×

III. típusú inkomplett partíció – a cochlea ritka fejlődési rendellenessége, amely komoly kihívás a cochlearis implantációt végzőknek

Morfológiailag a kongenitális sensorineuralis halláscsökkenésnek két nagy csoportja van. Az esetek 80%-ában a patológiai elváltozás a belső fül szőrsejtjeit érinti, következésképpen ezekben az esetekben a belső fül HRCT- és MR-vizsgálatai negatív eredményűek. Az esetek 20%-ában a malformáció érinti a csontos labyrinthust, ilyenkor az elváltozások jól nyomon követhetőek mind a HRCT-, mind az MR-vizsgálattal. Az utóbbi csoportba tartozó esetek komoly sebészi kihívást jelentenek, és számos problémát vetnek fel a betegellátás döntéshozatali folyamatában. Egyes esetekben a hallásrehabilitáció hallásjavító készülékkel, más esetekben cochlearis implantációval vagy agytörzsi implantációval oldható meg.
A csontos labyrinthust érintő malformációk közül a III. típusú inkomplett partíció (IP-III típus) a legritkább. Ezekben az esetekben a cochlea normál mérete ellenére hiányzik a modiolus, valamint az alapkanyarulatot a belső hallójárattól elválasztó csontlemez, viszont ép a belső fül vestibularis része. A belső hallójárat rendkívül kiszélesedett. Az elváltozás X-kromoszómához kötött, járhat sensorineuralis vagy kevert típusú halláscsökkenéssel is.
Esetismertetésünk a hazai szakirodalomban az első, cochlearis implantációval sikeresen hallásrehabilitált, IP-III típusú cochleamalformációban szenvedő beteg kórtörténetét dolgozza fel. Részletezzük a kórkép genetikai és anatómiai hátterét, a radiológiai jellemzőket, valamint a sebészi ellátás nehézségeit.
A pécsi és a szegedi cochlearis implantációs munkacsoportok sikeres együttműködésének eredményeképpen a 31 éves fiatal villamosmérnök ismét képes eredeti szakmájában dolgozni.

Tág aquaeductus vestibuli okozta harmadikablak- szindróma komplex sebészeti ellátása

A tág aquaeductus vestibuli a belső fül leggyakoribb fejlődési rendellenessége, amely általában gyermekkorban jelentkező, idegi jellegű halláscsökkenést okoz. A szédülés ritkán észlelt panasz. Oki terápiája nem ismert, a hallásrehabilitációra hallásjavító készülékkel, nagyfokú vagy siketséggel határos halláscsökkenés esetén cochlearis implantációval van lehetőség.
S. L. 50 éves férfi beteg 2 hónapja fennálló, orrfújásra jelentkező heves szédüléssel, valamint bal oldali, idegi jellegű halláscsökkenéssel érkezett klinikánkra. A panaszok alapján elsősorban a perilympha fistula lehetősége merült fel amellett, hogy az elvégzett sziklacsont-HRCT, valamint belsőfül-MR-felvétel a bal oldalon tágabb aquaeductus vestibulit vetett fel. A valószínűsített perilympha fistula ellátása érdekében exploratív tympanotomiát végeztünk, amely során az ovális és kerek ablak, valamint a fissula ante fenestram obliterációját végeztük el. Átmeneti javulás után a szédülése ismét romlott, a hallása tovább csökkent, így labyrinthectomia elvégzése mellett döntöttünk. A műtét után a szédülése fokozatosan megszűnt, a beteg hallását második lépésben cochlearis implantációval rehabilitáltuk. Esetünkben a tág aquaeductus vestibuli mint harmadik ablak állhatott a panaszok hátterében.

