgásunkról, testhelyzetünkről közvetítenek információkat az egyensúlyideg útján a központi idegrendszerünk, közelebbről a nyúltagyunk felé. A nyúltagyi egyensúlyi központok koordinálják a helyzetérzésünk alapján az izomzatunk feszülését, ezen keresztül testtartásunkat. Ez a bonyolult rendszer teszi lehetővé, hogy egyenesen tudjunk állni, járni. Az egyensúlyrendszer összefüggésben van a szemgolyónkat mozgató izmokkal, így fejfordítás közben is szemmel tudjuk tartani a környezetünk tárgyait. Az egyensúlyrendszer és a szemmozgató izomzat kapcsolata okozza az egyensúlyrendszer betegségeiben látható, ún. szemtekerezgést (nisztagmus), melynek kiemelt jelentősége van az egyensúlyrendszer betegségeinek kórismézésében.

Amikor a beteg a szédülés miatt felkeresi orvosát, az első feladat annak tisztázása, hogy
vajon egyensúlyrendszeri betegség, vagy valamely más betegség okozza-e a panaszokat. Amennyiben a beteg panaszainak elemzése, és vizsgálata arra utal, hogy egyensúlyrendszeri betegsége van, akkor azt kell eldöntenünk speciális, provokációs vizsgálatokkal, hogy az egyensúlyrendszeri betegséget a belsőfülben lévő végkészülék, avagy az idegrendszeri egyensúlyi központok és idegpályák betegsége okozza-e.

Ha a belsőfülben lévő egyensúlyszerv, azaz a végkészülék betegsége okozza a panaszokat, akkor a szédülés mellett a beteg gyakran panaszol hallásromlást, fülzúgást. Központi idegrendszeri zavarok esetén gyakran kíséri a szédülést fejfájás, arc és végtagzsibbadás, esetleg eszméletvesztéses panaszok.
A szédüléses panaszok kivizsgálásakor a beteg előbb vagy utóbb egyensúlyrendszeri vizsgálatra, ún. otoneurológiai vizsgálatra kerül (Az összetett latin szóban az ” oto” a fül, a”neurológia” az idegrendszer tudományát jelenti, jelezve, hogy az egyensúlyrendszer betegségei fül- és idegrendszeri eredetűek egyaránt lehetnek.

A vizsgálat során megvizsgálják a beteg fülét, nem látható- e esetleg a dobhártyáján fülbetegségre utaló jel, például fülfolyás, vagy lyuk a dobhártyán. A hallás vizsgálata a következő lépés, hiszen a belső fülben az egyensúlyszervvel szoros kapcsolatban van a hallásérzékelés szerve, a csiga is. A vizsgáló orvos ezután megvizsgálja, milyen a beteg állása, járása csukott szemmel, hiszen erről következtetni lehet az egyensúlyrendszer állapotára.
A vizsgálat fontos része a szemmozgások vizsgálata. Ilyenkor azt vizsgálják, vagy-e a betegnek szemtekerezgése. A szemtekerezgés (latin nevén nisztagmus) akaratunktól független ritmusos szemmozgás, melyet az egyensúlyrendszer betegsége is okozhat. Egyes szembetegségeknek is lehet tünete a nisztagmus, sőt néha veleszületetten is előfordulhat, anélkül, hogy bármilyen betegség lenne a hátterében.
A szemmozgások vizsgálata után -- ha a beteg állapota engedi és szükségessé teszi-- ún. provokációs vizsgálatokat végez az orvos. Megvizsgálja például, hogy fejhelyzet és testhelyzetváltozásra kialakul -e nisztagmus.
A provokációs vizsgálatok közül az egyik leghasznosabb, bár a beteg számára kissé kellemetlen, a hőingerléses vizsgálat. A vizsgálatkor felmelegítik vagy lehűtik a
hallójáraton keresztül a félkörös ívjáratokat, és ennek következtében az ívjáratokban lévő folyadék mozgásba jön (mint amikor a hideg és a meleg víz összekeveredik a kádban.). A folyadék áramlása izgalomba hozza a félkörös ívjáratok érzékelő sejtjeit, ez az izgalom áttevődik a szemmozgató izmokra, és nisztagmus jön létre. Az orvos a szemmozgásokból következtet a belsőfül működésére. A beteg a belsőfül izgalmi állapota alatt szédülést érez, mely szédülésérzés pár percig tart, erőssége az egyensúlyrendszer betegségétől függően különböző lehet. (Érdemes tudni, hogy Magyarországról származott az a két tudós, Hőgyes Endre és Bárány Róbert, akiknek az érdeme volt az egyensúlyrendszer élettanának és vizsgálatának kidolgozása. Bárány Róbert Nobel-díjat is kapott ezért.)

Az egyensúlyrendszer betegségei létrejöhetnek egyszeri, hosszabb lefolyású szédüléses periódusban, illetve lehetnek visszatérő, rövidebb ideig tartó rohamokkal járó betegségek. Minden betegség oka más és más, az Ön esetében fennálló kórokot orvosa részletesen elmagyarázza Önnek. Szédüléses betegségeket okozhatnak például a belsőfülben lévő folyadék felszaporodása, a folyadékban apró kristályok kicsapódása, az egyensúlyrendszert érintő vírusos betegségek, nagyon gyakran vérellátási zavarok, és -- igen ritkán -- az egyensúlyideg jóindulatú daganatai is. Ezek elkülönítése az egyensúlyrendszerrel foglalkozó orvos feladata. Ő vizsgálja meg, ő javasol kiegészítő vizsgálatokat a betegség tisztázására.

 

 

Mi az, amit Ön, a beteg tehet a gyógyulása érdekében,

 

Azon kívül, hogy

  • pontosan, az orvos által előírt adagban és előírt ideig beveszi az orvos által előírt gyógyszereket,
  • és megfogadja orvosainak életmódjára vonatkozó tanácsait,
  • bizonyos, egyensúlyrendszerre ható tornagyakorlatok is segíthetnek a panaszainak csökkenésében.

 

 

I. Gyógyszerek

 

A szédülés miatt felírt gyógyszerek több csoportba sorolhatók. Úgynevezett tüneti szerek azok, amelyek a szédülést, és a hányingert csökkentik, függetlenül annak kiváltó okától. Ezeket általában a szédüléses roham alatt kell szedni, nagyon gyakran végbélkúp vagy injekció formájában kapja a beteg. Ennek oka az, hogy a súlyosabb szédüléses roham gyakran jár hányingerrel, hányással, és ilyenkor a szájon át adott gyógyszer hatástalan.
Oki kezelésről beszélünk, ha a szédülés okának megállapítása után, célzottan a diagnózis ismeretében kap a beteg gyógyszereket. Ezek többnyire keringésjavító szerek (régi, nem helyes nevén: értágítók), vagy az egyensúlyi központok anyagcseréjét megváltoztató gyógyszerek.
Kiegészítő gyógyszerek azok, amelyek a szédülést kiváltó esetleges alapbetegség kezelésére szolgálnak.

Ilyenek például a nyakcsigolya meszesedés kezelésére szolgáló izomlazítók, és ún. nem -szteroid gyulladáscsökkentők.

Ide sorolhatók azok a szorongásoldó és hangulatjavító szerek, úgynevezett antidepresszív szerek is, amelyek a szédüléses betegség következtében kialakuló hangulatzavar, és a szorongás enyhítésére szolgálnak. (Amikor az orvos ezeket, a gyógyszereket felírja, nem azért írja fel, mert a beteg panaszait és tüneteit lelki eredetűnek, nem szervi eredetűnek gondolja, hanem a szervi betegség kezelésének eredményességét kívánja fokozni. A depresszió, a kedélybetegség nem szégyellni való, ugyanúgy betegség, mint például az izületi gyulladás.)
Ezen gyógyszerek többségét hetekig, hónapokig, vagy még tovább kell szedni az optimális gyógyhatás eléréséhez.

Fontos, hogy amikor orvoshoz megy, vigye magával az eddigi leleteit, és egy listát a gyógyszereiről: mit szed, melyik hatáserősségű gyógyszerből, mennyit, mióta szedi. Ezzel
nemcsak az Önt vizsgáló orvos munkáját könnyíti meg, de Önmagának is használ vele, hiszen így a vizsgáló orvos pontosabban tudja Önt gyógyszerrel ellátni.