 

Izolált vestibularis areflexia: koponyatrauma mint lehetséges kóroki tényező

A szerzők egy 29 éves férfi beteg kórtörténetét és vizsgálati eredményeit mutatják be, akinél kétoldali vestibularis aref­lexia alakult ki koponyatrauma után. A beteg egyensúlyzavar, irány nélküli szédülés miatt kereste fel otoneurológiai szakambulanciánkat. Egyéb fül-orr-gégészeti tünetet nem panaszolt, audiológiai, valamint képalkotó (agykoponya-MR) vizsgálata során az egyensúlyzavart magyarázó eltérés nem volt észlelhető. Az egyensúlyzavar kivizsgálása érdekében teljes körű otoneurológiai vizsgálat történt, ideértve a kalorikus teszt és a video-fejimpulzusteszt elvégzését. Video-fejimpulzusteszt vizsgálat során mindkét oldali félkörös ívjáratok ép működést mutattak, a kalorikus teszt alapján azonban egyik oldalon sem volt kiváltható reakció. Az eredmények felvetik az anamnézisben szereplő koponyatrauma szerepét az egyensúlyidegi működéscsökkenés kialakulásában, amely kalorikus teszt alapján igazolható. A magas frekvenciájú ingerlés (video-fejimpulzusteszt) ezzel együtt ép működést igazolhat.

A korai revíziós stapesműtétek okai és azok eredményességének összehasonlítása a primer műtétekkel: retrospektív esetsorozat-vizsgálat

Bevezetés: A stapedotomiák egy kis részénél a hallásjavulás mértéke vagy tartóssága nem megfelelő a műtét után. Irodalmi adatok alapján az ismételt feltárás során kisebb hallásjavulást lehet elérni, mint a primer műtéteknél.
Célkitűzés: A revíziós stapedotomiák okainak felderítése és a reoperációk sikerességének összehasonlítása a primer műtétekkel beteganyagunkban.
Módszerek: A 2011. április 5. és 2021. február 28. között revíziós stapedotomián átesett betegek adatait retrospektív módon elemeztük, a halláseredményeket a 2014. január 1. és 2015. december 31. között primer műtéten átesett betegek adataival hasonlítottuk össze.
Eredmények: 59 revíziós műtétet vizsgáltunk. A sikertelenség hátterében leggyakrabban a protézisfej incusról való lelazulása fordult elő (45,7%), ezt követte valamely másik hallócsont fixációja (40%), a protézis kimozdulása a fülkéből (25%), illetve a mozgást gátló heg képződése (23,7%). A különböző eltérések sok esetben kombinációban jelentkeztek. A revíziós műtétek szignifikánsan rosszabb eredményekkel végződtek a primer műtéteinkhez képest, a posztoperatív lég-csont köz (air bone gap, ABG), az ABG változása, valamint a posztoperatív ABG 10, illetve 20 dB-en belüli záródása vonatkozásában. A betegek 62%-ánál legalább 10 dB-lel javítottuk a preoperatív ABG-t, és csak 4 betegnél észleltünk 5 dB-t meghaladó percepciós halláscsökkenést a műtét után. A változók nagy száma miatt statisztikai jellegű összehasonlítást nem tudunk végezni, de tendenciájában a hegesedés rosszabb prognózissal bírt a hallásjavítás vonatkozásában, mint a többi gyakori ok.
Következtetés: A revíziós stapesműtétek során számos különböző okot találhatunk a hallászavar hátterében, sokszor kombináció formájában. A reoperációk eredményessége elmarad a primer műtétekéhez képest, bár az esetek túlnyomó többségében javítható a betegek hallása.

Két különböző, ritka szédülést okozó betegség egyazon beteg két fülén

Bevezetés: Mind a harmadik ablak szindróma, mind a herpes zoster okozta vestibularis kiesés ritka betegségek. A harmadik ablak szindróma általában vezetéses hallásromlást okoz, míg a herpes zoster oticus perceptiós típusú hallásromlást. Az utóbbi facialis bénulást is okozhat.
Esetismertetés: A szerzők egy 78 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek visszatérő, testhelyzetváltozásra jelentkező szédülései voltak, súlyos szorongással. A temporalis csont CT-vizsgálata a bal fülön a harmadik ablak szindrómát, a canalis semicircularis superior dehiscentiáját igazolta. Három nappal a tervezett részletes otoneurológiai kivizsgálás előtt a betegnek jobbra dőlés jellegű, az eddigiektől eltérő típusú szédülése jelentkezett, arcidegbénulással, percepciós hallásromlással, és a fülkagylóban észlelt herpeszes erupciókkal. Az otoneurológiai vizsgálat jobb oldali akut vestibularis kiesést igazolt, valamint bal oldali hallás- és kalorikus válaszcsökkenést. A herpes zoster infekciót szerológiai vizsgálat igazolta.
Megbeszélés: A harmadik ablak szindróma okozta a pozicionális nystagmust, a kisfokú halláscsökkenést és a kalorikus ingerválasz csökkenését. A jobb oldali akut vestibularis kiesés és a facialis bénulás a herpes zoster infekció következménye. Két különböző, önmagában is ritka szédüléses betegség két fülön egyazon betegben nagyon ritka az irodalomban.

A cochlearis implantátum posztoperatív processzorbeállításokban rejlő fejlesztési lehetőségei

A cochlearis implantátum megoldást nyújt a kétoldali súlyos fokú idegi halláskárosodásban szenvedőknek. Ez a klasszikus indikáció, de napjainkban ez a spektrum folyamatosan szélesedik. A vékony, perimodiolaris elektródaprofilnak köszönhetően egyre kisebb korban, illetve egyre több problémára nyújt megoldást a cochlearis implantáció, legyen az féloldali siketség (single-sided deafness, SSD), vagy a magas frekvenciákra koncentrált nagy/súlyos fokú halláskárosodás (electric acoustic stimulation, EAS technology). A felhasználási profil szélesedésével egyre több az ellátottak száma, így egyre több a problémás, különleges szaktudást, illetve nagy tapasztalatot igénylő eset. A kisgyermekek, illetve a nem kooperáló felnőttek processzorának posztoperatív beállítása a legtöbb esetben tapasztalati úton történik. Léteznek objektív elektrofiziológiai módszerek (neural response telemetry, NRT), amelyek becslést adhatnak a későbbi posztoperatív beállítások során – amelyeket felnőtt, jól kooperáló betegek elmondásai alapján ismerünk –, azonban ez nem minden esetben ad a beteg számára a mindennapi életben hasznosítható hallást. A beállító programok lehetőséget kínálnak egy-egy pontosan definiált problémára, de a legtöbb esetben a páciens maga sem tudja, mitől érzi kényelmetlennek a készüléket.
A tudomány különböző ágazataiban az ilyen és efféle mintázatot nem, vagy nehezen mutató problémák megoldásához a számítógépek segítségét veszik igénybe. A mesterséges intelligenciát (artificial intelligence, AI) a beszédprocesszorok beállításához is fel lehetne használni. Az ehhez szükséges tanító adatbázis felvételéhez minden centrum akár a saját adatait felhasználhatná, akár egy világszintű tanító adatbázis létrehozása is megoldható lenne.

Cochleovestibularis eltérések a SARS-CoV-2-infekció, illetve -vakcináció után

Bevezetés: A COVID-19-járvány kezdete óta egyre gyakrabban fordulnak elő cochleovestibularis tünetek a mindennapi gyakorlatban.
Módszer: A szerzők 28 esetüket összegzik, 4 esetüket részletesen is ismertetik. 14 betegnek volt tünete COVID-19-infekció után, és 14-nek az oltást követően.
Eredmények: Mind a fertőzés, mind az oltás után változatos cochleovestibularis tünetek jöhetnek létre. Cochlearis tünet 15 betegnél fordult elő (hallásromlás, fülzúgás vagy mindkettő). Vestibularis tünetek 22 betegben jelentkeztek.
Következtetés: Az életet veszélyeztető, súlyos szövődmények mellett fontosak és megjegyzendők a cochleovestibularis tünetek is, amelyek szintén súlyos egészségi állapotot hozhatnak létre.