 

 

II. Életmódra vonatkozó tanácsok

 

A szédüléses betegségben szenvedő beteg számára alapvető fontosságú az egészséges életmód. Szédüléses rosszullétekkel járó betegsége ugyan néha korlátozza a mozgásban, sportolásban, de otthoni tornával, és főként a helyes étkezéssel sokat javíthat állapotán. Bizonyos otthoni óvintézkedésekkel fokozhatja saját komfortérzetét.

  • Nagyon fontos, hogy többször egyen keveset, ne egyszerre sokat. A túlzott jóllakottság csökkenti az agy, így az egyensúlyi központok vérellátását is.

Kerülje a puffasztó ételeket, hiszen szédülése miatt amúgy is gyakran lehet hányingere. Semmiképpen se igyon alkoholt, mivel az alkohol még egészséges emberen is egyensúlyzavart okoz. Szédülő betegen sokkal kisebb mennyiségű alkohol is kifejezett egyensúlyzavart vált ki. Kerülje a nagyon sós ételeket! Bizonyos betegségekben felszaporodik a belsőfülben lévő folyadék és ez szédüléses rohamot válthat ki. A túlzott sófogyasztás rohamot provokálhat, emellett a vérnyomását is emeli. Kerülje a nagyon zsíros ételeket! A zsírok, a koleszterin vérszintjének emelkedése a kiserek szűkületéhez, érelmeszesedéshez vezet. Ha az egyensúlyrendszeri magvak nem kapnak elég vért, az a szédülés rosszabbodásához vezet.

  • A szédülő beteg számára alapvető fontosságú, hogy otthonában, biztonságban érezze magát. Ne szégyellje, ha bottal kell közlekednie, vagy kapaszkodókat kell elhelyezni. Vigyázzon, hogy a szőnyegeken meg ne csússzon. Különösen a kisméretű szőnyegek veszélyesek. Ha ágya galérián van is , kezdetben lehetőleg ne fent aludjon. Éjjel az agy véráramlása csökken, nyaka elzsibbadhat “ elfekszi “, lehet, hogy szédülésre ébred, így a galéria lépcsőjén lejönni még nehezebb lehet. Bizonyos belsőfül-betegségre jellemző lehet, hogy leggyakrabban reggel, ébredéskor jelentkezik.
  • Nehézséget jelenthet kezdetben a tisztálkodás, a hajmosás. Ha szükséges, otthon is kérjen segítséget. A fürdőkád és a zuhanyozó alja csúszik, a szédülő beteg könnyen elcsúszhat. Tegyen a földre csúszásgátló szőnyeget, esetleg a zuhanyozóba tett műanyag széken ülve is tisztálkodhat. Hajmosáskor szédülést provokálhat a fej előre- vagy hátra hajtása, ezért lehetőleg ne fürödjön egyedül, tele kád vízben. Semmiképpen se zárja magára a fürdőszoba ajtaját!
  • Úgy rendezze be lakását és életvitelét, hogy a szédülés szempontjából biztonságos legyen, és a napjai kellemesen teljenek. A mindennapjaiban szükséges holmikat helyeztesse olyan helyre, ahol könnyen eléri, nem kell a fejét hátrahajtva magasra nyúlni érte, és nem kell székre állni. Mindezek egy szédülő beteg számára nehézséget jelenthetnek.

 

 

III. Egyensúlyi rehabilitációs tornagyakorlatok

 

A szédüléssel foglalkozó orvosok és a “ gyakorló” szédülő betegek számára is jól ismert, hogy a legkisebb mozgás is megterhelő lehet, mert kiválthatja a beteg szédülését. Függetlenül attól, hogy mi a szédülést kiváltó betegség, a gyógyszeres kezelés nem mindig elég.
Az egyensúlyrendszer betegségeiben is szükség van a felépülést segítő tornagyakorlatokra. Az alábbi gyakorlatokat módszeresen végezve állapotában jelentős javulás állhat be.
Ne keseredjen el, ha először nem megy a gyakorlat. Szorgalmas gyakorlással, és az idő múlásával menni fog. Ha egy gyakorlat heves szédülést vált ki, pihenjen, majd kezdje újra attól a gyakorlattól, amelynél még nem szédült. Lehet, hogy szédülése csak pár hétig tart, lehet, hogy hónapokig, de ne adja fel. A siker Önön is múlik!
A hevesen szédülő beteg csak fekve érzi jól magát, sokszor percek, de néha órák, sőt napok is eltelnek, mire biztonsággal fel tud kelni. Hogy ez az idő hamarabb eljöjjön, a tornagyakorlatokat már a fekvés alatt el kell kezdeni.