Osia 2 – Új, csontvezetéses implantátum: az első, gyermekeken szerzett tapasztalatok

A vezetéses és a kevert nagyothallások egyes eseteiben, valamint az egyoldali siketségben indikáltak az implantálható, csontvezetéses hallókészülékek. Az első ilyen eszközt, a
BAHA-t 2003-ban vezettük be Magyarországon, azóta több intézményben több száz sikeres beavatkozás történt. A passzív rendszereket (BAHA, Ponto) követte az első aktív implantációs eszköz, a Bonebridge (BB) 2013-ban, majd 2019-ben megjelent a legújabb, digitális jelátvitelt, piezoelektromos transzducert alkalmazó Osia rendszer. A közleményben az első két, magyarországi gyermekeken végzett implantációról számolunk be, amely két intézmény együttműködése eredményeként valósult meg.

Az endoszkópos módszer bevezetésének hatása középfülsebészeti technikai repertoárunkra

Bevezetés: Az endoszkópos fülsebészet bevezetése mérhetően megváltoztatja a fülsebészeti technikai repertoárt, a beavatkozások jellegét egy nagy volumenű fülsebészeti centrumban.
Célkitűzés: A változás felmérése az endoszkópos technika bevezetése után.
Módszerek: Az endoszkópia osztályunkon való bevezetése előtti évben (2016. január 1. – december 31.) és a pandémia előtti évben (2019. január 1. – december 31.) elvégzett középfülműtéteinket retrospektíven elemeztük az endoszkóp használatára vonatkozóan.
Eredmények: 2016-ban 241 olyan fülsebészeti beavatkozás történt, ahol alkalmazhattuk volna az endoszkópot, 2019-ben pedig 225. A 225-ből 80 esetben a műtétet olyan operatőr végezte, aki az endoszkópiát már tanulta és alkalmazta, ők 55 esetben részben vagy teljes mértékben endoszkóppal dolgoztak. Ez az összes adott évi fülműtét 24%-a, míg az új technikát is alkalmazó operatőrök műtéteinek 69%-a. Az endoszkópos műtétek közül 32 perforációzárás volt, 9 beavatkozás hallásjavítás, 12 műtét pedig cholesteatomaszanálás céljából történt. Ez utóbbiak közül a Lee–Cohen-beosztás szerint 5 esetben III-as kategóriájú, azaz teljesen endoszkópos műtét történt, 5 esetben II/a, és 2 esetben II/b, attól függően, hogy a beavatkozás idejének kisebbik vagy nagyobbik részében használtuk az endoszkópot, a mikroszkóp mellett.
Következtetés: A rendelkezésre álló endoszkópos technika markánsan megváltoztatja a fülsebészeti technikai repertoárt. A cholesteatomák esetében a kiterjedés gátat szabhat a kizárólagos endoszkópos műtétnek, azonban a centrális perforáció, mesotym­panalis otitisek esetén lényegében átvette a mikroszkóp szerepét.

Az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica ugyanolyan hatékony, mint a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica, de kevésbé invazív – Metaanalízis

Összefoglaló

 

Bevezetés: Az endoszkópos I-es típusú tympanoplasticát eredetileg az 1990-es években vezették be, és ennek az eljárásnak a széles körű elterjedése napjainkban is nyomon követhető. A hagyományosan végzett műtéti technika, amely a dobhártya folytonosságának helyreállítását foglalja magában, a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica.
Célkitűzés: A tanulmány célja mind az endoszkópos, mind a mikroszkópos I-es típusú tympanoplastica posztoperatív eredményeinek összehasonlítása.
Vizsgálat típusa: Metaanalízist végeztünk a PRISMA (Pre­ferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analysis) irányelveinek megfelelően.
Keresési stratégia: Szisztematikus szakirodalmi keresést végeztünk a PubMed, az Embase, a Cochrane Library, a Clarivate Analytics – Web of Science, a ClinicalTrials.gov, az Egészségügyi Világszervezet Könyvtárának és a Scopus adatbázisaiban a következő keresőkulcs használatával: „myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)”. Csak humán kísérleteket tettünk a szűrés forrásává. Kizártuk a nem angol nyelvű tanulmányokat.
Értékelési szempontok: Összehasonlító vizsgálatokat vontunk be elemzésünkbe. Kiszámítottuk az összesített esélyhányadost (OR) 95%-os konfidenciaintervallummal (CI) a dichotóm végpontokra, és a súlyozott átlagkülönbséget (WMD) 95%-os CI-vel a folyamatos végpontokra. Emellett torzításkockázat-becslést végeztünk, és felmértük az egyes eredmények evidenciaszintjét.
Eredmények: Szisztematikus keresésünk 16 olyan vizsgálatot eredményezett (1179 beavatkozás bevonásával), amelyek elemzésre alkalmasak. Az összevont graftbeépülési arány (OR: 1,21; CI: 0,82–1,77; I2=0,0%), a posztoperatív hallás eredménye (WMD = –1,13; 95% CI: –2,72–0,45; I2=78,1%) és a beavatkozás ideje (WMD = –21,11; 95% CI: –42,60–0,38; I2=99,3%) vonatkozásában a két technika között lényeges különbség nem volt. Ezzel szemben az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica jobban teljesít, ha az összevont canaloplastica szükségességének arányát vesszük figyelembe (OR: 7,96; 95% CI: 4,30–14,76; I2=0,0%; p=1,000), és a kívánt kozmetikai eredmények elérését mutatjuk (OR: 19,29; 95% CI: 11,37–32,73; I2=0,0%; p=0,839).
Következtetés: Metaanalízisünk alapján az endoszkópos I-es típusú tympanoplastica műtéti eredményei a graftbeépülési arány, a posztoperatív hallás és a műtéti idő tekintetében megegyeztek az I-es típusú mikroszkópos tympanoplasticának a sikerességével. Ami a kozmetikai végkimenetelt illeti, az endoszkópos csoportban a kívánt eredmény elérésének az aránya szignifikánsan magasabb volt, emellett a canaloplastica előfordulási aránya lényegesen alacsonyabbnak bizonyult.

Kulcsszavak
kozmetika, endoszkópia, myringoplastica, műtéti idő, kezelési eredmény, dobhártya-perforáció, tympanoplastica

 

Endoscopic Type I Tympanoplasty is as Effective as Microscopic Type I Tympanoplasty but Less Invasive – a Meta-analysis

 

Summary

 