 

A fekvő beteg gyakorlatai

  1. Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
  2. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  3. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást.
  4. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  5. Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni.
  6. Csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.
    A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig, amíg már nem vált ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek -- ez sokszor két-- három napig is eltarthat- folytassa az alábbiakkal.
  7. Nyakának fordítása nélkül forduljon jobbra. Várja meg, míg már nem szédül, és akkor forduljon vissza. A szédülés elmúltával, nyakának fordítása nélkül forduljon balra. Ha már nem szédül, forduljon vissza. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg már nem szédül. Ha hányingere alakulna ki, pihenjen fél órát, majd próbálja újra.
  8. Fenti gyakorlatokat végezze el csukott szemmel is (fordulás testtel jobbra, vissza, majd balra, a nyak fordítása nélkül).
  9. Támaszkodjon fel mindkét könyökére, majd várja meg, amíg elmúlik a szédülés. Ha már nem szédül, végezze el így, könyökén támaszkodva is az eddigi gyakorlatokat az alábbiak szerint.
  10. Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
  11. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  12. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, feküdjön vissza, pihenjen fél órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást, könyökére támaszkodva.
  13. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  14. Könyökén támaszkodva nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni (ilyenkor a szédüléssel együtt járó szemtekerezgése mérséklődik).
  15. Könyökén támaszkodva csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, feküdjön le, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.
    A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig, amíg már nem vált ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek- ez sokszor két- három napig is eltarthat- folytassa az alábbiakkal.
  16. Óvatosan üljön fel. Kapaszkodva, vagy támaszkodva várja meg, míg nem szédül, majd végezze el az eddig már megtanult gyakorlatokat.
    Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
  17. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  18. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul (lehetőség szerint ülve, de ha ez túl megerőltető, akkor feküdjön vissza), majd kezdje újra a gyakorlást.
  19. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  20. Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni.
  21. Csukja be a szemét, és próbálja meg a fejét jobbra fordítani. Ha a szédülés már elmúlt, fordítsa vissza a fejét középre. Ismételje meg a gyakorlatot balra fordított fejjel is. Ha hányingere támadna, hagyja abba, pihenjen fél órát, majd próbálja ismét.
    A fenti gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételje meg, legalább 10 percig, amíg már nem vált ki szédülést és hányingert. Amikor a fenti gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek- ez sokszor két- három napig is eltarthat- folytassa az alábbiakkal.
  22. Nyakának fordítása nélkül (derékból) forduljon jobbra. Várja meg, míg már nem szédül, és akkor forduljon vissza. A szédülés elmúltával, nyakának fordítása nélkül forduljon balra. Ha már nem szédül, forduljon vissza. Ismételje a gyakorlatot addig, amíg már nem szédül. Ha hányingere alakulna ki, pihenjen fél órát, majd próbálja újra.
  23. A fenti gyakorlatokat végezze el csukott szemmel is (fordulás testtel jobbra, vissza, majd balra, a nyak fordítása nélkül). A gyakorlatokat addig végezze, míg már nem szédül, vagy el nem fárad. Az ülő helyzetből visszafekvéskor végezze el újra az alábbi gyakorlatokat.
    Nézzen lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé, fejének mozdítása nélkül. Ismételje a gyakorlatot addig, ameddig a mozgás már nem vált ki szédülést.
  24. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, és nézzen minden irányba. Fejét fordítsa vissza, így nézzen újra mindenfelé.
  25. Fejét fordítsa balra, és ismételje a gyakorlatot. Addig gyakorolja, amíg szédülést már nem érez. Ha a gyakorlat közben hányingere támadna, pihenjen fél órát mozdulatlanul, majd kezdje újra a gyakorlást.
  26. Fejét hajtsa kissé hátra, és nézzen felfelé a mennyezetre, majd lefelé, a lábfeje felé. A gyakorlatot addig ismételje, amíg már nem vált ki szédülést.
  27. Nézzen előre mereven egy pontra, próbálja fixálni a tekintetével. Próbáljon minél tovább egy pontra figyelni.

 

Ha mindezek a gyakorlatok már jól mennek, próbáljon meg az ágyból felkelni, és áttérni az ülő beteg gyakorlataira.

 

Az ülő beteg gyakorlatai

  1. Kényelmesen helyezkedjen el egy fotelban. Fejét lassan fordítsa jobbra, és tartsa így néhány másodpercig. Ha nem szédül, lassan fordítsa vissza középre. Utána lassan fordítsa balra a fejét, és tartsa így pár pillanatig. Ha már nem szédül, fordítsa vissza a fejét középállásba. A fenti gyakorlatot addig végezze, míg a szédülés el nem múlik. Ha elfárad, vagy hányingere lenne, a gyakorlatot hagyja abba, és fél óra múlva kezdje újra.
  2. Óvatosan kapaszkodva álljon fel. Nyitott szemmel kapaszkodjon a fotel támlájába, és ha már elmúlt a szédülése, akkor csukja be a szemét. Körülbelül egy percen át tartsa csukva a szemét, majd nyissa ki.
  3. Nyitott szemmel testsúlyát óvatosan helyezze a jobb, majd a bal lábára.
    Ha ez már jól megy, meg lehet próbálni csukott szemmel is.
    A kapaszkodót csak akkor engedje el, ha már stabilnak érzi magát.
  4. A fotelbe kapaszkodva, nyitott szemmel járja körül a fotelt, először jobbra, majd balra indulva.
  5. A fotel körbejárását ismételje meg jobbra fordított fejjel, jobbra indulva, majd balra indulva. Ezután ismételje meg balra fordított fejjel, jobbra is, és balra is indulva. Az egyes feladatok között mindig tartson néhány pillanat szünetet, míg elmúlik a szédülése.
  6. Ha mindez már jól megy, meg lehet próbálni csukott szemmel, kapaszkodva. Ha elfárad, vagy hányingere van, hagyja abba, és pihenjen. Ha elmúlt a hányinger, pihenjen fél órát, és kezdje elölről.
  7. A fotelban ülve óvatosan körözzön a fejével nyitott szemmel háromszor, jobbra indulva. Pár pillanat pihenő után ismételje meg ezt balra indulva. Ha mindez már jól sikerül, szédülés nélkül, ismételje meg mindezt csukott szemmel.
  8.  

A gyakorlatokat naponta többször ismételje, addig, amíg nagyobb szédülés nélkül sikerül végrehajtani. Ha mindez már jól megy, térjen át az álló beteg gyakorlataira.

 