Background: Endoscopic type I tympanoplasty was originally introduced in the 1990s and the extensive spread of this practice can be easily observed. The conventional technique performed involves the repair of a tympanic membrane perforation, and is defined as microscopic type I tympanoplasty.
Objective of Review: The aim of this study is the comparison of postoperative outcomes of both the endoscopic and the microscopic type I tympanoplasty.
Type of Review: We conducted a meta-analysis in accordance to the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analysis (PRISMA) guidelines.
Search Strategy: A systematic literature search was per­formed in the databases of PubMed, Embase, Cochrane Library, Clarivate Analytics – Web of Science, ClinicalTrials.gov, World Health Organization Library, and Scopus by inserting, “myringoplasty OR (tympanoplasty AND perforation)” into the search query. We applied only a “human” filter. We excluded non-English studies. Additional records were identified by checking the references of relevant studies.
Evaluation Method: Comparative studies were included in our analysis. We calculated the pooled odds ratio (OR) with 95% confidence interval (CI) for dichotomous outcomes and weighted mean difference (WMD) with a 95% CI for continuous outcomes. Additionally, we assessed the risk of bias, and estimated the qual­ity of evidence for each outcome.
Results: Our systematic search yielded 16 studies (involving 1179 interventions), eligible for analysis. The pooled graft uptake rate (OR: 1.21; CI: 0.82–1.77; I2=0.0%), the postoperative hearing results (WMD = –1.13; 95% CI: –2.72–0.45; I2=78.1%) and the operation time (WMD = –21.11; 95% CI: −42.60–0.38; I2=99.3%), were all comparable among the two techniques. In contrast, the endoscopic type I tympanoplasty outperforms when regarding the pooled canaloplasty rate (OR: 7.96; 95% CI: 4.30–14.76; I2=0.0%; P=1.000) and features an increase in desirable cosmetic results (OR: 19.29; 95% CI: 11.37–32.73; I2=0.0%; P=0.839), when compared with the microscopic approach.
Conclusions: Based on our meta-analysis, the surgical outcomes of endoscopic type I tympanoplasty in terms of graft uptake rate, postoperative hearing results and operation time were comparable to the microscopic type I tympanoplasty. In regards to cosmetics, an increase in desirable results was achieved in the endoscopic group, particularly the incidence of canaloplasty which proved to be significantly lower.

 

Keywords
cosmetics, endoscopy, myringoplasty, operative time, treatment outcome, tympanic membrane perforation, tympanoplasty

<< < 1 2 3 4 5 6 > >>
90 találat 9 oldalon

Bejelentkezés

Technikai forródrót:
+36 30 327 4143

AZ EGYESÜLET KIEMELT TÁMOGATÓJA:

 

SANOFI

Az MFOE Arany fokozatú
támogatója a SANOFI.
 
 

AZ EGYESÜLET TÁMOGATÓI:

 

 teva

Victofon

 
 

Egyesületünk bankszámlaszáma:
11708001-20315478-00000000

Tagdíj: 10.000 Ft/év

Kérjük a tagdíjat erre a
számlaszámra fizesse!

A Közgyűlés határozatának
megfelelően 2023-tól a tagsági díj
egységesen 10.000 Ft/év.

Akinek túlfizetése volt a múlt évben, annak az idei évi (2024) tagdíjban ezt jóváírtuk és a befizetendő tagdíj összege ennek mértékével természetesen csökkenthető.

Befizetés előtt ellenőrizze
az egyenlegét a honlapon
!

A tagdíjról és a befizetésekről további
információk itt érhetők el!

A Magyar Fül-orr-gégészet
fejlesztéséért Alapítvány
Adószám: 18190003-2-42

Számlaszám:
11701004-20217868-00000000

Ha úgy gondolja, hogy támogatja céljainkat, kérjük, adja adója 1%-át
"A Magyar Fül-orr-gégészet fejlesztésért" Alapítványnak. Támogatását - betegeink nevében is - hálásan köszönjük!

Alapítványunkról további
információk itt érhetők el!

ujsag 70. évfolyam, 1. szám

Válasszon lapszámot

Partnerek

  Megjelent!
 
 

Megjelent Dr. Reményi Ákos
"A hangprotézissel végzett
beszédrehabilitáció gyakorlati kérdései
"
című szakkönyve.
 
További információk

 
 

Megjelent Hirschberg Andor professzor úr "Gyakorlati rinológia" című szakkönyve.
Évente számtalan szakkönyv jelenik meg világszerte ebben a témában, hazánkban azonban mindez ideig ilyen jellegű kiadvány
nem látott napvilágot.
 
További információk

 
 

Megjelent
Katona Gábor és Hirschberg Jenő szerkesztésében a

Gyermek Fül-orr-gégészet

tankönyv
 
További információk

 
 

Megjelent Hirschberg Jenő, Hacki Tamás,
Mészáros Krisztina szerkesztésében a

FONIÁTRIA ÉS TÁRSTUDOMÁNYOK

első és második kötete.
 
További információk