Álló, járóképes beteg gyakorlatai

  1. Álljon meg egyenesen, nyitott szemmel, kapaszkodva. Fejét fordítsa óvatosan jobbra, majd vissza középre. Fejét fordítsa balra, majd óvatosan középre. Ismételje meg a fejfordítást csukott szemmel is. Ha nincs hányingere, ismételje meg többször is a gyakorlatsorozatot.
  2. Derékból, nyakának elfordítása nélkül forduljon jobbra, majd vissza középre.
    Forduljon ugyanígy balra, majd vissza. Próbálja meg ugyanezt csukott szemmel is.
    Addig ismételje, míg már nem szédül. Ha elfárad, vagy hányingere lesz, hagyja abba, később kezdje újra.
  3. Egyik oldalon kapaszkodva, sétáljon a fal mellett nyitott szemmel. Séta közben testsúlyát helyezze a jobb, majd a bal lábára. Forduljon meg, pár pillanatig álljon, míg stabilitását visszanyeri. Ha már biztosan áll a lábán, a másik kezével kapaszkodva végezze el ugyanezt, majd próbálja meg csukott szemmel is.
  4. A fenti módon végzett séta közben fordítsa fejét a kapaszkodó kéz irányába, és nézzen a kezére. Lassan fordítsa fejét a másik irányba, és nézzen a nem kapaszkodó kezére.
  5. Ha így már nem szédül, a fenti fejfordítást csukott szemmel is próbálja meg.
  6. A fenti módon kapaszkodva, derékból, nyakának fordítása nélkül, nyitott szemmel forduljon a kapaszkodó kéz irányába, majd vissza. Forduljon az ellenkező irányba. Ha ez szédülés nélkül jól megy, próbálja csukott szemmel is. A fentieket mindkét kézzel kapaszkodva, azaz mindkét irányban sétálva végezze el. Addig végezze a gyakorlatokat, amíg már nem szédül. Ha elfárad, vagy hányingere van, hagyja abba, pihenjen le, és legalább fél óra pihenés után kezdje újra.
  7. Kapaszkodás nélkül (esetleg háta mögött segítő személlyel) tegyen pár lépést előre nyitott szemmel. Nézzen ki magának a földön (parkettán, linóleumon stb.) egy csíkot, azt próbálja követni. Próbáljon meg keskenyebb alapon, a lehető legkisebb terpeszben járni,
    azaz a két lába a lehető legközelebb legyen egymáshoz.
    Ha ez már jól megy, megpróbálhatja csukott szemmel is, de csak akkor, ha segítő személyzet van a közelben. Az összes gyakorlat közben nagyon fontos a személyes biztonságérzete és az, hogy ne féljen a gyakorlatok közben.
  8. Ha mindezek már jól mennek, próbálkozzon meg egyedül közlekedni a lakásban. Ügyeljen arra, hogy a lakásban jó látási viszonyok mellett, világosban járjon. Éjjel, ha fel kell kelnie, gyújtson villanyt, ne sötétben közlekedjen. A látás sokat segít az egyensúlyozásban, a tájékozódásban.
    Ha mindezek már jól sikerültek, áttérhet a fennjáró betegek számára előírt gyakorlatokra.

 

A fennjáró beteg gyakorlatai

  1. Ha a lakásban már nem szédül, próbáljon meg kísérettel lemenni az utcára. Először csendes, nem forgalmas helyen sétálgasson. Az utcán is próbálgassa a fejfordítást jobbra, balra, felfelé, lefelé. Ha ez már szédülés nélkül is sikerül, akkor menjen csak forgalmas helyre, először csak kísérettel, és csak két- három hét múlva egyedül.
  2. Ha a fentiek már szédülés nélkül sikerülnek, kísérettel próbálkozhat járművel is közlekedni (villamos, autóbusz, gépkocsi, metró). Számítson arra, hogy a mozgólépcsőn a biztonságát csak hetek múlva nyeri vissza. Amíg nem érzi úgy, hogy biztonsággal közlekedik, addig kísérővel lépjen a mozgólépcsőre, ill. le a lépcsőről. Ha nincs kísérője, a fel- és lelépésnél kérjen segítséget, vagy kerülje a metrózást.
  3. Ha már egyáltalán nem szédül, és van gépkocsija, felmerülhet Önben a gondolat, hogy mikor vezethet újra gépkocsit. Ahhoz, hogy ezt biztonsággal megtehesse, először üljön gépkocsiba az anyósülésre, és menet közben -- a vezetőt figyelve -- imitálja a vezetést. (fejfordítás, tartós oldalra tekintés, gyorsulás, lassulás érzése, előre az útra tekintés, koncentrált figyelem stb.). Amikorra mindezek sikerülnek -- ez a szédülés kezdetétől kezdve két- három hónap is lehet-- akkorra már elég jól érzi magát ahhoz, hogy kezelőorvosánál kontrollvizsgálaton jelentkezzék. Ha az előző gyakorlatok már nem váltanak ki szédülést, és kezelőorvosa engedi, nem forgalmas helyen, jó útviszonyok mellett, világos nappal, vezetni tudó kísérettel megpróbálkozhat az autóvezetéssel. (Feltéve, ha van jogosítványa! . Először egyenes úton, gyakorló pályán kísérletezzen, és a vezetési tanfolyamon tanult rutin feladatokat (parkolás előre, hátra, egyenesen, ferdén, kanyarodás, hátramenet, stb.) gyakorolja újra.
    Nagyon fontos az egyensúlyérzékelés szempontjából a kanyarodás, a tartós hátra fordulás, oldalra tekintés, oldalra fordulás, elfordított fejjel oldalra tekintés. Amennyiben ezek jól sikerülnek, és nem váltanak ki szédülést, úgy megpróbálkozhat a vezetéssel. Amennyiben ezek még szédülést váltanak ki, úgy gyakorló pályán gyakoroljon, de forgalomban még ne vezessen. Ha úgy érzi, hogy képes vezetni, először világosban vezessen, sötétben majd csak sokkal később ! Sötétben sokkal nehezebb lesz! Hosszú útra ne menjen, a nyakának a tartós kényszertartása provokálhatja szédüléses panaszait!
  4. Amikor már mindez jól megy, próbáljon meg sportolni is. Lehetőleg olyan sportágat válasszon, amit azelőtt is űzött.
    Mindenképpen próbálkozzon meg az úszással, kezdetben csak sekély vízben, kísérettel. Kezdetben fejét ne tegye bele a vízbe. A vízben állva nézze kis ideig a vizet. Ha a víz mozgása nem vált ki szédülést, próbáljon meg nyakig elmerülni a vízben, és függőleges testhelyzetben lebegni a vízben. Eközben is fordítsa fejét jobbra, majd balra, a már megtanultak szerint.
    Ha nem szédül, akkor próbáljon meg hanyatt ráfeküdni a vízre, és lebegni a vízen. (Csak sekély vízben próbálkozzon ! Kísérő legyen Ön mellett, aki szédülés esetén segít talpra állni). Ha mindez már sikerül szédülés nélkül, próbáljon meg úszni. Fülébe csak akkor kerüljön víz, ha ezt orvosa nem tiltotta meg (lyukas dobhártya, operált fül esetén fülét ne érje víz, csak ha kezelőorvosa ezt engedélyezi). Fejét csak akkor próbálja meg a vízbe tenni, ha a víz felett tartott fejjel már egyáltalán nem tapasztalt szédülést. Ezt is először sekély vízben, kísérővel próbálja meg.
  5. Ha az úszás már jól megy, és régebben is sportolt, próbáljon meg visszatérni a régebben is űzött sportághoz. Kezdetben csak nagyon óvatosan, rövid ideig sportoljon, semmiképpen se törekedjen élsportolói teljesítményre. Ha a futást választja, kezdetben
    mindenképpen rövid távon, világosban, inkább kocogás jelleggel tegye. Akármit sportol, vigyázzon, hogy nyaka ne ránduljon meg, ez ugyanis aktiválhatja panaszait. Ha edzője, masszőrje, gyúrója van, óvatosan masszírozhatja a nyakát, de a hirtelen fejrántásoktól tartózkodjék. Veszélyes sportoktól egyelőre tartózkodjék (pl. gerenda, magasban végzett sportágak, stb.)
    Amíg egyensúlya nem állt teljesen helyre, addig télen, havas időben inkább csak sétálgasson a hóban. A csúszós úton ez sem könnyű feladat egy szédülő betegnek. A téli sportokat csak akkor kezdje el, ha már egyáltalán nem érzi a szédülést séta, és a tornagyakorlatok közben. A téli sportok közül a korcsolyázás kifejezetten jó egyensúlyérzékelést kíván. Ha ezt választja, nehéz feladatot választ, de nagyon fog örülni a sikernek! A síelés hasonlóan nehéz feladat, főleg a lesiklás. A sífutás könnyebb. A síugrást csak akkor válassza, ha már teljesen egészséges, és a betegsége előtt is rutinos versenyző volt! Nehéz feladat, még egészséges egyensúlyrendszerrel bíró embereknek sem veszélytelen!
    Amikor már nincs olyan élethelyzet, ami szédülést vált ki, csaknem gyógyultnak tekinthető. Ne lepődjön meg, és ne keseredjen el, ha fáradtság, időváltozás, frontátvonulás, banális, egyébként szédülést nem okozó betegség újra előhozza panaszait. Ilyenkor szedje elő a tornagyakorlatokat, és kezdje újra. Az egymásra épülő gyakorlatsorozatba ott kapcsolódjon be, amelyik még kiváltja szédülését. Ami már jól megy, nem okoz szédülést, azt már nem kell gyakorolni.

 

A jóindulatú helyzeti szédülés speciális gyakorlatai

Ez a betegség a kifejezett panaszok ellenére jóindulatú, és hamar gyógyul. Speciális, külön erre a betegségre ”kitalált” tornagyakorlattal azonban a gyógyulás hamarabb következik be.
A betegség oka az egyensúlyszerv egyik félkörös ívjáratában az érzékelő sejtekre
lerakódott kalcium-kristály “ hulladék”, mely kisebb fejsérülések, vírusfertőzések, vagy egyéb okok miatt keletkezik.
A szédülés jellegzetes, fejfordításra, a fej helyzetének változására lép fel, kifejezetten forgó jellegű, és 15-20 másodperc alatt elmúlik (bár néha hosszabbnak tűnik az idő a szédülés ijesztő volta miatt). Ha a lefekvést-, felülést, vagy nyakának elfordítását, a szédülést kiváltó helyzetbe néhányszor megismétli, a szédülés csökken, majd nem lesz ismételten kiváltható. Ilyenkor a lerakódás lesodródik az érzékelő sejtekről. Sajnos, bizonyos idő után részben visszaülepedik, így a szédülés ismételten kiváltható, illetve érezhető.
Ennek ellenére a betegség leghatásosabb kezelése -- néha gyógyszerek adása mellett-- abból áll, hogy a tornagyakorlatokat naponta 4-5 alkalommal mindaddig végezze, míg a szédülést már nem tudja kiváltani, azaz a lerakódást szétszórta. Ilyen módon elősegíti, hogy a kóros “ hulladék „előbb- utóbb feloldódjék, felszívódjék. Szorgalmasan gyakorlatozó betegnél ez többnyire 3-4 hét alatt bekövetkezik, és a beteg meggyógyul. Kívánom, hogy erőfeszítései eredményeként ez Önnek is sikerüljön, és mihamarabb meggyógyuljon. Kezelőorvosa is hozzásegítheti a gyógyuláshoz a rendelőben elvégzett, testhelyzet-változtatással és fejmozgatással járó speciális manőverekkel.
Az orvosa feltehetően a panaszok kezdete után egy hónappal fogja Önt kontrollra kérni. Ha kezelőorvosa már nem tudja kiváltani a szédülést, és Ön sem érzi, akkor valószínűleg kigyógyult ebből a kellemetlen betegségből. Amennyiben későbbiekben ismétlődne, minél előbb kezdje újra a tornagyakorlatokat, akkor is, ha ez nagyon kellemetlen érzés és jelentős önfegyelemre van szüksége.

 

 

A tornagyakorlatokhoz sok kitartást, és mielőbbi gyógyulást kívánok!

 

 

Dr. Szirmai Ágnes

Fül- orr-gégész, audiológus és neurológus szakorvos

Semmelweis Egyetem, ÁOK,

Fül-Orr-Gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika

Cikk értékelése Eddig 141 felhasználó értékelte a cikket.

Hozzászólások

Bejelentkezés

Technikai forródrót:
+36 30 327 4143

  AZ EGYESÜLET TÁMOGATÓI:

 

amplifon

Victofon

 
Egyesületünk bankszámlaszáma:
11708001-20315478-00000000
 
Tagdíj: 6000 Ft/év

Kérjük a tagdíjat erre a
számlaszámra fizesse!
 
 
A Magyar Fül-orr-gégészet
fejlesztéséért Alapítvány
Adószám: 18190003-2-42

Számlaszám:
11701004-20217868-00000000

Ha úgy gondolja, hogy támogatja
céljainkat, kérjük, adja adója 1%-át
"A Magyar Fül-orr-gégészet fejlesztésért" Alapítványnak. Támogatását - betegeink nevében is - hálásan köszönjük!

Alapítványunkról további
információk
itt érhetők el!
 
ujsag 65. évfolyam, 1. szám

Válasszon lapszámot

Partnerek

  Megjelent!


Megjelent Hirschberg Jenő, Hacki Tamás, Mészáros Krisztina szerkesztésében a FONIÁTRIA ÉS TÁRSTUDOMÁNYOK első és második kötete.

További információk